Kukába, zacskóba kidobott, szeméttelepen talált, utcán, szomszéd házban leellett anyamacskák, interneten százával megjelenő ingyen elvihető kiscicák hirdetései és a menhelyekre érkező napi 20-30 segítségkérő telefon jelzi minden évben a kiscica szezon kezdetét az állatvédők számára.
Év közben rengeteg szó esik a bajba jutott vagy éppen kóbor kutyákról, de sajnos annál kevesebb a macskákról, melyek sokkal szaporábbak, sőt a problémát fokozza, hogy ezek az állatok az ember nélkül is életképesek. Míg a kutyák esetében alig születik az utcán kölyök, vagy a megszülető állatok életben maradásának az esélye igen csekély, addig a macskáknak életképes populációk élnek szabadon, vadon. Ráadásul a rejtett életmódjuk miatt kevésbé vannak szem előtt, méreteik miatt nem félnek tőlük, ezért hagyják őket az utcán élni. A vadon élő kóbor macska populáció felnőtt tagjai, 3-4 év utcai lét után már nem is alkalmasak az emberi családban való életre. Ezeket az állatokat békén kellene hagyni, ha az energiájukat a létfenntartás köti le, akkor nem fognak túlzott mértékben szaporodni. Ráadásul a macska területvédő állat, egy adott terület csak adott létszámú cicát tart el, ez az élelem mennyiségétől függ, az állatok védik territóriumaikat. A gond akkor jelentkezik, amikor egy jó szándékú ember beavatkozik a populáció természetes folyamataiba. A sajnálat, a jó szándék többet árt, mintha nem teszünk semmit. Ha ugyanis valaki elkezdi etetni az ilyen kóbor macskákat, akkor az állatok energiájukat nem a létfenntartásra fordítják, hanem a szaporodásra, hiszen az élelem korlátlanul rendelkezésre áll, az állat úgy érzi, hogy biztonságosan fel tudja nevelni a kölykeit. A legnagyobb problémát azonban az úgynevezett vákuum-effektus okozza. Ha egy adott területről be is gyűjtünk minden kóbor macskát, ott akkor is meg fognak jelenni újabb egyedek, hiszen a rágcsáló és madár populáció az ember beavatkozása előtt is eltartott néhány állatot. Mi lehetne a megoldás? Az, aki nem tudja egy állat megfelelő tartását vállalni, az nem eteti azt. Az adott területen lévő kóbor állatok befogás utáni ivartalanítása, majd visszaengedése megszünteti a vákuum-effektust, vagyis az ivartalanított állat nem enged be újabb egyedeket a területre és nem is fog szaporodni, ő pedig megél a területen található rágcsálókból, amivel egyébként akaratlanul is hasznot hajt az embernek. A kérdés az, hogy a kóbor állatok befogásának, ivartalanításának költségeit ki fogja fedezni? A menhelyeket leköti annak a rengeteg állatnak az ellátása, ami a gazdáktól érkezik közvetlenül, vagy közvetve az utca beiktatásával. A Herman Ottó Magyar Országos Állat- és Természetvédő Egyesület HEROSZ 13 tagszervezeténél éves szinten több, mint 600 ivartalanítást vállal, ennél többre nincs lehetősége. Amíg erre a kérdésre nem születik válasz, addig a HEROSZ minden macska- és kutyatulajdonost arra kér, hogy tenyésztésre nem szánt kedvencét ivartalaníttassa!
Kiadó: Hermann Ottó Magyar Országos Állat- és Természetvédő Egyesület