Magyarország először kerül abba a helyzetbe, hogy Európa nevében szólhat, ami egészen más magatartást kíván, mint amit Orbán Viktor idehaza képvisel, a látványpolitizálás, az ellenvéleményen lévők lármás terelgetése könnyen visszaüthet. A külpolitikában is új gondolkodásra lenne szükség, a magyar érdekek eredményes képviselete aligha lehetséges a világrendszer ellenére.
A következő esztendő első félévében hazánk lesz az Európai Unió soros elnöke. A közvélemény-kutatások szerint a magyarok nagyobbik fele nem tud erről. Az unió az emberek többsége számára a mindennapoktól távolálló, nem igazán barátságos intézménynek látszik, amely előírásaival állandóan bántóan megköti hazánk mozgásterét. Nálunk a megkérdezetteknek nagyjából húsz százalékkal kisebb része informált az unió dolgairól, mint ahogy azt az uniós elnökség előtt a szlovénok és a csehek között mértek. Mégis a többség, még a Jobbik hívei is, az uniós tagság megtartása mellett áll.
Az unió hangja és arca
Sok évvel ezelőtt, amikor még kevés tagja volt az uniónak, és a brüsszeli bizottság is kisebb volt, a félévente cserélődő elnök számított a közösség hangjának és arcának. Az elnöklő tagállam fogalmazta meg az integráció adott időszakra vonatkozó prioritásait, szervezte és minden szinten elnökölte az unió tanácsának üléseit. Közvetítőként segítette a megegyezések megszületését. Képviselte a tagállamok közös érdekét, úgy, hogy a saját országának szempontjait nem helyezhette előtérbe. Aztán a rotációs elnökség gondjai, az új belépők sokasága következtében 2006-tól egyfajta trióban már három különböző érdekű ország egyezteti szorosabban terveit. Majd 2009 decemberétől állandó elnök vezeti az Európai Tanács üléseit, továbbá állandó külügyi és biztonságpolitikai főképviselő fogja össze az unió külügyeit. A soros ország ténylegesen csupán a többi szakminiszter tanácskozását elnököli. Az állandó és a soros elnök feladatmegosztása még csak kialakulóban van. Látható, hogy a tagállamok szövevényes érdekellentétei közepette nincs igazán jó megoldás az unió vezetésére.
2009 végétől az állandó elnök állapítja meg a tanács napirendjét, egyeztet a brüsszeli bizottsággal, viszont a soros elnök kap elsőként szót. Ő ismerteti, hogy az adott kérdésben addig mire jutottak a tagállamok, melyek a még vitás kérdések. A szertetartó érdekek közötti közvetítésben, a közös álláspont kialakításában így továbbra is jelentős szerepe marad a soros tagállam vezetőjének, nemsokára a magyar miniszterelnöknek. A tartalmi feladat döntően a közvetítés, ám az elnöklő tagállam szervezési, logisztikai teendői is óriásiak. Az unió tanácskozásai többnyire Brüsszelben lesznek, de így is mintegy 1500 különböző súlyú megbeszélést kell majd idehaza megszervezni. Fél év alatt 35-40 ezer politikus, szakértő utazik hozzánk. Az elnökség sikerén több mint hatszáz magyar szakértő dolgozik majd. Az elnökség közvetlen költségei 22-23 milliárd, teljes kiadásai hozzávetőleg ötvenmilliárd forint lesznek. (Ezek az összegek hasonlóak a cseh és a szlovén elnökség ráfordításaihoz.)
Izgalmas fél esztendő következhet
A világválság idején érthetően az unió is nehéz helyzetben van. Egyre több tagállam, először éppen Magyarország szorult rá a többiek támogatására, az unió közvetlen hiteleire. A kezdetben közös piacnak induló szövetség csak úgy képes létezni, ha állandóan mélyíti tagállamai integrációját. A közös pénz feltételezi a tagországok költségvetésének valóságos összehangolását. A következő fél év alapkérdése talán éppen ez lesz: miként lehet úgy megvédeni az euró erejét, hogy a bajba jutott államok segítséget kapjanak, de közben a mindig is fegyelmezett költségvetési magatartást tanúsító országok érdekei se túlságosan sérüljenek. A bajba kerülteket kimentő országcsoport, főleg Németország, erősebb garanciákat és bizony szankciókat akar a folyvást túlköltekező államokkal szemben. A legnagyobb exporttal bíró hatalom fölöttébb érdekelt az euró megtartásában, de adófizetői érthetően elvárják, hogy a segítség fejében mások se gazdálkodjanak lazábban a közpénzekkel, mint ők maguk. Ha a görögök és az írek után további országokat kezd ki a fizetésképtelenség réme, akkor a magyar elnökség ugyancsak izgalmas fél évre eshet.
De a többi várható téma is fontos lesz: kezdődik a 2014 utáni uniós költségvetési keretekről, a fejletlenebb országoknak jutó támogatásokról való alkudozás. Újraindul a pénzek közel felét elvivő közös agrárpolitika eddig megoldhatatlannak látszó reformjának vitája. Hazánk ebben a fél évben szeretné befejezni Horvátország felvételi eljárását. Márciusig dönteni kell Románia és Bulgária határellenőrzés nélküli Európához való csatlakozásáról. A magyar elnökség közös romaintegrációs, valamint Duna-völgyi együttműködési stratégiát készül elfogadtatni.
Szokatlan szerepben
A soros elnökséggel egész Magyarország vizsgázik. Az elnök nem országa nevében beszél, hanem az unió egészét képviseli. Nem a saját, hanem a 27 tagállam ügyeit intézi. A tagfelvételre sokáig váró, a váltig külső elvárásokat teljesítő Magyarország most először kerül abba a helyzetbe, hogy Európa nevében szólhat. Ez teljesen más szerep, mint amit a magyar politikusok és közvélemény évszázadok óta megszokott. A régi sérelmi hozzáállással, a harsány követelődzés és a meghunyászkodó lapítás párosításával, a potyautas magatartásával most aligha szerezhetünk hazánknak előnyöket. Viszont fantáziadús kompromisszum-indítványokkal, türelmes közvetítéssel olykor kis állam is fontos pozíciót vívhat ki magának. Ám ez egészen más magatartást kíván, mint amit Orbán Viktor idehaza képvisel. A látványpolitizálás, az ellenvéleményen lévők lármás terelgetése könnyen visszaüthet. 2003-ban Silvio Berlusconi az uniós elnökségéről szóló európai parlamenti vitában az otthoni kormányzását és médiamonopóliumát élénken bíráló német szociáldemokrata Martin Schulzot az egykori koncentrációs táborok kápóihoz hasonlította. Ezután az egyébként inkább sikeres elnökséget vivő olasz kormányfőt a mértékadó európai sajtó csaknem egyöntetűen az unió vezetésére alkalmatlan személynek minősítette.
Mindig is tisztelte az erőt
A magyar elnökség előkészületeit még a baloldali kormányok indították el, miközben végig tudhatták: 2011-ben már más kormányoz. Az új kormány számos kulcsembert nyomban lecserélt, ám nem különösebben koncentrált erre a feladatra. Orbán Viktort lekötötte az új időszámítást meghirdető kormányzás elindítása. Meg egyébként is: szabadságharcot indított a létező világrend ellen. Most pedig nemsokára elvileg ő vezeti a számunkra messze legfontosabb nyugati intézményt.
A miniszterelnök mindig is tisztelte az erőt, és nagyon akarja a sikert. Külföldiek előtt egészen másképpen beszél, mint a hazai közönségnek. Ám most politikájának lényege részben a külföld elleni küzdelem, egy új társadalmi rendszer kialakítása. Amelyben sokszor meglehetősen szokatlan eszközökkel reméli érvényesíteni a magyar érdekeket: célzottan különadókat vet ki a külföldi érdekeltségekre, néhány évre tervezett bevételekkel valamint megtakarítások felélésével finanszírozza az adócsökkentéseket.
Tökéletes antitézisét ajánlja
A hazai baloldali kormányok mindegyike egyfajta teljesítési politikát követett. A közvéleménytől félve még akkor is uniós elvárásokra hivatkozott, amikor valójában eminens magyar érdeket képviselt. Egyfajta éltanulóként a legszokványosabb nemzetközi felzárkózási technikákat akarta idehaza bevezetni, ugyanakkor külön érdekeit jobbára görög módra hamiskodással, költségvetési túlköltekezéssel és akár az államháztartás adatainak meghamisításával próbálta elérni. A baloldali politika látványos kudarca után a külpolitikában is új gondolkodásra lenne szükség. Csakhogy a magyar érdekek eredményes képviselete aligha lehetséges a világrendszer ellenére.
Az összes sikeresen felzárkózó ország a maga saját útján, de mégis a világhoz, a piacokhoz okosan igazodva jutott előre. Ezt tette a Mao Ce-tung-i vagy a nehrui elzárkózás után a világgazdasághoz újrakapcsolódó Kína és India is. A nyugatos felzárkózás eddigi sikertelenségének érzetétől hajtva kétharmados többséghez jutó Orbán Viktor azonban nem csak a hibásnak bizonyult gyakorlat érdemi kijavítását, hanem annak szabályos antitézisét keresi. Nem csupán szavakban, de ténylegesen is nekimegy a Nyugatnak. Belpolitikájából kiindulva igyekszik keletre nyitni, Kínát látja a világ jövendő vezető hatalmának. Idehaza széles körben támogatott kísérletéből az uniós elnökség kudarca is következhet. Máris sokan beszélnek előre erről a baloldalon.
Az elnökség fél éve alatt sem lesz béke idehaza
A régi tagállamok szokványos gyakorlata az elnökség idejére kötött belpolitikai fegyverszünet, az egész ország érdekében megtartott hazai béke. Ám ez csaknem lehetetlenség minálunk. A kormánytöbbség ebben a félévben kívánja elfogadni az új alkotmányt, és most indul a Fidesz az országot igencsak megosztó új politikája.
A magyar társadalom tulajdonképpen Szent István kora óta akarlak-gyűlöllek viszonyban áll a Nyugattal. Hazánk teljesítményéhez képest módfelett kevésnek érzi a Nyugat támogatását. Fájdalmas sérelmi viszonyban van kívánsága tárgyával. Ám mélységes belső bizonytalanságában valójában roppantmód figyel a Nyugat véleményére. A sikeres miniszterelnökséghez Orbán Viktornak igencsak szüksége lesz a külföldön is eredményesnek gondolt uniós elnökségre. Ha csak fél esztendőre is, de Andrássy Gyula óta először ismét európai hatalmat képviselhet magyar vezető. Most majd Orbán Viktor híve és ellenfele egyformán láthatja: mit érhet el nemzetközi színpadon a magyar kormányfő.