- A Színházi Kritikusok Céhének válasza a Nemzeti Színházzal kapcsolatos kérdések kapcsán Vidnyánszky Attilával készített interjúhoz.
Amikor egy színház előadásairól az Országházban vitatkoznak, nagy szükség van minden higgadt szakmai megnyilvánulásra, ami segít megőrizni az értékeket és a művészet közös céljait.
Éppen ezért értetlenül állunk Vidnyánszky Attila origo.hu-n megjelent interjúja előtt, amelyben a Mejerhold-díjas, a magyar és külföldi kritika által is sokra tartott rendező a Nemzeti Színház János vitéz-előadása kapcsán Petőfi Sándor művét elemzi, és arra a következtetésre jut, hogy a Nemzetiben meghamisítják a szerzői szándékot.
A Nemzeti azonban nem Petőfi művét játssza, hanem Kacsóh Pongrác – Bakonyi Károly – Heltai Jenő az eredetihez képest jelentősen módosított anyagú, a XX. század fordulóján született daljátékát. A dalműben nincs üdvözülés: Jancsinak nem kell Tündérország, inkább hazamegy a falujába. Alföldi Róbert rendező értelmezi, s nem meghamisítja a Kacsóh-művet.
A szerzőhöz való hűségről, a szerzői szándék követéséről szóló számonkérő kommentárok méltatlanok a minőségi színházhoz. Mivel a szerzői szándékot kifürkészni lehetetlen (különösen halott alkotók esetében), e szándék meghamisításáról sem beszélhetünk: ez az értelmezés szabadsága ellen lenne.
Maga Vidnyánszky egykor úgy rendezte meg (kiváló) Három nővér-előadását, hogy a harmadik felvonással kezdte a darabot. Vajon ő konzultált Csehovval a szerző szándékairól?
A szakmainak tűnő kifogások mögül egyszerű politikai érvelés bontakozik ki: Vidnyánszky Attila csak azt követően kezdte el véleményezni a Nemzeti Színházban zajló munkát, amikor az parlamenti interpellációk és támadások tárgya lett (a János vitézt 2009 januárjában mutatták be).
A Színházi Kritikusok Céhe nevében úgy gondoljuk, hogy egy mű színpadi értelmezése nem lehet politikai csatározások terepe.
Kiadó: Színházi Kritikusok Céhe