A Méltóság mezeje szemléletformáló mentális program segíti gyermekeinket abban, hogy testileg és lelkileg is egészséges életet éljenek, valamint abban, hogy felnőttként cselekvő együttérzéssel viszonyuljanak a rászorulókhoz, az elesettekhez, a gyógyíthatatlan betegekhez. Ez alapvető emberi értékeink egyike.
A tíz évre tervezett program félidejéhez érkezett, hiszen a 2012/2013-as tanév az ötödik év a program életében.
A most záruló tanévben a debreceni programba bekapcsolódó 11 általános, 2 középiskola és 1 óvoda (14 oktatási Intézmény) közel ötezer gyermeket mozgatott meg. A program a “Hány méter a szeretet?” címet választotta idén. A diákok virágültetésen, futóversenyen, irodalmi pályázaton, kreatív programokon és iskolai tematikus beszélgetéseken vettek részt, ahol a gondoskodás, az együttérzés, a szociális felelősségérzet, az értékek felfedezése, a az összetartozás és elválás kérdéseit dolgozták fel. Az idei év záró rendezvénye a Gönczy Pál Általános Iskola főzőversenye lesz 2012. június 1-én .
“A Magyar Hospice Alapítvány sikeresen pályázott a Nemzetközi Visegrádi Alaphoz, így 2012-ben egy egyéves programot indítottunk el. A projekt célja, hogy a Méltóság Mezeje programot használva a V4 országok - Csehország, Lengyelország, Szlovákiá és hazánk - számára elérhetővé tegyenek egy standard színvonalú társadalmi szolidaritási programot és ennek révén egyre szélesebb körben bevonják a fiatalokat önkéntesként a munkába a palliative gondozás terén. Az öt éves debreceni MM program, annak tapasztalatai szolgálnak a V4 országokban történő adaptálhatóság alapjául.” – tájékoztatott Porkoláb Gyöngyi, a Méltóság Mezeje program vezetője.
Dr. Muszbek Katalin a Magyar Hospice Alapítvány igazgatója a Nárcisz Futófesztivált követő szakmai fórumon kiemelte:” A debreceni munka példaértékű az országban. Nagy eredménynek tartjuk, hogy a gyerekek ma már nem passzív résztvevői, hanem aktív formálói, gondolatközvetítői a Méltóság mezeje programnak.
Napjainkban a szociális kohézió lazulásával kell szembenéznünk. Társadalmi minta, támogató társas közeg híján a súlyosabb életeseményekkel való megküzdés még nehezebb. Különösen veszélyeztetettek a gyerekek, akiket általában titkolózással igyekszünk az élet traumáitól megvédeni, így felkészületlen védtelenséggel néznek szembe a nehéz élethelyzetekkel, az elkerülhetetlen veszteségekkel.”