Van viszont egy másik, kevésbé várt változás is: a nagyvárosok, ahonnan még elmenekültek az emberek egy évtizeddel ezelőtt, óriási ütemben növekednek.
London lakossága az 1980-as évek vége óta duzzad, manapság azonban még jelentősebb mértékben nő. 1991 és 2001 között Anglia mind a nyolc "központi" nagyvárosának lélekszáma növekedett, egyedül a nyugat-yorkshire-i Leedsé lassabb mértékben. A közép-angliai térségben és északon a gyári állások csökkenésével és a nagyvárosi központok hanyatlásával olyan nagyvárosok, mint Liverpool és Manchester éveken keresztül rontottak térségük teljesítményén - hangoztatta John Salt, a University College London kutatója. Ez ma már nincs így. Newcastle például 5 százalékkal növekedett az elmúlt évtizedben miközben az észak-keleti térség növekedése szinte áll.
A The Economist brit gazdasági napilap szerint három dolog járult hozzá ehhez az újjászületéshez. Az első a befektetés a nagyvárosok központjainak helyreállításába, amelyet részben Richard Rogers építész és városfejlesztő ösztönzött. A valaha üres nagyvárosi központokat "megtöltötték" lakásokkal és sok helyen szigorításokat vezettek be a zöldterületek felhasználására vonatkozóan.
A másik ok az állásteremtésben keresendő. Az állami szektorba való befektetésekkel a legutóbbi munkáspárti kormány idején jól fizető állásokat hoztak létre délkeleten kívül is. A nagyvárosi egyetemek növekedtek, vonzották mind a brit, mind a külföldi hallgatókat. Ahogy a nagyvárosi környezet javul, úgy akar egyre több végzős ott maradni. A jól képzett munkaerő vonzza a vállalkozásokat, és az egyre jobbá váló körülmények további újonnan jötteket vonzanak.
A harmadik ok a bevándorlás. Sok olyan térségben, ahol a legnagyobb volt a növekedés az elmúlt évtizedben, az átlagosnál több új bevándorló telepedett meg.
Manchester népessége például 19 százalékkal nőtt a 2011 márciusát megelőző tíz évben, sokkal gyorsabban, mint bármely település a környezetében. Nem sokkal korábban a nagyváros központjában néhány száz ember lakott. Ez a szám most eléri a 15-20 ezret, mivel egyetemisták és szakemberek tömegesen költöztek be a lakásokká átalakított raktárházakba és gyárépületekbe. Manchesterben a 20 és 40 év közötti lakosok száma látványosan növekedett, és velük együtt a gyermekek száma is. Negyvenhárom százalékkal több huszonegynéhány éves van, és a négy évnél fiatalabbak száma 40 százalékkal emelkedett. Ez az országos trend szélsőséges példája.
London szintén gyorsabban növekedett, mint a népszámlálók gondolták - mondja Baljit Bains, Nagy-London Hatóság demográfiai egységének vezetője. Jelenlegi több mint 8,1 millió lakosával a főváros az 1939-es 8,6 milliós csúcsát 2016-ra haladja meg - különösen akkor, ha az eurózóna nehézségei munkát kereső emberek beáramlásához vezetnek - vélekedik Bains.
Az East End-i, etnikailag sokszínű Tower Hamlets mutatja minden helyhatóság közül a legmagasabb - több mint 26 százalékos - növekedést az elmúlt évtizedben. Szomszédja Newham szorosan a nyomában van. Ezzel ellentétben a népesség kissé fogyott a főként bankárok lakta Kensingtonban és Chelsea-ben - részben annak köszönhetően, hogy fényűző ingatlanokat adtak el távol élő orosz oligarcháknak és hozzájuk hasonlóknak. Vannak jelek arra is, hogy az égbeszökő ingatlanárak a szegénységet a központból a perifériára tolják.
Azért nő a városi népesség, mert az emberek újra nagyvárosokban szeretnének élni, vagy pedig mert rákényszerülnek erre? A kettő keverékéről van szó - mondja Tony Travers, a London School of Economics professzora. A Londonba költözés általában gazdagít egy karriert, mert olyan sok vállalat van ott, és az emberek sokat változtatják az állásukat. Ez igaz lehet Manchesterre is. Az utóbbi időben a kényes állások és az ingatlanpiacok a városlakókat "röghöz" kötötték. A kínálat viszont különbséget is tesz. Míg a nagyvárosok üdvözölték a növekedést a központjaikban, sok kisvárosok ellenálltak neki.
A nagyvárosi élethez való visszatérés nem csak Nagy-Britanniára jellemző. Berlin és - legalábbis a legutóbbi időkig - néhány dél-európai nagyváros szintén erőteljesen növekedett. Amerikában a jelzálog válság visszavitte az embereket a nagyvárosokba és a belső külvárosok, bár nem világos, hogy ez a trend tartós lesz-e - mondja William Frey, a Brookings Institution munkatársa.
Az a kérdés, hogy Anglia nagy vidéki városai tovább növekednek-e. Eddig az újonnan érkezők újjáalakított lakásokba és leromlott viktoriánus sorházakba költöztek. Viszont mint Sir Howard Bernstein, Manchester régóta szolgáló első embere rámutat, a virágzáshoz egy nagyvárosnak vonzania kell az "ambiciózus" családokat is. Tisztességes családi otthonokból továbbra is hiány van, ahogy tisztességes iskolákból is.
A brit nagyvárosok virágoztak az országban hosszú ideig tartó gazdasági fellendülés idején. Viszont a sokukat fellendítő állami szektor növekvő álláskínálata mostanra lankadt, így veszíthetnek lendületükből. Bár egyesek - Bristol, Leeds és különösen Manchester - a felszínen maradtak, az állásteremtés dinamizmusa a jelek szerint ismét főként Dél- és Kelet-Angliában tapasztalható, különösen a fővárosban. A népszámlálás pusztán egy évtizedenként egyszeri pillanatfelvétel. Megragadhatott egy olyan városi újjászületést, amely már visszaesőben van.