Sólyom László köztársasági elnök átadta a Kossuth- és Széchenyi-díjakat

Önök úgy vannak itt jelen, mint a nemzet díszei, akiknek ateljesítménye az egész országot minősíti. Önök okot adnak nekünk azönbecsülésre, és ezt köszönettel vesszükA március 15-i kitüntetések úgy alakultak, hogy ilyenkor a művészeti és tudományos teljesítményeket ismerünk el. Háromfajta kitüntetés is kiadásra kerül, Kossuth-díj, Széchenyi-díj és a legmagasabb állami kitüntetések, de ahogy én néztem a névsort, tulajdonképpen ez nem jelent rangsort. Lehetne kicserélni, és ugyanazért a teljesítményért Kossuth-díjat, Széchenyi-díjat vagy állami kitüntetést adni.

 

Voltaképpen ez a három díj azt a könnyebbséget jelenti az előterjesztőnek, hogy három különböző grémium válogat a jelöltek sokaságából, és így valóban nagyon reprezentatív kitüntetési névsor kerül az elnök elé. Hogyha megnézzük, hogy milyen sokan vannak most is ebben a körben, több mint kétszázan részesülnek ez alkalommal kitüntetésben, engem valóban örömmel töltött el az itt látható a bőség, a teljesítményeknek ez a sokasága, és az, hogy valóban, milyen nagy az a kör, amelyből meríteni lehetett, milyen nagy az a teljesítmény, amelyet a nemzet felmutat. És arra is gondoltam, hogy itt ugyan kétfajta teljesítményt ismerünk el, egyrészt tudományos, másrészt művészeti teljesítményt, de ezeket nem lenne helyes szétválasztani. Ahogy Goethe mondta, aki a művészetet és a tudományt birtokolja, az a megismerés, vagy a belátás legmagasabb fokára jut el. Ez az egység nagyon fontos. Nagyon fontos egységben látni a művészetet és a tudományt mint a magyar kultúrának a megtestesítését.

 

És hogyha ezt ünnepeljük most az önök kitüntetésével, van két olyan kérdés, amelyet nem szeretnék megkerülni, és nem is szabad szerintem ezeket megkerülni. Az egyik az, hogy az önök teljesítménye valóban a magyar tudománynak és a magyar művészetnek a csúcsa, ezek a legnagyobb teljesítmények. No de hogy viszonylik a kultúrának, tudománynak, művészetnek ez a rétege az ország általános kulturális állapotához, műveltségi és erkölcsi szintjéhez? Vajon idén, pont a Reneszánsz évében, nem jut-e eszünkbe, hogy most van egy udvari kultúra, a maga behozott, nagyszerű zártságában, és hol van a többi, úgymond alatta? És arra szeretnék most emlékeztetni, hogy ne feledkezzünk meg ilyenkor, a csúcsokat ünneplésekor sem arról, hogy ezek nem jöhetnek létre, hogyha nincs biztos alap. Ne feledkezzünk meg a kisiskolákról, az általános iskolai tanárokról és tanítókról, és ne feledkezzünk meg a gimnáziumokról. Hiszen anélkül nem lehetne eljutni ilyen magasra, és nem lenne közönsége az önök művészetének és az önök tudományának. Ne feledkezzünk meg arról a sok száz emberről, aki évtizedek óta önzetlenül gondozza és keresi a tehetségeket. Nemrég volt egy konferenciája a tehetségkutatóknak, ez a legnagyobb magyar civil mozgalom, ahol akadémikusoktól kezdve az általános iskolai tanárokig együttműködnek a tehetségek felfedezésében és gondozásában, és segítik őket, hogy eljussanak majd egyszer azokig a díjakig és a mögötte lévő teljesítményig, amelyet önök képviselnek.

 

A másik, amit szintén szóvá kell tenni ebben a körben, az a művészeti oktatás. Hiszen ha egy a tudomány és a művészet, nem szabad elfeledkezni arról, hogy milyen hihetetlen szerepe van a művészeti oktatásnak abban, hogy valóban kreatív, asszociációkra képes elméket neveljünk ki. Kodály Zoltán is szóba kerülhet itt, valamint az ő a művészeti nevelésre kidolgozott programja, hiszen ő volt az, aki a Kossuth-díjat nagyon sokszor hitelesítette, kétszer is kapott Kossuth-díjat. Használjuk fel ezt az alkalmat, az önök elismerését, hogy minderre emlékezzünk.

 

A másik pedig, ami általában minden kitüntetésnél eszembe jut, hogy ezek a teljesítmények, legyen szó bármilyenről, mindig egyetemes emberi teljesítmények, nagyon nagy emberi teljesítmények. A művészetnek és a tudománynak azonban megvan a maga elég konkrét kánonja, amihez mérni lehet a teljesítményeket, főképpen a tudományban. Nem is tudnánk értelmezni ezt a tudományt a globális mércék nélkül, most már világtudományról és világművészetről beszélgetünk a maga standardjaival. Ez a kitüntetés azonban a magyar tudomány és a magyar művészet kitüntetése. Hogyan viszonylik ez a kettő egymáshoz? És most nem mennék bele azt keresni, hogy lehetséges-e e stílusjegyek alapján magyar művészetet meghatározni, ahogy Fülep Lajos tette, vagy mitől magyar például egy magyar matematikai iskola. Nem, hanem arról szeretnék beszélni, hogy a magyar tudománynak és a magyar művészetnek a körébe mindazok tartoznak, éljenek bárhol és legyenek bármilyen állampolgárok, akik a magyar tudományos és művészeti közösség tagjainak tudják, érzik és vallják magukat. Ez nagyon fontos, hiszen jól tudjuk, hogy a Magyar Tudományos Akadémia tagjai közül egyharmad külső tag, tehát olyan magyar, magát magyarnak valló tudós, aki nem Magyarországon működik, nem is magyar állampolgár, de magát magyarnak vallja.

 

Ez nagyon fontos iránymutató előttünk, pont most, amikor a magyar nemzet egységét úgy próbáljuk fenntartani és képviselni, hogy a kulturális nemzet koncepcióját valljuk, és magam mint elnök mindenhol ezt ismertetem és igyekszem elismertetni. Gondoljunk arra, hogy kulturális nemzet, a magyar nemzet úgy áll össze, hogy a történelme, nyelve, kultúrája azonos, és ez adja az identitását. Ilyenkor tehát, amikor a magyar kultúra, a magyar tudomány és a magyar művészet kiemelkedő teljesítményeit ünnepeljük és díjazzuk, ilyenkor gondoljunk arra is, hogy ez a tudomány és ez a művészet nincsen országhatárok közé szorítva.

 

Engedjék meg, hogy kifejezzem itt, még a díjak átadása előtt is összességében a nagyrabecsülésemet önöknek, abban a hitben, hogy itt önök is reprezentálnak, nem csak én. Önök reprezentálják azokat a közösségeket, amelyekből jöttek, azokat a tudományos műhelyeket, azokat a művészeti iskolákat, amelyeket képviselnek, és az önöknek szóló kitüntetés nyilván e közösségeknek is szól. Kérem kedves vendégeinket is, hogy gondolják meg mindezt, és használjuk ki ezt az alkalmat a valóban felhőtlen örömre, hiszen ez ilyen alkalom.

 Kossuth- és Széchenyi-díjak, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend kitüntetéseinek ünnepélyes átadásán az államfő hangsúlyozta: személyében, a nemzet egységének megtestesítőjeként az egész ország nagyrabecsülését fejezi ki, a nemzet háláját rója le az alkotóknak.

 

Köszönöm szépen!

A március 15-i nemzeti ünnep alkalmából odaítélt elismeréseket az államfő Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke társaságában nyújtotta át.

 

 

A Kossuth-díjat kapták:

 

 

Baranyi Ferenc költő, író, műfordító

 

Blaskó Péter színművésze (A díjat nem vette át.)

 

Elek Judit filmrendező, író, dramaturg

 

Fajó János festőművész, grafikusművész, szobrászművész, környezettervező

 

Fischer Ádám, karmester, a Magyar Állami Operaház főzeneigazgatója

 

Horváth Kornél ütőhangszeres előadóművész

 

Jeles András rendező

 

Kerényi Miklós Gábor a Budapesti Operettszínház igazgató-rendezője

 

Kertész Ákos forgatókönyvíró, dramaturg

 

Kiss János balettművész, a Győri Balett igazgatója

 

Koncz Zsuzsa előadóművész

 

Kovács Péter festőművész

 

Kútvölgyi Erzsébet színművész

 

Lukács Gyöngyi, az Operaház magánénekese

 

Máthé Tibor operatőr

 

Pogány Judit színművész

 

Rába György író, költő, műfordító

 

Ránki Dezső zongoraművész, a Liszt Ferenc egyetem docense

 

Szenthelyi Miklós hegedűművész, a Liszt Ferenc egyetem docense

 

Szirtes Ági színművész

 

Utassy József költő

 

Varga Levente építészmérnök, az Atlant Épülettervező Kft. ügyvezetője

 

 

 

A Széchenyi-díjat kapták:

 

 

A Széchenyi-Nagydíjat Lovász László, Állami-díjas matematikus, az MTA tagja, az ELTE Matematikai Intézetének egyetemi tanára kapta.

 

Bónis Ferenc zenetörténész

 

Gergely Pál a debreceni orvosi egyetemi centrum tanára

 

Gerő András történész, az ELTE bölcsészettudományi kar tanára

 

Gerszi Teréz művészettörténész, a szépművészeti múzeum főmúzeológusa

 

Hetényi Magdolna geokémikus, a szegedi egyetem természettudományi karának tanszékvezető tanára

 

Horváth Adrián építőmérnök, a FŐMTERV Zrt. szerkezettervezési igazgatója

 

Kálmán Erika vegyészmérnök, az MTA kémiai kutatóközpontjának igazgatója

 

Kenyeres Zoltán irodalomtörténész, az ELTE bölcsészettudományi kar tanára

 

Kiefer Ferenc nyelvész, az MTA nyelvtudományi intézete ny. kutatóprofesszora

 

Kovács László a debreceni egyetem orvosi centrumának tanára

 

Nagy Ferenc a biológiai tudomány doktora, az MTA szegedi biológiai központjának igazgatóhelyettese

 

Schipp Ferenc a matematikai tudomány doktora, az ELTE Informatikai Kara egyetemi tanára

 

Schuler Dezső a Semmelweis egyetem orvostudományi karának II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika ny. egyetemi tanára

 

Szentes Tamás közgazdász, a Közgáz egyetemi tanára

 

Szirmai Viktória szociológus, a Kodolányi János Főiskola tanszékvezető egyetemi tanára

 

Vámos Tibor villamosmérnök, az MTA számítástechnikai és automatizálási intézet tanácsadója

 

A Széchenyi-díjat posztumusz Csörgő Sándor matematikus, az MTA rendes tagja, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára kapta.

 

 

Középkereszt a Csillaggal (polgári tagozat) kitüntetést kapta:

 

 

Erdős Tibor az MTA rendes tagja, Széchenyi-díjas közgazdász

 

Kende Péter politológus, szociológus

 

Hargitai Géza Kossuth-díjas hegedűművész

 

Komlós Péter Kossuth-díjas hegedűművész

 

Mező László Kossuth-díjas gordonkaművész

 

Németh Géza Kossuth-díjas brácsaművész

 

Ormos Mária, Széchenyi-díjas történész, az MTA rendes tagja

 

 

Középkereszt (polgári tagozat) kitüntetést kapta:

 

 

Berényi Dénes az MTA Atommagkutató Intézet professor emeritusa

 

Cser László a fizikai tudomány doktora, ELTE TTK egyetemi tanára

 

Pataki Ferenc az MTA Pszichológiai Intézet Széchenyi-díjas kutatóprofesszora

 

Pavlics Ferenc, gépészmérnök

 

Repa Imre orvos, a kaposvári Kaposi Mór kórház főigazgatója

 

Schéner Mihály, Kossuth-díjas képzőművész

 

Székely Gábor, a Szerencsejáték Zrt. vezérigazgatója

 

Ürge-Vorsatz Diána, a Közép-Európai Egyetem (CEU) egyetemi docense