Mint arról fogyasztóvédelmi rovatunkban beszámolunk: idén már márciusban(!) egy Heves megyei raktárban 94 tonna lejárt szavatosságú és selejtes terméket találtak az ellenőrök, amit a MEGA cégcsoport egyik tagvállalata akart elsózni az üzleteknek. A hazai fogyasztóvédelmi rendszer meg olyan, hogy hidegen hagyja a figyelmeztetés.
Igazán nem szeretnék a sajtótörvénnyel példálózni, de gondolják végig: ha egyetlen személyről valótlan tényt állít egy újság, s az illető ezért pert indít, harminc napon belül már tárgyalás is van. Azért van ez így, mert a törvényhozás ekként határozott: szinte soron kívül van a tárgyalás.
Ha több tízezer ember egészsége, élete van veszélyben, akkor hónapokig, évekig tartó bírósági packázás következik, miközben a cég zavartalanul „üzemelhet” tovább.
Mi is történne, ha egy ilyen 94 tonnás figyelmeztetést követően az egyébként állami alkalmazott megyei főállatorvos értesítené az APEH-ot, ahol a lejárt szavatosságú terméket raktárban őrző cég vezetőinek adatait gyorsan kikeresnék az adatbázisból, majd átfuttatnák az egyébként már évek óta működő rendszeren. Pár perc alatt lenne egy lista a kapcsolt vállalkozásokról, kereszttulajdonlásokról. Cégek székhelyével és telephelyek címével.
Ez utóbbi szerint illetékes ÁNTSZ szakemberei és az ott illetékes főállatorvos már másnap helyszíni ellenőrzést tartana. Ha ott minden rendben találnának, akkor „ csak” az első raktárban tapasztalt szabálytalanságokért mehetne a minőségvédelmi bírság. Ha nem fizet a cég, jöhetne a soron kívüli tárgyalás, esetleg a soron kívüli másodfokú eljárás és mellékbüntetésként a cég összes raktárának bezárása, a bírság inkasszóval történő begyűjtése.
Ami a büntetést illeti: számoljunk együtt. Ha egy kis boltban találnak egy darab terméket lejárt minőség-megőrzési idővel, 50 ezer forint a bírság. Ha tíz ugyanolyat találnak, akkor is. Ha a törvény változna, s csak kilónként lenne ilyen szigorú, akkor csak a márciusi ellenőrzés után 4 milliárd 350 milliós „figyelmeztetés” venné el a kedvét a MEGA cégcsoportnak.
Azt hiszen, nemcsak nekik.
Persze ehhez olyan törvények, és képviselők kellenének, akik felismerik, hogy a szavazópolgár sokkal gyakrabban vásárló is. Meg olyan vásárlók, akik amikor szavazópolgárok, nem felejtik el, hogy a képviselők mit tettek az érdekükben.
Hajdu István