Fiskális szabályrendszerrel előzhető meg a jelentős államadósság

Kopits György elmondta, hogy a pénzügyi piacok várakozásokkal fogadták az új kormányt, amelynek első hónapjait a rögtönzések és az átláthatóság komoly hiánya jellemezték, ennek következtében nőttek az ország kockázati felárai. A közgazdász ugyanakkor azt is hozzátette, hogy a Széll Kálmán-tervnek köszönhetően a felár mérséklődött. ─ A szabályhoz kötött költségvetési politika ellenőrzésére hasznos lenne egy hazai keletkezésű és tulajdonú, pártsemleges, elszámoltatható felügyelő szerv létrehozása ─ vélte a szakember az MTA Gazdaság- és Jogtudományok Osztályának tudományos ülésén, amelyet az Akadémia 181. Közgyűléséhez kapcsolódva rendeztek meg. Kopits György véleménye szerint "a fiskális alkoholizmusban szenvedő kormányzatok függenek leginkább a piacoktól". A fiskális fegyelem terén a végső sikert a politikai kultúra tartós átalakulása hozhatja csak meg. - Svédországban, Chilében és Brazíliában megszűntek az ígérgetések, a vita most arról folyik, mire fordítsák a már rendelkezésre álló pénzt. Kopits György arra is felhívta a figyelmet, hogy az 1998-as indonéz válság  óta a Nemzetközi Valutaalap adta háttér már nem nyújt teljes biztonságot a pénzügyi válságok ellen. ─ A hitelességet ma már nem lehet importálni ─ hangsúlyozta a közgazdász Az adósságcsapda kikerülésének gazdaságpolitikai és közpénzügy-szabályozási eszközei tudományos ülésen. A szakember arról is beszélt, hogy bár Magyarország az elmúlt évtizedekben többször került a pénzügyi válság közelébe, végül mindig elkerülte. Megítélése szerint a nemfizetési kockázati felár az európai országok közül jelenleg Görögországban a legmagasabb, majd Portugália és Írország következik a sorban, a legjobb pozícióban Németország van.

Bélyácz Iván akadémikus arra hívta fel a figyelmet, hogy az 1990-es években még mindenki megnyugtatónak ítélte a külső finanszírozást és annak mértékét, ám az évtized végére a lehetőségek drámaian romlottak. Rámutatott arra is, hogy ezekben az években a GDP mértéke és elosztása a külső körülményekhez igazodott. ─ Mivel a külső forrás drága, ezért csak szigorú hatékonysági követelmények mellett lett volna szabad igénybe venni ─ mutatott rá a közgazdász, hozzátéve, hogy ez nem így történt, ezért nem termelődött ki az a haszon, amely mellett a hitelekkel megszerzett tőke felhasználása kifizetődő lett volna.

Török Ádám akadémikus, az Akadémia Gazdaság- és Jogtudományi Osztályának elnöke kifejtette, a Költségvetési Tanács felszámolásával megszűnt a hitelességet szavatoló „független intézményi horgony". Az új kormány által bevezetett adósságplafon-szabályozásban elsősorban azt kifogásolta, hogy annak felülről való megközelítése csökkenti az átláthatóságot. Török Ádám a magyar kockázati felár közelmúltbeli csökkenését nem tartotta számottevőnek, szerinte a fő probléma a felár heves ingadozása, valamint az a veszély, hogy az ország bármikor újra bekerülhet a legkockázatosabb adós országok tízes élbolyába. Az akadémikus az országok egyre nagyobb eladósodottságát érzékeltetve elmondta, hogy néhány éven belül az OECD tagországok többsége túlhaladja a maastrichti kritériumként szabott hatvan százalékos GDP-arányos államadósságot.

Várnay Ernő, a közgazdaságtudomány kandidátusa az új alkotmány, pontosabban alaptörvény fiskális szabályrendszerét ismertette. Előadásában két témát emelt ki különös hangsúllyal: az adósságplafon-szabály beillesztését az alaptörvénybe, illetve az államháztartási folyamatok ellenőrzésére hivatott új Költségvetési Tanács alkotmányosan szabályozott funkcióit. Az utóbbi testület összetételével kapcsolatban bizonyos összeférhetetlenségi problémákra hívta fel a figyelmet.

Simai Mihály akadémikus az ülés összefoglalójában arra hívta fel a figyelmet, hogy a nyomon követhető világadósság az elmúlt évtizedben megduplázódott, elérte a 108 ezermilliárd dolláros szintet és 2020-ig valószínűleg ismét megduplázódik. A jelenlegi adósság egyharmadát az államok, egyharmadát a lakosság, a maradék egyharmadot a vállalatok halmozták fel.