A magyar gazdaság nemzetközi leértékelődése súlyos szociális és társadalmi következményekkel fenyeget.

A foglalkoztatás romlását csak statisztikailag fedi el a közmunka növekedése.A lakosság jövedelme és fogyasztása csökken, a beruházások zuhannak. A magyar jog- és intézményrendszernek az európai piacgazdasági normáktól egyre inkább eltérő jellege és gyakorlata tőkekiáramláshoz vezet, s széleskörű kritika tárgya az EU-ban.

Az egyetlen siker az államháztartási hiány idén és jövőre várható csökkenése, a túlzottdeficit-eljárás alóli jövő évi kikerülés ígérete. Ennek pozitív kisugárzását azonban semlegesítik a negatív folyamatok, s főként az azokat előidéző, hibás gazdaságpolitikai és intézmény-átalakítási lépésekhez való ragaszkodás. Ez tükröződik az IMF-tárgyalásokkal kapcsolatos politikában is, ami igazából a nemzetközi intézmények távoltartására törekszik. A magyar gazdaság súlyos recesszióba került!

A 2012. eleji, pénzpiaci finanszírozási krízissel fenyegető helyzethez képest enyhülés történt, de a tartós és érdemi javulás feltételeit a kormány még nem hozta létre. Június első felében a forint/euró árfolyam a 295-305 sávban, a CDS-felár 600 körül ingadozott, majd a görög választások után 290, illetve 550 alá esett. A görög összeomlás és az IMF tárgyalások el sem kezdődése kiárazódott a pénzpiacból. A Monetáris Tanács idén még nem változtatott az alapkamaton, az a 2011. decemberi emelés óta 7%. (Összehasonlításképpen: 2010 májusában, a Bajnai-kormány távozásakor az árfolyam 275 környéki, a CDS-felár 250 alatti, az alapkamat pedig 5,25% volt.)

A bizonytalan globális pénzügyi helyzet, az európai adósságválság ellentmondásos kezelése és a hitelkihelyezések fékeződése nyomán a világgazdasági konjunktúra 2012-ben kissé lassul. Az EU összevont GDP-je a 2011. évi 1,5%-kal szemben 2012-ben stagnál, Németországé 3%-ról 0,7%-ra mérséklődik. Ennek fő oka a külső kereslet lanyhulása. Az egyes EU-tagállamok közötti növekedési ütemkülönbségek nőnek (Görögország és Lengyelország a várható két szélsőség). Görögországban a katasztrofális következmények miatt elkerülik a piaci államcsődöt, a GMU-ból ezzel együtt járó kilépést és a szociális-politikai viszonyok szélsőséges kiéleződését. De még az EU által levezényelt „államcsőd” is hosszú ideig bizonytalanságot fog okozni a piacokon. A spanyol államháztartás kritikussá vált finanszírozhatósága felgyorsította az EU-ban egy föderatív bankunió létrehozását. Ennek fő célja az, hogy hosszabb távon széttörjék az államadósságok és a bankadósságok közvetlen és kölcsönös összekapcsolódását, s ezzel már rövidtávon is erősítsék a pénzpiacok bizalmát. Lényeges eleme a nem kellően hitelképes nagybankok feltőkésítése, uniós szintű szabályozás, bankfelügyelet és betétbiztosítási rendszer létrehozása, beleértve ennek forrásfedezetét. A francia politikai fordulat hatására - az államháztartási konszolidáció kiegészítéseképpen – külön napirendre kerül az EU-ban egy növekedésösztönző csomag kidolgozása. A válságkezelés kapcsán hozott és a tagállamok által elfogadott intézkedések szűkítik a tagállami gazdaságpolitika mozgásterét, erősítik az európai uniós intézmények szerepét, az integrációt. Egyes jó helyzetben lévő országokban a fiskális kiigazítások elnyújtása, máshol szerkezetének módosítása, az EU szintjén az egyes tagországokra kialakított eltérő gazdaság- és növekedési politika, valamint a bankunió viszonylag gyors felépítése együttesen elkezdheti stabilizálni az EU-t.

A monetáris politika laza marad. Az USA-ban további mennyiségi könnyítés jöhet. Az Európai Központi Bank jelenlegi 1%-os irányadó kamatlábának némi csökkentésére kerülhet sor 2012 harmadik negyedévében (0,75%-ra). Az euró dollárral szembeni árfolyama a 2011. évi 1,39-ről 2012-ben várhatóan 1,25 dollárra gyengül, jelentős ingadozás mellett. A világgazdaság lassulása nyomán a Brent típusú kőolaj hordónkénti éves átlagára a 2011. évi 111-ről 2012-ben várhatóan 105 dollárra csökken.

Magyarországon az üzleti szektor és a fogyasztók várakozásait egyaránt a mély pesszimizmus jellemzi, s a romlás az EU-ban tapasztalhatónál sokkal markánsabb. A magyar gazdaság helyzetének megítélése nagyon kedvezőtlen.

A 2010 óta hatalmon levő kormánynak mindmáig nincs világos gazdaságpolitikája. Csak egy, piacgazdasági normákkal ellentétes, sőt gyakran alkotmánysértő vagy európai jogszabályokba ütköző, konfrontatív irányvonala, amely elkerülhetetlenné tette az egycentrumú hatalomgyakorlást akadályozó jogi korlátok (pl. maga a régi alkotmány) eltörlését és a független intézmények érdemi döntéshozatalból való kiszorítását. A fő kormányzati cél a minél szélesebb körre kiterjedő politikai hatalom és a kedvezményezett társadalmi és üzleti csoportok pozíciójának megtartása. A jogállami ellensúlyok lebontása után ennek egyik maradék érdemi korlátja az ország (az állam- és magánadósságok) finanszírozhatósága. Idén valószínűleg nem fog megállapodni az IMF-fel sem, pontosabban mindig csak akkora engedményt fog tenni a tárgyalások megkezdése illetve folytatása érdekében, amennyi a piaci szereplők minimális bizalma érdekében elengedhetetlen. Ez a lehetségesnél jóval (kb. 200 bázisponttal!) magasabb magyar kockázati felár miatt nagyon költséges taktika, mely kiéleződő nemzetközi pénzpiaci helyzetben ráadásul kifejezetten veszélyessé is válhat. Így még az IMF-megállapodás esetleges létrejötte is csak korlátozott előnyökkel - a finanszírozhatóság fennmaradásával, de az akkori, feltehetőleg elviselhetetlenül magas kamatszínvonal szerény csökkenésével - járna. Mivel egy megállapodás tartalma feltehetőleg csak fontos korrekciókat – nem pedig általános, a gazdasági-jogi intézményrendszer egészét, a gazdaságpolitikát érintő fordulatot – eredményezne, a változások nem érnék el azt a kritikus tömeget, amelynek révén érdemben javulhatna az ország tőkevonzó és ezzel növekedési képessége.

Végülis:

a költségvetési hiány 3% alá szorítása kivételével egyetlen gazdaságpolitikai cél sem teljesül, csak a hatalmi érdekek érvényesülnek;

a bonyolultabbá, integráltabbá, többsebességűvé és többszintűvé váló EU-ban a magyar kormány a létező legalacsonyabb integrációs szinten tartja az országot, s ezzel védi antidemokratikus forradalmát, de egyben súlyos gazdasági veszteségeket okoz az országnak.

A  kormányt nem érdekli, hogy mindezek miatt valamennyi gazdasági szereplő (állam, vállalat, lakosság) az elkerülhetetlennél lényegesen magasabb kamaton és/vagy árfolyamon finanszírozza adósságát, ennek sokszáz milliárd forintnyi többletterhét az üzleti szférával és a lakossággal fizetteti meg;

ezek és a súlyosan megnövelt adóterhek miatt a magyar gazdaság recesszióba került, lemarad a régióhoz, sőt az EU átlagához képest is, versenyképessége romlik, a tőke elszivárog, s középtávon is eltűnőben vannak a növekedési-kilábalási esélyek.

A magán-nyugdíjpénztárak államosításával „eltakart”, lazító 2011-es évhez képest a 2012. évi költségvetés pénzügy-politikai fordulatot jelentett, erős restrikció valósul meg, a GDP-arányos strukturális hiány kb. 2 százalékponttal csökken. A restrikció fő eszköze az adóemelés (az adóközpontosítás több mint 1 százalékponttal nő), de a kiadások általános visszafogásának is fontos szerepe van. A tervezettnél jóval kedvezőtlenebb reálgazdasági teljesítmény, a kisebb bérkiáramlás, de nagyobb infláció eredőjeként, továbbá egyes jogszabály-változtatási hatások téves előrejelzése miatt a bevételi oldalon összességében mintegy 200 milliárd forint elmaradás várható. A kb. 100 milliárd forinttal növekvő kamatkiadásokra egy külön tartalékalap valószínűleg fedezetet nyújt. Az elsődleges kiadásoknál - a „rendes” tartalék felhasználását is figyelembe véve - 50-100 milliárd forint túllépés valószínű. Ehhez jönnek a bankrendszert érintő, az idei végtörlesztéssel és az új árfolyamgáttal kapcsolatos – kiadásként vagy adókiesésként elszámolt – hatások, amelyek 100 milliárd forintot érhetnek el. A költségvetési törvényhez képest tehát mintegy 350-400 milliárd forint elcsúszás prognosztizálható.

 Ebből 200 milliárd forintot fedezhet az Országvédelmi Alap, illetve néhány költségvetési tétel tervezettnél kedvezőbb alakulása. Ugyanakkor az önkormányzati szektor a tavalyi adatok és az idei sajátosságok (a szektor jövőjével kapcsolatos bizonytalanság és a hitelszűke) miatt akár közel egyensúlyban is lehet a betervezett 150 milliárd forintos hiánnyal szemben, továbbá egy 60 milliárd forint körüli magánnyugdíj-vagyon transzfer az év eleji visszalépésekből idén is adódik. Így többszöri évközi megszorítás nyomán és számos átmenetinek nevezett eszközzel végülis valószínű az eredeti 2,5% körüli GDP arányos ESA hiánycél megvalósulása.

Az EU idén még fenntartja a túlzott deficit eljárást, de a Kohéziós Alapok részbeni visszatartására vonatkozó szankciót visszavonták. Az idei hiányszint talán elegendő a maastrichti államadósság-ráta minimális idei csökkenéséhez. Ugyanakkor a forint 2011 végi, igen gyenge árfolyamhoz viszonyított esetleges felértékelődése 2012 végére, továbbá az államosított nyugdíjvagyon megmaradt, a GDP 3%-a körüli elemeinek részbeni értékesítése (és adósságcsökkentő célú felhasználása) révén az adósságmutató a tavalyi 80,6%-ról 78% körüli szintre csökkenhet. Az államadósság finanszírozása idén valószínűleg konszolidáltan, de igen drágán (forint-állampapírban lejárattól függően 7-9% közötti kamattal) történik, ami a későbbiekben új költségvetési szigorítást okoz!

A tartósan gyenge forint ellenére a kivitel nem élénkül, hanem kifejezetten lassul; az áruforgalmi többlet alig, a korábbi éveknél sokkal kisebb mértékben nő. Mindez nem igazolja azt a feltételezést, hogy önmagában a forint leértékelésével a gazdasági növekedés élénkíthető. A külső egyensúly azonban 2012-ben is - a belföldi kereslet csökkenése és a Mercedes beinduló exportja következtében, a külső konjunktúra romlása és az emelkedő jövedelem-kivonás ellenére – kedvezően alakul. Az áruforgalmi aktívum a 2011. évi 7 milliárd euró után 7,5 milliárd körül lesz, a folyó fizetési mérleg aktívuma azonban a kamatterhek növekedése és a kedvezőtlen befektetési klímával összefüggő profit- és tőkekivonás miatt 1,4 milliárd euróról kb. 1 milliárd euróra csökken. A felhasznált EU-támogatások a gyenge magyar abszorpciós képesség miatt csak kissé, 2,2 milliárdról 2,5 milliárd euróra növekednek, így a külső finanszírozási képesség a tavalyihoz hasonló, 3,5 milliárd euró, a GDP 3,7%-a lesz. A kiáramló működőtőke 2012-ben nagyobb lehet a beáramlónál. Ez részben az új befektetések elmaradása, a tulajdonosi és hasonló jellegű hitelek állományának) csökkenése, az eredménytartalékok osztalék-kifizetésre történő felhasználása, valamint a magyar befektetők külföld felé fordulása alapján feltételezhető. Ez a gazdasági-politikai hibák következménye.

A versenyszférában a bruttó keresetek idén várhatóan 6,5%-kal, a nettó keresetek 3,7%-kal növekednek, ami a reálkeresetek mintegy 2%-os csökkenését jelenti. A cégek egy része részmunkaidős, illetve szürke foglalkoztatással igyekszik a minimálbér-emelést kikerülni. A közszférában a bruttó keresetek 2,5% körüli növekedése valószínű, ami 5,4%-os reálérték csökkenést indukál. A visszaesés - az itt elszámolt közfoglalkoztatás átlagkereset-csökkentő hatását figyelmen kívül hagyva is - 5% körüli. A reáljövedelmek összességében 3% körüli mértékben csökkennek. A tapasztalatok szerint a reáljövedelmek visszaesésének időszakában a lakosság fogyasztása kevésbé mérséklődik, így annak csökkenése idén 2,5% körüli lehet. A lakosság megtakarítási kényszere (a gyenge forint és a magas hazai kamatszint, továbbá a perspektívátlan gazdasági helyzet miatt) erős.

A beruházások idén mintegy 4%-kal tovább mérséklődnek. A vállalkozások kilátásai és a befektetői klíma kedvezőtlen, a belföldi kereslet esik. A hitelkamatok és -költségek magasak, a hitelekhez nehéz hozzáférni, de a vállalkozások túlnyomó része nem is akar hitelt. Az autóipari beruházások kifutása után szinte nincs hír helyükbe lépő jelentős fejlesztésről. Az EU-forrásokból származó kifizetések továbbra is lassúak, bár 2011 átlagához képest kissé gyorsultak. Az önkormányzati fejlesztések eladósodottságuk és bizonytalan jövőjük miatt szerények. A beruházási ráta tovább esik, alig haladja meg a 16%-ot.

Az iparban éves átlagban 2,5%-os, a II. félévben 6% körüli termelés-bővülés várható. Az építőiparban a hatéves zuhanás után újabb 5%-os visszaesés várható. A mezőgazdaságban az átlagon felüli 2011. évi termés után némi csökkenés valószínű. A szolgáltató ágazatok közül várhatóan csak az infó-kommunikációs szektor teljesítménye bővül kissé - a telefonadó azonban ezt is bizonytalanná teszi -, a többié csökken. A szállítási és a turisztikai ágazatban a nemzetközi forgalom szerény emelkedése nem tudja ellensúlyozni a belföldi kereslet csökkenését. A kiskereskedelmi forgalom 2,5%-os csökkenése a lakosság jövedelmek szűkülésének következménye. A vásárolt termékek és szolgáltatások rovására felértékelődik a háztartások önellátása és a szürke gazdaság. A pénzügyi szektor túladóztatása az egész gazdaság fejlődési képességét visszafogja. A GDP 2012-ben 1,5%-kal csökken, növekedésre még az utolsó negyedévben sincs esély.

A foglalkoztattak száma 2012-ben közel stagnál, kissé mérséklődik. Ezt is csak a közmunka jelentős kiterjesztésével lehet elérni, enélkül 2% körüli lenne a csökkenés. A munkanélküliségi ráta legjobb esetben stagnál, a tavalyi átlaghoz hasonlóan 11% körüli lesz. Az adóemelések több mint 2 százalékponttal növelték a drágulás ütemét. Kormányzati döntésen alapul a bérköltségek erőltetett emelkedése, ez költségoldali inflációs nyomást fejt ki. A gyenge forintnak is van inflációs hatása. Éves átlagban 5,7%-os, az év végén 5,5% körüli áremelkedés várható. A következő években 4-5% közötti éves áremelkedés várható Magyarországon, tartósan magasabb, mint a régióban. A GKI 2012-ben, éves átlagban, jelentős ingadozások mellett 295 forint körüli euró árfolyamra és az év végén is 7%-os, esetleg 6,75%-os alapkamatra számít. A finanszírozási problémák viharos kiéleződése esetén az alapkamat jelentős, átmeneti emelését sem lehet kizárni. A magyar gazdaság 2012-ben nemcsak recessziós, de perspektívátlan pályán halad. Nem látszik olyan tényező, amely a pénzügyi válság elkerülésénél, a tartós stagnálásnál dinamikusabb pályára terelné az országot. A magyar gazdaság nemzetközi leértékelődése súlyos szociális és társadalmi következményekkel fenyeget.

A GKI Gazdaságkutató Zrt. előrejelzése 2012-re