2010-ben az EU-ban csak szerény növekedés, nálunk stagnálás körüli állapot várható. A Magyarország iránt korábban megingott bizalom jelentősen erősödik. A gazdasági folyamatok lényegében megfelelnek a GKI 2009. szeptemberi előrejelzésének.
Tavasz óta világszerte szinte folyamatosan emelkednek a konjunktúra- és tőzsdeindexek, erősödik a befektetők kockázatvállalási hajlandósága. Öt-hat negyedéves visszaesés után a III. negyedévben az USA-ban 2,8%-os, az EU-ban 0,3%-os növekedés volt az előző negyedévhez képest. Ugyanakkor ennek tartóssága bizonytalan. Még nem látható, nem fullad-e ki a készletfeltöltésnek köszönhető, illetve sok országban költségvetési forrásokkal megtámogatott kereslet-növekedés, illetve mennyire indulnak be szerves növekedési folyamatok. A fejlett országok jegybankjai és kormányai korábban nem látott módon és mértékben avatkoztak be a gazdaságba, az anticiklikus politika kibővült a magánszektor kockázatainak részleges átvállalásával, ami hosszabb távon nyilvánvalóan fenntarthatatlan.
2009-ben éves átlagban az USA-ban 2,5%-os, az EU-ban 4%-os, Magyarországon nagyobb, 6,5% körüli visszaesés várható. Ugyanakkor a magyar gazdaság 2009-ben nem vesz igénybe külső nettó finanszírozási forrást (mert a felvett hiteleket vagy a devizatartalék növelésére, vagy korábbi hitelek visszafizetésére fordítja)! A magyar gazdaságpolitika sikeresen elhárította a világgazdasági válság fő fenyegetését: az árfolyam- és likviditási krízist. Ennek érdekében nagymértékű, a GDP 3-4%-ára kiterjedő újabb egyensúlyi korrekciót hajtott végre; leginkább a költségvetési kiadások lefaragásával, kisebb mértékben (nyugdíj, szociális ellátások, adó-átrendezés) rendszerjellegű változtatásokkal. A vállalkozások és a lakosság lényegesen visszafogta hiteligényét, fogyasztását és beruházását.
A technikai recesszió megszűnésével még sem a pénzügyi, sem a reálgazdasági válság nem zárult le, az összeomlás veszélye viszont megszűnt. A fejlett piacgazdaságok közül 2010-ben várhatóan az USA gazdasága növekszik a leggyorsabban. A Gazdasági és Monetáris Unió átlaga csak 0,7%, de Németország és Franciaország GDP-je az amerikaival megegyező ütemben (1,2%) nő. Régiónk tagállamai közül Lengyelországban, Szlovéniában és Szlovákiában várható némi növekedés. A korábbi előrejelzéseknél gyengébb lesz Japán, kedvezőbb Kína gazdasági dinamikája. A világgazdasági konjunktúra ütemét visszafogja a várnál nagyobb és egy ideig még várhatóan emelkedő munkanélküliség. Ez kihat a vásárlóerőre és a bankok portfoliójának minőségére is. Az USA és több más fejlett ország részvénypiacán korrekció lehetséges. A korábban feltételezettnél viszont alacsonyabb az infláció és az inflációs várakozás. Nem várható a kőolaj és a nyersanyagok világpiaci árának jelentős emelkedése. A fejlett országok rövid távú állampapír-piaci hozamai egyelőre alacsony inflációt, sőt deflációt áraznak. Ez 2010 első felére alacsony inflációs környezetet valószínűsít, aminek nyomán bizonytalan a vezető országok jegybankjainak kamatlábemelése. Ennek viszont markánsan ellentmond a válságkezelés következtében világszerte megnövekedett államháztartási deficit és az államadósság csökkentésének kényszere. Az EU-ban a GDP-arányos államháztartási hiány a 2008. évi 2,3% és 2009. évi 6,9% után 2010-ben 7,5% körül várható, az államadósság pedig 61%-ról 73%-ra, illetve 79%-ra emelkedik. A fejlett országokban az állami szerepvállalás csökkentése hosszú távon elkerülhetetlen. 2010 közepétől feltehetőleg napirendre kerül a fiskális és monetáris lazítás befejezése, illetve a szigorítás megkezdése, szerkezeti reformok elindítása az államháztartásban, egyidejűleg a növekvő szociális feszültségek kezelése.
A GKI konjunktúraindexe mintegy fél éven át tartó zuhanás után a 2009. áprilisi mélypont óta fél éven át folyamatosan és markánsan emelkedett, de még így is jelentősen elmarad a válság előtti szinttől. A javulás lassúbb, mint a romlás, s egyelőre csak a pesszimizmus oldódásáról, nem pedig kezdődő optimizmusról lehet beszélni. Ráadásul ez a folyamat novemberben az üzleti szférában és a fogyasztók körében is megtört, stagnálás volt tapasztalható.
A magyar gazdaság 2010-ben stagnálás körüli állapotban lesz, kilábalás, szerény növekedés csak a második félévben várható. Az infláció lassul, a munkanélküliség viszont jövőre tetőzik. A folyó külső és belső egyensúly európai összehasonlításban kiváló lehet, esetleges vállalati adósság-konszolidáció esetén is az EU-átlag alatt tartható. A jelenlegi és a következő kormány 2010-ben szigorú fiskális és jövedelempolitikát kényszerül folytatni, ami lazuló monetáris politikára ad esélyt. A mértékekben lehetnek eltérések, a makropálya lényegében nem: csökkenő külföldi és előbb-utóbb mérséklődő államadósság-rátát eredményező pályára kell állítani az országot.
Az EU-ban 2010-ben várható 0,7%-os növekedési ütem (az IFO prognózisa szerint mintegy 5,5%-kal bővülő német import) enyhén serkentőleg hat a magyar kivitelre. A hazai cégek kereslete - a vállalati tartalékok fokozatos kimerülése, a piacok visszaszerzéséért folyó éles verseny, továbbá a hitelekhez való nehezebb hozzájutás miatt - nagyon differenciáltan alakul. A pénzügyi közvetítő rendszer működése lassan konszolidálódik, de a szinte korlátlanul rendelkezésre álló olcsó pénz korszaka nem tér vissza. A bankrendszerben sok a rövid lejáratú és kevés a hosszú forrás, de a hitelezés (forintban és euróban) beindul, már keresik a megbízható adósokat. Fokozatosan újraindulhat az EU-termelés egy részének Magyarországra történő kihelyezése, a régiós gazdasági együttműködés fejlődése, az EU-n kívüli piacok felé történő nyitás. Az ország tőkevonzó képességének megítélése azonban ellentmondásos: a pénzügyi stabilitás javulásának, az adóátrendezésnek a megítélése kedvező, az állami jellegű döntések átláthatóságával kapcsolatban megfogalmazott éles külföldi kritika viszont figyelmeztető. A beruházási kereslet főleg az építőipar számára teremt piacot. A fogyasztás csökkenése az éles importverseny körülményei között behatárolja a magyar kínálat lehetőségeit.
A 2010-es költségvetési törvény 3,8%-os deficittel (a konjunktúraciklust figyelembe véve 3% alatti hiánnyal) számol. A mintegy 200 milliárd forintos tartalék elsősorban az adóbevételekkel, mindenekelőtt a nyereségadóval és az új vagyonadóval kapcsolatos kockázatok fedezésére szolgál. Ha a kiadási oldalon is lényeges többletigény keletkezne, azt ellentételező lépéseket kell tenni. Ilyen felfogásban, a 3,8%-os hiány tartására irányuló kormányzati akarat esetén a 2010-es költségvetés korrektnek, de feszítettnek, kockázatokkal, de még reálisan elérhetőnek minősíthető. Az új kormány azonban változtathat is a költségvetési politikán, s elképzelhető az egyensúlyi cél módosítása is.
A Fidesz politikusai november elején 7,5%-ot elérő 2010. évi államháztartási hiány kockázatát jelezték. Számításaikban a költségvetéshez képest többletként szereplő tételek döntő részét un. konszolidációs kiadásként prezentálták. Ilyen a MÁV-csoport, a BKV, az önkormányzatok, a kórházak, a költségvetési intézmények, az MFB bizonyos terheinek átvállalása, illetve a tervezettet meghaladó költségvetési garanciabeváltások lehetősége. Ugyanakkor csak olyan jövő évi célmódosítás tekinthető reálisan végrehajthatónak, amelyet támogat az EU és az IMF. Nem csak az érvényes hitelszerződések, koordinációs előírások, hanem az egyoldalú lépéseket követő pénzpiaci reakciók miatt.
A 2010-es jelenlegi hiánycél esetleges későbbi korrekciója elvileg három megközelítésben vethető fel:
- Az első megközelítés abból indul ki, hogy a költségvetés tényleges kiadási szintje tartósan magasabb a korábban gondoltnál, amit 2010-re és a későbbi évekre is el kell fogadni. Ebben az esetben viszont ténylegesen nem egyszeri konszolidációról, hanem a célrendszer tartós, több évre szóló fellazításáról lenne szó. Ez súlyosan konfrontatív megközelítés.
- A második megközelítésben évközi gondok esetén akár bevételnövelő vagy kiadáscsökkentő pótlólagos intézkedésekkel, de teljesítik a 2010-re elfogadott 3,8%-os hiánycélt, s túllépésre csak a valódi konszolidációs szükségletek miatt (és vállalati átstrukturálással) kerül sor. Az így lehetővé tett többletkiadás tehát nem jelentene érdemi többlet-vásárlóerőt 2010-re. A későbbiekben pedig néhány évig a költségvetési politika a 4% körüli hiánycél fenntartását - nem pedig csökkentését - hirdetné meg, például az adócsökkentések végrehajtása érdekében.
- A harmadik megközelítés szerint az új kormány az államháztartási kiadási rendszerek átfogó átalakításába kezd, s ezt párosítja a foglalkoztatás adóterheinek további jelentős mérséklésével. Úgy kívánja megvalósítani a (második változat szerinti) konszolidációt, hogy utána 2011-re teljesíti a 3% alatti maastrichti költségvetési egyensúlyi kritériumot. A 2011-től a GDP arányában csökkenő államadósság mellett 2014-ben (esetleg, az adósságállománnyal kapcsolatos kritérium rugalmasabb értelmezése esetén 2013-ban) csatlakozik az eurózónához. Ehhez igazodva még 2010-ben az ország belép az ERM-2 rendszerbe és meghirdetik a csatlakozási céldátumot.
Az első megközelítés lényegében járhatatlan. A nemzetközi szervezetek, ha egyáltalán elfogadnak valamilyen módosítást, az csak egyszeri és átstrukturálással vagy reformokkal összekapcsolódó lehet. Az ellenükben végrehajtott költségvetési fordulatot a piac drasztikusan megbüntetheti, az állampapír-piac ismételt befagyása, árfolyam-zuhanás, majd látványos kamatemelés következne be. Ezért egy ilyen irányváltás valószínűtlen. Ugyanakkor a második megközelítés esetleg, a harmadik pedig bizonyosan megvalósítható. Ezekben az esetekben reálisan 5% körüli 2010-es hiánycél alakulhat ki, miközben az egyszeri konszolidációs kiadások nélkül maradna a 4% körüli érték. Szakmai szempontból a harmadik változat lenne a legkedvezőbb, ami a tovább javuló befektetői megítéléssel párosulva hozzájárulna az államadósság kamatterheinek csökkenéséhez is. Ez később növelné a mozgásteret az adóterhek további mérsékléséhez, illetve egyes államháztartási rendszerek átalakítása kiadási igényeinek fedezéséhez. Mindez javítaná a versenyképességet, fokozná a tőkebeáramlást.
Az ESA módszertan szerinti bruttó államadósság a GDP százalékában a 2008 végi 73%-ról 2009 végére 80% körüli értékre emelkedik, s 2010 végén is hasonlóan, konszolidáció esetén némileg magasabb szinten alakul. Ez egyáltalán nem lesz kiugró Európában! Az adósságfinanszírozás a magyar pénzügyi rendszer forrásaival és további nemzetközi kötvény-kibocsátásokkal megoldható, de szükség esetén az IMF-EU hitelcsomag hátralévő része is 2010 őszéig igénybe vehető. Magyarország külfölddel szembeni adóssága 2010-ben érezhetően csökken.
A gazdasági szereplők súlyos áldozatokkal, de rendkívül gyorsan alkalmazkodnak az új helyzethez. Ez erőteljes javulást eredményez a magyar gazdaság makrohelyzetében, ami javítja, sőt alapvetően megváltoztatja a piacok értékítéletét. A válság terhei főleg a fogyasztásra és kevésbé a beruházásra, ilyen értelemben főleg a lakosságra (az állami alkalmazottakra, a nyugdíjasokra, a magas jövedelműekre és a vagyonosokra) és kevésbé a vállalkozásokra hárulnak.
2009-2010-ben összesen 6-7%-kal esik a GDP. A mezőgazdaságra és a szolgáltató ágazatok többségére 2010-ben a stagnálás körüli állapot lesz jellemző. Az építőipar a növekvő EU-forrásokból finanszírozott infrastrukturális fejlesztések révén a leggyorsabban fejlődő ágazat lesz, a bruttó termelés 6% körüli növekedésével. Az iparban a lassan javuló exportlehetőségek - a belföldi kereslet stagnálása mellett - 3-4% körüli növekedést valószínűsítenek. A vállalkozások, különösen a kicsik, még mindig a belföldi kereslet hiányától és a finanszírozási források szűkösségétől szenvednek. A csődök és felszámolások száma nő (de az 1,6 millió vállalkozáshoz képest rendkívül alacsony), s ezt meghaladó számban jönnek létre új vállalkozások. Látványosan emelkednek az adóhátralékok. A mikro-, kis- és középvállalkozási szféra szürkül.
A belföldi összkereslet kb. 1%-kal emelkedik. A beruházások 5%-os növekedése csak a 2008. évi szint megközelítéséhez elég. A vállalkozói beruházások - a 2009. évi erőteljes visszaesés után - enyhén, s inkább csak a II. félévben emelkednek. A lakossági fogyasztás szintje kissé tovább csökken. A bruttó keresetek a munkaerő-piaci túlkínálat miatt - az szja-csökkentésre is tekintettel - várhatóan csak 1%-kal nőnek. A minimálbér ugyan közel 3%-kal emelkedik, de sok cégnél nincs mód a bérnövelésre. A nettó keresetek azonban a módosuló szja-szabályok következtében 7,5%-kal emelkednek, ami a reálkeresetek 3,5-4%-os növekedését eredményezi. A reáljövedelmek nagyjából stagnálnak, mivel a foglalkoztatás még tovább csökken, a munkanélküliek támogatása az idő előrehaladtával mérséklődik, a cafeteria-rendszer juttatásai visszaesnek megadóztatásuk miatt, a családtámogatások nominálisan sem nőnek. A havi nyugdíjak reálértéke ugyan a költségvetésben kissé túlbecsült (4,1%) inflációval történt indexálás miatt minimálisan emelkedik, de éves szinten a 13. havi nyugdíj teljes megszűnése következtében - a nyugdíjkorrekció hatását is figyelembe véve - minimálisan csökken. A lakosság hitelhez jutása valamivel könnyebbé válik, de magatartása óvatos lesz. A bruttó megtakarítási ráta 6% körülire, a nettó pedig 5% közelébe emelkedik, ami 2010-ben is fedezi az államháztartás hiányát!
A foglalkoztatás csökkenése 2009-ben erőteljesen elmaradt a GDP visszaesésétől. 2010-ben a létszám további 1-2%-os csökkenése valószínű, a munkanélküliségi ráta 2010-ben éves átlagban 11% körül várható, ami az év végére 10,5%-ra mérséklődik. 2010-re éves átlagban 3,5%-os, az év végére 3% körüli infláció várható.
A külső finanszírozási igény az adósság megújítására korlátozódik, az államháztartási hiány feltehetőleg nem, vagy érdemben csak az egyszeri konszolidációs kiadásokkal növekszik Ugyanakkor az ország külső eladósodottsága még magas, az államadósság pedig ugyan az EU átlag közelében, de jóval a régió országait jellemző szint felett alakul. Ha a magyar gazdaság ezen a makropályán marad, akkor a jelenlegi javuló megítélés és pénzpiaci helyzet tovább erősödhet. Ellenkező esetben azonban a monetáris politika már 2010-ben kihívásokkal szembesülhet. Ilyen kihívás lehet, ha mi magunk rontjuk egyensúlyi pozíciónkat. A régiós társak nehézségei is hatnak ránk. Emellett a világgazdaság bizonytalanságai is hordoznak kockázatokat. A GKI által feltételezett valószínű esetekben (második vagy harmadik megközelítés) a fokozatosan javuló befektetői bizalom hatására bővül a magyar eszközök iránti kereslet. Az első félévben a politikai (választási) kockázat beárazódik, az alapkamat csökkentése és a forint erősödése megáll, sőt ez utóbbi ingadozása - főleg a gyenge oldal felé - jelentősebb lesz. A második félévben viszont - a nemzetközi pénzügyi intézményekkel egyeztetett gazdaságpolitika esetén - tovább mérséklődnek az állampapír-hozamok, a forint erősödik. A jegybank a stabilitás megőrzése mellett fokozatosan csökkentheti az alapkamatot a 2009 végi 6%-ról 2010 végére 5% környékére (miközben a világban kamatemelési ciklus kezdődik). A forint árfolyama 2010 első felében a 2009. II. félévre jellemző 270 forint/euró környékén marad, majd a pénzpiac és a nemzetközi szervezetek által támogatott gazdaságpolitika esetén a II. félévben 260 forint/euróra erősödhet.
A kedvező egyensúlyi pálya lehetőséget ad az euró-csatlakozás előkészületeinek megkezdésére. Ennek keretében 2010 februárjában célszerű parlamenti vitát folytatni Magyarország szándékairól, s ennek nyomán kérni belépésünket az ERM-2 rendszerbe, az euró előszobájába. Ez egyértelműen tükrözné szándékainkat, egyfajta gazdaságpolitikai horgonyként szolgálna.