Lelkészt szentelő istentiszteletet tartottak október 19-én a Nagytemplomban, ahol 13 fiatalt avattak lelkésszé. Ezt követően II. János Pál 1991-es magyarországi, illetve debreceni látogatására emlékezve megkoszorúzták a gályarabok emlékszobrát.
Hálát kell adnunk Istennek, hogy azon az úton, melyen népét vezeti, most új szolgatársak számára ad küldetést - e szavakkal kezdte a nagytemplomi tanácskozást, az ünnepi lelkészszentelést dr. Bölcskei Gusztáv a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke. Figyelmeztette az egybegyűlteket, hogy Isten által van csak lehetőség a valódi megújulásra, s általa a romokból bármit fel lehet építeni. Prédikációja az önmegaláztatás szükségének lényegére épült, hiszen ahhoz, hogy egy lelkész kötelességgel, tisztelettel és tisztasággal tudja teljesíteni hivatását meg kell alázkodjon Isten előtt. Mint mondta: enélkül nem lehet és nem szabad szolgálatot vállalnia senkinek az egyházban. Csak ez lehet az egyetlen teher Isten előtt, amit útjuk során cipelniük kell a jövő lelkipásztorainak.
Amikor minden és mindenki arra buzdít: felesleges az erőfeszítés, szükségtelen az energiabefektetés, s nem kell törnöd magad, akkor kell igazán tanúbizonyságot tenni, jellé válni abban a világban, ami a hűség, a kötelesség, az Isten előtti önmegaláztatás ellen ösztönöz. - intézte útravalóul szavait a fiatalok felé.
Hozzátette: a szolgálatot vállaló lelkésznek tudnia kell: nem szakadhat el egymástól pásztori és gyülekezeti egzisztencia. A lelkész felelőssége azon áll, hogy meg tudja-e mutatni a helyes utat, s nem fél segítséget kérni ebben az Istentől.
Bölcskei Gusztáv felhívta a figyelmet a hitelesség fontosságára is, mely alapvető erénye kell, hogy legyen a lelkésznek.
A hitelesség kérdése elválaszthatatlan az egyenesség, a következetesség fogalmától, mely révén bizonyíthatjuk: rá merjük bízni magunkat Istenre.
A püspök hangsúlyozta: nincs még egy olyan kiszolgáltatott közösségi életforma a földön, mint a lelkipásztorok közössége.
A lelkészjelölteket Nagy László főjegyző szólította fel eskütételre, aki a biblia szorgalmas tanulmányozására, a heidebergi Káté, és a II. Helvét hitvallás ismeretére, az egyházi törvények betartására és az egyház, az egyházközösség és a hívek iránti hűségre szólította fel őket.
Ezt követően a fiatal lelkészek letették esküjüket, majd dr. Bölcskei Gusztáv püspök, dr. Virágh Pál főgondnok és Nagy László főjegyző kézfogással a református egyház szolgálatába fogadta a fiatalokat. Közülük Kovács Krisztián köszönte meg az Úrnak s imájában a hitelességről, a hűségről, és az áldozatkészségről tett bizonyságot.
Az ünnepi ceremónia után Sági Endre református lelkész kommentálásával egyházi magyarországi egyházi személyiségek rótták le tiszteletüket a gálya rabok emlékszobránál, s egyúttal emlékeztek II János Pál 1991. évi látogatására is. Sági Endre visszaemlékezésében utalt arra, hogy a pápa részéről ez a cselekedet nem egyszerűen udvarias gesztus volt a részéről, hanem fontos lépés azon az úton, amit Isten kijelölt a számára, s látogatásával nemcsak az emlékezésre, de a reformátusság hitelességére is feltette a koronát. Ennek immáron 15 éve. A református lelkész arra is rámutatott, hogy a pápa látogatásával az együvé tartozás szentségét hirdette; „együtt vagyunk lélekben, egymás testvérei vagyunk, így együtt tudunk emlékezni.”
Az emlékszobron koszorút helyezett a pápai munciatúra ideiglenes küldötte Mark Miles, Márkus Mihály, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, főtisztelendő Pápai Lajos megyéspüspök, dr. Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, valamint dr.Virágh Pál főgondnok, Debrecen város részéről pedig Halász János kulturális alpolgármester.
Bögre Zoltán