A héttoronyba zárva Melankólia a modern művészetben

A héttorony lakóinak kívánságait szolgák hada leste. A rabok szabadon járhattak-kelhettek a hét hatalmas tornyú fallal övezett nagy kiterjedésű várban, mely a tenger és a város közé épült. Gyakorlatilag mindent megtehettek – épp csak a Jedikulát nem hagyhatták el. Megannyi híres rab élt itt hosszú évekig, évtizedekig. Többségükön hamar úrrá lett a mélabú: a mindennapi testi örömök nem űzték el a keserűség érzetét.

A héttorony a modern magyar kultúrában József Attila közismert kései verse óta az önnön hatá­rai­val, a lopakodó véggel szembenéző melan­ko­li­kus ember emblémája. Egyszerre átok és szerencse: a melankolikus kiszolgáltatottsága egyfajta rendkívüli tudás tünékeny birtoklásával jár együtt. Számára minden mindegy – de a mindenben felsejlik az isteni mindenhatóság árnya, a mindegyben pedig a rombolás fausti gesztusa. A melankolikus alkat szükségképpen elveszíti a fejét – ahogyan azt Aby Warburg (1866–1929), a nagy hatású művészettörténész Dürer: Melankólia című (1514) rézmetszetéhez kapcsolódóan kifejtette. E szerint a nyugati gon­dol­ko­dás­nak az a testbeszéde, amely a megtámasztott fej (Rodin klasszikus szobrától Ady híres fotójáig oly sok helyről ismert) sémájában érhető tetten, a pogány mítoszokban megjelenő brutális lefejezések­re vezethető vissza. Azért tartjuk kezünkkel a fejünket, nehogy lehulljon…

A modern művészetben nagy ha­gyo­mánya van e gondolkodási minta meg­jelenítésének. Magyarországon előbb a német romantikus festészet leginkább ér­vényesnek tartott konvenciója révén hatott, majd a XX. század tragédiákkal szabdalt időszakaiban a kilátástalanság rendre felbukkanó érzetére adott művészi válasz igényeként. A modern magyar képzőművészet egyik legfontosabb kollek­ció­já­nak számító Antal–Lusztig-gyűjtemény karakterét mindez döntően befolyásolja, a gyűjtő sze­mélyes preferenciái pedig még hangsúlyosabbá teszik a melankólia regisztereit magas szín­vonalon megjelenítő műalkotások szerepét a hatalmas gyűjteményen belül. Ezek között nagy számban találhatók kortárs alkotások is. Az itt látható kiállítás hét tematikus csomóponthoz kapcsolódóan mutat be olyan, különböző időszakokban, Magyarországon és külföldön született műveket, amelyek egymással izgalmas dialógusokban árnyalják a melankólia megjeleníthetőségének gazdag hagyományát. A hét kapcsolódási pont: a múló idő, az idegenné váló táj, az emberi test romlása, a fej és a portré enigmája, a szerelmi szenvedés, a magány, valamint a beteljesíthetetlen szabadságvágy.

A modern és kortárs képzőművészet melankóliához kapcsolódó, irányzatokon és iskolákon átívelő vonulatát számos olyan alkotás reprezentálja az Antal–Lusztig-gyűjteményben, amely magyarországi kiállításon itt látható első ízben. A tárlaton olyan nemzetközi hírességek munkái is láthatóak, mint például Joseph Beuys, Gerhardt Richter, Ilja Kabakov, Joseph Marioni vagy Dieter Roth.