Egyáltalán nem szokatlan közjáték szenvedő alanyai a megye lakosai. Saját bőrükön érezhetik, mi történik akkor, ha egy párt „megosztott”. Nevezetesen az MSZP. Nemcsak én látom így, a megyei önkormányzatban meghatározó szerepet betölteni képes MSZP megosztottságát írta le a minapi közleményében Gadus István, az SZDSZ megyei elnöke is.
A legutóbbi ülés maga volt a tragikomédia. Előbb laza háromnegyed órás művészeti bemutatót láthattak-hallhattak a közgyűléstagjai és résztvevői. Sokunkban már akkor megfogalmazódott az érzés, hogy időhúzásra megy a játék. A megyei önkormányzat legnagyobb intézményének, a Kenézy Gyula kórháznak kellett volna főigazgatót választani. Immár nem először, miután az első alkalommal - ha hinni lehet a szóbeszédnek- az MSZP egészen fenti köreiből szóltak rá az illetékesre, hogy állítsa le magát…
Mielőtt a második alkalommal döntésre kerülhetett volna sor, már megérkezett a selyemzsinór. Az M-3 Kht. élére kiírt pályázatnál kötelező szavazást rendelt el az MSZP megyei elnöksége. A megyei önkormányzat elnöke akkor távozott az ülésről.
Most is, a Kenézy kórház második főigazgató választási kísérleténél is ugyanezt tette. Családi okból távozott –tájékoztatása szerint - az elnök asszony az ülésről. Ennek kapcsán eszembe jut egy Lendvai Ildikó nevű frakcióvezető elhíresült mondata: nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani! Feltételezem, hogy ez saját pártjában is érvényes!
Természetesen lehetett volna az első napirendi pont is a főigazgató választás, s akkor kiderül, hogy a Magyar Szocialista Párt rendelkezik-e frakcióval a megyei közgyűlésben, vagy a közgyűlési frakció egyes tagjainak van-e MSZP nevű fedőszerve?
Ha az MSZP-nek van frakciója, akkor valaki –talán a pártelnök, vagy a megyei elnök - biztosan megkérdezi majd az eltávozóktól, hogy hová tűntek el. Az sem elképzelhetetlen, hogy a frakcióból is mennie kell egyeseknek. Még akkor is, ha ezzel elvész az MSZP közgyűlési többsége, de megmarad a szavahihetősége.
Hajdu István