A város érdekében kifejtett jelentős tevékenység elismeréseként Pro Urbe kitüntető díj adományozható azon természetes és jogi személynek, közösségnek, aki, illetve amely éveken keresztül munkálkodott a helyi társadalom javára az emberi tevékenység bármely területén. Debrecen közgyűlése Pro Urbe-díjat adományozott László Ákos Csokonai-díjas grafikusművésznek, Makoldi Sándor festőművész, nyugalmazott főiskolai docens, szakírónak, valamint dr. P. Szalay Emőke nyugalmazott főmuzeológus, osztályvezetőnek, a néprajz tudományok habilitált kandidátusának.
Az idén 75. életévét betöltő László Ákos Debrecen megkerülhetetlen művésze, aki több évtizede, szinte éjt nappallá téve rója a város utcáit, s közben folyamatosan feljegyzéseket készít a jellegzetes épületekről, terekről, emberekről és utcarészletekről.
Fáradságot, időt és egészségét sem kímélve, szüntelenül figyelemmel kíséri a változásokat; az eltűnő épületek gyakran csak rajzairól lesznek emlékezetesek. A városban tett sétái nyomán számtalan grafika született, melyeket a nagyközönség kiállítások, illetve a Szerelmem Debrecen címmel megjelentetett könyv és naptár formájában ismerhetett meg. Városunk hírnevét a nemzetközi művészeti kapcsolatok során Svájcban és Franciaországban tett tanulmányútjai, továbbá rajzai és freskói révén is öregbítette.
Alkotásain keresztül komoly szerepet vállalt a Debrecen és a svájci St. Gallen, a franciaországi Saint-Michel, valamint a német Padernborn között létrejött kapcsolatok elmélyítésében. Bemutatott városrajzai, helyben készült faliképei mind a művészek, mind a látogatók körében osztatlan sikert arattak. Számos alkalmazott grafikáján, oklevelén jelennek meg – kiegészítésként – a cívisvárost ábrázoló részletek. Emberi habitusa is egyedülálló, hiszen közvetlensége révén könnyen épít ki kapcsolatot egyszerű emberekkel, művésztársaival pedig baráti viszonyt ápol. Az európai műveltséggel, sokoldalú irodalmi tájékozottsággal és számos kitüntetéssel (Holló László-díj, a Debreceni Tavaszi Tárlat fődíjai) rendelkező művész munkásságát az önkormányzat 2002-ben Csokonai-díjjal ismerte el.
Az ebben az esztendőben 70 éves Makoldi Sándor a budapesti Képzőművészeti Gimnázium befejezése után Egerben földrajz-rajz, majd Debrecenben néprajz szakot végzett. Több mint 30 évig tanított a debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola Művészeti Tanszékén, ahonnan docensként ment nyugdíjba. Tagja a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete, valamint a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége szervezeteinek. 1971 óta állít ki önállóan, de a régió közös tárlatain is többnyire részt vesz. Egyéni kiállításain túl gyakoriak a (volt) tanítványokkal közös szereplései és a családi tárlatai. Művészeti írásai mellett néprajzzal és pedagógiaelmélettel is foglalkozik; elméleti munkásságának tanúbizonyságai könyvekben, folyóiratokban, publikációkban jelennek meg.
Pályafutása, Debrecen iránti szeretete és a régióhoz való hűsége egyaránt példaértékű. Az immáron több évtizede felvállalt nemzeti hagyományok (képírás) tudatos továbbvitele mellett a hasonló vizuális törekvések ösztönzését is szívügyének tekinti; jellegzetesen egyedi színvilágot, a magyarságra jellemző jelképfestészetet teremtett, melyben a magyar népművészetet és annak ősi hagyományait szólaltatja meg. A Debrecen Kultúrájáért Alapítvány alkotói ösztöndíjasának, valamint a Magyar Művészetért Díj kitüntetettjének a debreceni művészeti életre gyakorolt hatása kiemelkedő, tanítványai sokasága gazdagítja a cívisváros kulturális palettáját. A pályafutása jelentős alkotásait felsorakoztató jubileumi kiállítást 2015 februárjában tekinthette meg a nagyközönség a Belvárosi Galériában.
Dr. P. Szalay Emőke muzeológus munkásságával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Debrecen sok évszázados múltjának az iparművészet terén jelentkező hatása minél szélesebb körben ismertté váljon. A Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem-latin, majd néprajz szakán szerzett diplomát. 1970-től 2004-es nyugdíjazásáig a Déri Múzeumban dolgozott főmuzeológusként, osztályvezetőként.
Nevéhez fűződik Déri Frigyes általános művelődéstörténeti gyűjteményének gondozása, valamint az iparművészeti gyűjtemény gyarapítása, számos kiállítás rendezése és fotótárlat szervezése, valamint a Kárpátaljai Református Egyház Egyházművészeti Múzeuma elindításában való részvétel. Rendhagyó múzeumlátogatásokat, múzeumi órákat tartott általános- és középiskolásoknak. 1990 óta folyamatosan oktat a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékén, valamint a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen.
Gazdag életműve révén a város céhemlékei, ötvössége és népi kerámiája bekerültek a tudományos köztudatba. Debrecen tanácsülési jegyzőkönyveinek latinból magyarra fordításával is hozzájárult városunk történetének mind teljesebb megismeréséhez; tevékenysége a lokálpatriotizmus további kibontakozását segíti elő. Gazdag munkásságát 13 önálló kötet, 160 cikk, valamint tanulmány, számos előadás, s közel 50 kiállítás – ebből 3 nívódíjas – közvetítette a szakma és a nagyközönség számára. 2000 óta a Református Doktorok Kollégiumában az Egyházi Néprajzi Szekció elnöke. A református egyházművészet kutatása és oktatása terén elért eredményeit a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Károli Gáspár-díjjal ismerte el.