Magyar Garden

Hiába, hogy annak idején hadisírok gondozására, hagyományőrzésre és a parlagfű irtására szerveződtek, most nap, mint nap azzal szembesülnek, hogy kénytelenek kijátszani a törvényt. Éppen ők, akiket egy, a törvényességre és a becsületre oly kényes párt hozott létre.

Pocsék dolog lehet mindennap így ébredni. Hogy miközben azt hirdetjük, hogy a törvényt mindenkinek be kell tartani, elvetemülten ügyes és fifikás jogászaink segítségével mindenféle kiskapukat vagyunk kénytelenek keresni. Csoda, hogy még egyetlen gárdista sem lőtte főbe magát, és frusztrált is viszonylag kevés van közöttük. Ez az állapot sokáig nem tartható.

És persze nem jó ez a helyzet nekünk sem. A társadalom többségére gondolok, azokra a normális emberekre, akikben mindenféle, pozitívnak még véletlenül sem nevezhető érzelmeket ébreszt ez a bíróság által jogerősen betiltott, ám mégiscsak létező szervezet. Vannak, akik történelmi tapasztalataik és emlékeik okán félnek tőlük, mások, talán ők vannak többségben, egyszerűen csak undorodnak egy letűnt kor leharcolt szellemiségét idéző ideológiától és viselettől.

Nem jót hát senkinek ez a mostani állapot, de véleményem szerint van megoldás a problémára. Magyar Gardennek – magyarul Magyar Kertnek - hívnák ezt a megoldást. Amolyan honi Hyde Park a Magyar Garden, ahol, anélkül, hogy bárkit megbotránkoztatnának, zavartalanul létezhetnének a gárdistázást kedvelők. És persze nemcsak ők, hanem mindenki más, aki elmegy, hogy megnézze őket. Merthogy valódi látványosság lenne Magyar Garden, abban biztos vagyok.

Hungarikum, ha úgy tetszik.

Egy hely, ahol tét nélkül lehetne a múltat idézni. Ahol nem kell a rendőrökkel bújócskázni, szabálysértési eljárás során kirótt büntetéseket kifizetni. Még rendőrre sem muszáj támadni, ha a közeg úr a törvénynek eleget téve oszlatni szeretne.

Már csak egy alkalmas helyet kellene találni a Magyar Gardennek. Kerítéssel körbevéve persze, hogy ha netán valaki rossz szándékkal közeledne, be ne mehessen. Nem börtön lenne ez, hanem inkább rezervátum, kijönni bármikor lehet – legföljebb a bejáratnál át kellene átöltözni. Farmert húzni, mint oly sokan tesszük, öltönyt magunkra ölteni, kiskosztümbe, miniszoknyába bújni – mindenki kedve szerint, ki miben érzi jól magát.

Ez ellen talán még a törvénykezés sem tiltakozna. Hiszen, ha nem tölt el rettegéssel senkit, nem kelt félelmet és ébreszt rossz emlékeket, akkor nincs benne semmi törvényellenes.

Helyet kellene találni hát a Magyar Gardennek ezen a 93 ezer négyzetkilométeren. Talán nem is annyira nehéz, mint amennyire gondolnánk. Én speciel a sukorói területet javasolnám. King’s City már úgysem lesz arrafelé, sikeresen elűzték a beruházót. Nem lesz kaszinó sem, szállodák és éttermek sem lesznek - sokáig nem lesz ott semmi. Parlagon hever a sokhektárnyi értékes terület, kihasználatlanul, anélkül, hogy egy fia forintot hozna a nemzet konyhájára.

A Magyar Garden révén azonban megtelhetne élettel. Igazi magyar élettel lenne teli a Sukorón kaszinónak álmodott karvalytőkés beruházás helye – mindenki jól járna, még az ország is profitálna belőle. Ügyes, jól célzott propagandával turisták százezreit lehetne odacsalogatni. Merthogy biztosan sokakat érdekelne, milyen is az igazi magyar élet, és hogy milyenek az igazi magyarok. Akik nem csalnak, nem lopnak, és nem hazudnak. Nem árulják a hazát – csupa olyan ember, akik kivétel nélkül betartják a törvényeket. Olyan hely lenne a Magyar Garden, ahol mindenki tisztaszívű lenne és nagyon becsületes.

Morális oázis az erkölcsi sivárság sivatagában.

Talán még mi, többi magyarok is ellátogatnánk idővel a Magyar Gardenbe - feltéve persze, ha a pénztárcánk vastagságához mérnék a beugrót. Elvinnénk a gyermekeinket, az unokáinkat, akik hol unottan, de inkább reméljük, érdeklődéssel olvasgatnák a Magyar Garden lakóinak életéről tájékoztató táblákat.

Idővel talán autonómiát is kaphatna a Magyar Garden. Saját kormánya lehetne, és az sem kizárt, hogy diplomáciai kapcsolatot létesítsen a Magyar Köztársasággal. (Kezdetben, amíg a saját lábukra nem állnak, erőnkhöz mérten még segíthetnénk is őket).

Miért is ne? Én a magam részéről kifejezetten támogatnám az ötletet, nincs nekem bajom más népekkel – különösen, ha a kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolat van közöttünk. Nem kell feltétlenül szeretni egymást, még csak kedvelni sem a másik értékrendjét – elég lenne, ha elfogadnánk, vagy legalábbis elviselnénk a másikat.

Jó hely lenne a Magyar Garden. Az egy főre eső magyar gárdisták számát tekintve pedig kifejezetten világszám. 

Föld S. Péter írása