A magyar kormány törekedjen az uniós fejlesztési források megőrzésére

EU - 2010-12-15
A 2004-ben és 2007-ben csatlakozott uniós tagországok felzárkózásának kulcsa az Európai Unió Kohéziós Politikája, amely az EU jelenlegi hosszú távú költségvetésének legjelentősebb tétele. A korábban csatlakozott kevésbé fejlett uniós államok példája bizonyítja, hogy a több költségvetési cikluson át folyósított támogatások megfelelő felhasználásával jelentős mértékben képesek voltak felgyorsítani országuk fejlődését.

Ezért alapvető nemzeti érdekünk a Kohéziós Politika keretében folyósított támogatások szintjének megőrzése a 2013-at követő hosszú távú költségvetési időszakban is

 

    - fogalmazott Tabajdi Csaba, az MSZP EP delegáció vezetője, az Európai Unió Kohéziós Politikájának jövőjéről szóló vitához benyújtott írásbeli hozzászólásában.

 

A magyar elnökség idején, illetve az azt követő időszakban, a hosszú távú uniós költségvetésről szóló vitában a magyar kormánynak elsősorban a Kohéziós Politika forrásainak megőrzésére, illetve lehetőség szerint ezek növelésére kell koncentrálnia  - fogalmazott Tabajdi Csaba. A Kohéziós Politika elengedhetetlen az Európai Unió kevésbé fejlett régióinak felzárkóztatásához, mert a világon egyedülálló, többszintű és rugalmas rendszer, amely gyakorlatilag bármilyen fejlesztéspolitikai cél megvalósulását képes elősegíteni. Magyarország is a Kohéziós Politika keretében kapja a legtöbb uniós támogatást. Ennek eredményei kézzel foghatóak, az elmúlt nyolc évben korábban nem tapasztalt infrastrukturális fejlődés volt Magyarországon.

 

A Kohéziós Politika elengedhetetlen az Európa Unió versenyképességi célkitűzéseinek, az EU2020 Stratégia megvalósításához is. A szocialista delegációvezető az unió gazdagabb és szegényebb régiói között továbbra is létező jelentős fejlettségbeli különbségekre utalt. Kiemelte, hogy továbbra is elsősorban a Kohéziós Politika eredeti célkitűzését, az Európai Unión belüli területi egyenlőtlenségek csökkentését kell szem előtt tartanunk.  A közép-kelet-európai és a balti tagállamok felzárkózása épphogy csak elkezdődött és bizonyos, hogy a területi különbségeket az első támogatási ciklus végéig nem sikerül jelentősen csökkenteni. A szegényebb régiók felzárkózását tovább hátráltatta a gazdasági világválság, amely a tapasztalatok szerint különösen súlyosan érintette a legszegényebb területeket. Ezért nem engedhetjük meg, hogy a Kohéziós Politikára fordított uniós források csökkenjenek a következő többéves költségvetési ciklusban és a szakpolitika elsődleges céljaként továbbra is a területi, szociális és gazdasági kohézió erősítését kell megjelölnünk. Ez az erős, szolidáris és fejlődő Európai Unió záloga!