A cívisváros megemlékezései reggel a Bem téri Országzászló – katonai tiszteletadás melletti – felvonásával kezdődtek. Ezt követően az ünneplők a Kossuth utcán az ÁVH-sortűz áldozatainak emléktábláját, Nagy Imre mártír miniszterelnök emléktábláját, valamint a Péterfia utcán a Szilágyi József, ’56-os mártír előtt tisztelgő emléktáblát koszorúzták meg.
Az egyetemi templom előtt álló ’56-os emlékmű ünnepélyes koszorúzása előtt a parkot megtöltő ünneplőknek Kósa Lajos polgármester – Mindszenty József bíborost idézve – hangsúlyozta: Páratlan tettként a világon, a rendszert az egész magyar nép söpörte el 1956-ban. A nemzet szabadon akart dönteni a sorsáról. A nép akkor az igazságunkért, a szabadságunkért, a moralitásunkért állt ki. Mindegy, hogy ehhez mi volt az utolsó csepp a pohárban, mivel nem létezik olyan társadalom, amely tartósan tud hazugságban élni, melynek nincs morális alapja. ’56-ban a nép még nem mérlegelt a meztelen sztálinizmussal szemben, amely pedig nyers erőszakkal és hazugsággal akarta megtörni.
1956-ban az MSZMP megalakításával és a szovjet csapatok behívásával újra a gazság nyert teret, mely véresen megtorolta a forradalmat. Erre épült a kádári korszak, amely el akarta törölni a tényeket, s ebben gyökereznek a mai demokrácia alapjai is, a mai demokrácia bajai is.
1989-ben is egy olyan politikus kiáltotta ki a köztársaságot, aki az utódpárt – magát demokratának feltüntető - MSZP ideiglenes köztársasági elnöke volt. Kósa Lajos szerint már akkor sejthető volt, hogy baj van, hiszen a demokrácia hazugságban született.
Ezt követően az emlékezők megkoszorúzták a Melocco-szobrot, majd a Zenetheatrum adta elő az Ezerkilencszázötvenhat, te csillag című műsort. Debrecen ’56-os ünnepségsorozata pénteken 16 órakor fejeződött be, amikor a Bem téren levonták az Országzászlót.