Nem mondanám, ha nem így lenne: Meggyes Tamás útlevél nélkül nézett át a párkányi hídon, amelybe egyébként már Sólyom Lászlónak is beletört az előre be nem jelentett államközi látogatása. Az esztergomi polgármester beleszagolt egy tál finoman illatozó szlovák sztrapacskába, majd úgy döntött, hogy merénylet készül ellene.
Ezúttal tényleg komoly volt a dolog. Az MSZP-gyártmányú Skorpió gépfegyverrel kockázatos lenne lacafacázni. Nem valami vállról indítható polgári hülyeség az, amelyet Meggyes válófélben lévő felesége bosszúból a férje háza felé lövell, hogy kiderüljön: a polgármester háza előtt közpénzen épülő édesvízi tó bizony, hogy nem piskóta!
Riadtan lapozgatok egy Molnár Oszkár Összest bőrkötésben, Vlagyimir Iljics Uljanov értő előszavával, Sztálin okos lábjegyzeteivel. Nagyot álmodok a déli verőn: bárcsak örökbe fogadhatna Oszi bácsi, vagy legalább én őt!
Mindegy is már persze ez is, leszakadunk, mint a rosszul felvarrt gomb a baka gatyájáról, a szükségesnél szignifikánsabb erekció esetén. Paca sem leszünk maholnap, megnézhetjük magunkat, már ha lesz még mivel. Mert a szemünk is ki van lopva a fejünkből, lábon vették meg a libsik, gójra ment az ország.
Tönkre menés van ezerrel. Még hogy erősödik a forint - hiszem, ha látom! Visszaáll a befektetői bizalom - majd, ha fagy! Egy bazi nagy internacionális összeesküvés van a háttérben, le van ez vajazva rendesen, Bajnai mozgatja a szálakat.
A nagy nemzetközi elemzők pedig, jó helyről tudom, egy igen alaposan informált nemzeti érzelmű radikális illető mondta nekem, kifejezetten a Fletó embereivel vannak feltöltve. Nem volt olcsó mulatság, de futja a Fletónak, szétlopta ugye az országot, a makói gázmezőt hazavitte a Klárának, ez volt az Apró-unoka minden vágya.
Már-már csüggednék a mindent elborító sötétség közepette, amikor egyszerre csak Navracsics Tibsit látom hadonászni egy rá viszonylag kevéssé jellemző fénykarddal. Edelény környékén történik mindez, kételyeket oszlat a frakció vezére, ha már Oszi bá volt oly kedves mindezt nem megtenni.
Ha még nem tűnt volna föl, a világ legősibb nyelvén írom ezeket e sorokat, rovásírással üzenek a jövőnek, a Jobbik által betiltott Faludy versekkel piszkálom az utókort. Ízlésterror ez is, de mindegy, rá se rántok - jövőre úgyis minden újra kezdődik.
Nem világos persze, hogy a Honfoglalásnál rontottuk el, vagy az Aranybulla esetében. Nekem speciel a Mohácsi vész is gyanús valamelyest, mintha az oroszok kezét látnám benne, nem véletlen, hogy a Csele patak dugig volt cirill betűs felirattal ellátott eredeti kínai Nájki pólókkal.
Könnyű kis lovasrohammal elfoglalom a Vízműveket, a köztévé önként adta meg magát. Csapataim harcban állnak, mi mást is tehetnének, a harcon kívül máshoz nem értenek. Csillag születik, nálam a bűvész biztos továbbjutó, komálom ezt a fazont, jó arc, nála mindig van egy példány a magyarok nyulaiból.
Ahogyan nagy költőnk, Woody Allen mondta, nyelvében él a nemzet, vagyis, magyarul: vessetek a mókusok elé! Nem Molnár Oszkártól idéztem, nála ily regényes dolgok nem történnek, egyszerűbb, de tiszta forrás buzog az ő szájából. Gumikalapáccsal verem a jövő ajtaját, hátha kizuhan belőle néhány fogyatékos purdé, mindenki hozzon magával egy edelényi polgármestert, aki fölneveli őket.
Egyébként meg tényleg félelmetes, ahogy Lendvai Ildikó a kezében tartott Skorpió géppisztollyal célra tart az esztergomi polgármesterre. Nem venném félvállról a történteket, saját szememmel láttam a jugoszláv békaembereket, Jeruzsálemben oktatták magyarra az ottani gyerekeket – így görbüljek meg, ha nem potenciális sukorói befektető mindegyik.
Nem kivagyiságból, dicsekvésből, netán magamutogatás miatt említem mindezt. Miheztartás végett inkább, ha szabadna bátorkodnom: ne mondja rám senki, hogy ez a Meggyes pitiáner.
Nem vagyok az: szólítsatok inkább a becenevemen, Meggyes pitének.
Föld S. Péter írása
Forrás:www.klubhalo.hu