Egy szegény kis kuka panaszai
Kérem, segítsen már valaki. Itt állok, már több mint egy hete, a debreceni új Városházától száz méterre. Az erre járók öntik belém a szemetet, s megjegyzéseket tesznek, hogy a híres Református Kollégium, meg a Nagytemplom tőszomszédságában mit keresek én itt. Körülöttem egyre több s szemét - mint a képen is látható – s a szél kavarja kihullott vagy belém se rakott poharakat.
Azt se tudom, ki most a gazdám. Régebben az AKSD Kft volt, majd a Debreceni Hulladék Nonprofit Kft helyezett ki szelektív hulladékgyűjtőként a Kálvin tér egyik társasházába. Itt kezdődtek a bajok, mert a hétfői napokon soha nem ürítették ki belőlem a szemetet. Először arra hivatkoztak, hogy volt bennem nem szelektíven gyűjtött anyag, de akkor a ház kezelője dörgedelmes levélben jelzett a lakóknak: belém bizony csak újságpapírt és műanyag palackot helyezhetnek el. A lakók szófogadóak voltak, és én vidáman töltöttem napjaimat 5, nem szeletív társam társaságában. Majd ismét jött a hétfő és nem jött a most már Nemzeti Hulladékgazdálkodási Zrt nevében számlázó társaság brigádja. Hallottam ám, amikor ment a telefon az ügyfélszolgálatnak, kedden reggel,s a vonal túlsó végén mondták, hogy intézkednek. Persze, nem történt semmi. Szerdán is telefon, ígéret, majd semmi
A nemzeti emlékhelyként számon tartott Nagytemplom mögötti park meg a Református Kollégium látogatói belém rakják a szemetet,ami persze nem szelektív Szerda délutánra megteltem. Azóta annyi bennem a szemét,hogy a fedelem sem jön rám,így a szél fellöki a fedelemet, s viszi felülről, amit csak szét bír szórni.
Mondta is egy járókelő, hogy miért nem csinál valamit a Városháza ezzel a sok szeméttel. Válaszoltam volna, hogy látják,mert rám lehet látni az új városháza néhány ablakából, de akik azokban a szobákban dolgoznak, biztosan nem a tiszta virágos Debrecenért mozgalom aktivistái.
Jött a hétfő reggel, és megint itt hagyták a szemetemet.
Kérem, segítsen már valaki. Senki nem veszi észre hogy ez szégyen, a város szégyene?