A világ, amely körbevesz bennünket, akkor mutatkozik meg számunkra, amikor valamelyik apró részlete problematikussá válik: elromlik, kisiklik vagy egyszerűen csak akadály lesz a mindennapi rutin előtt. Az ember és a természet kapcsolatában egyre több a technológiai áttétel. A „föld szaga”, amit száz évvel ezelőtt még oly sokan emlegettek, legtöbbünk számára nem több fikciónál. Érteni véljük, de megtapasztalni nem tudjuk.
Chilf Mária új munkája ezt a tapasztalatot jeleníti meg – meghökkentően erős, releváns módon. A cím a Melankólia című nagyhatású esszékönyv szerzője, Földényi F. László egyik újabb írásának passzusát idézi. E szerint: „Aki igazán melankolikus, az észreveszi, hogy a dolgoknak van egy ismeretlen arca is. Örökös honvágyat fog érezni az ismeretlen táj iránt, amely felé az az arc tekint.”
Egy klasszikus német filozófus szerint a melankolikus ember a lehetetlent kísérti: megpróbálja semmibe venni természet és kultúra határvonalát. Chilf Mária hófehérbe öltözött emberalakjai a zöld fűben térdepelnek és fejüket a földbe dugják. Behatolnak – oda, ahová élő ember nem hatolhat be. Hét megmerevedett ember, akiknek a látványa Maurizio Cattelan fehér lepellel letakart hét halottját idézi (az olasz művész munkája most a velencei Palazzo Grassi-ban látható). De a halottak nem térdepelnek. Márpedig Chilf alakjai éppen ezt teszik. A magyar alkotó meghökkentő munkája elbizonytalanítja a dialektikus értelmezéseket. Az alkotás világa nem jellemezhető a szokásos kétosztatú módon. A teljesség sejlik fel általa, amit az alakok szimbolikus száma tovább erősít.
xxx
Chilf Mária 1966-ban született Marosvásárhelyen. 1995-ben szerzett diplomát a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő-szakán (mestere Maurer Dóra). Eddigi munkásságát számos ösztöndíjjal és kitüntetéssel ismerték el – 2005-ben Munkácsy-díjat kapott. A Modemben korábban a Lost & Found című kiállításon volt látható egy munkája (2007-ben).