Kocsis Zoltán halála

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma az elmúlt negyven év magyar zeneművészetének egyik legmeghatározóbb művészegyéniségeként emlékezett Kocsis Zoltánra. Mint írták, elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar klasszikus és kortárs zene hazai és külföldi recepciójában.

Pótolhatatlan veszteség érte a magyar kultúrát Kocsis Zoltán halálával - hangsúlyozta Tarlós István főpolgármester, aki felidézte, hogy a művész 2014-ben megkapta a Budapest díszpolgára címet.

A Zeneakadémián hétfőn bensőséges hangulatú megemlékezést is tartottak Kocsis Zoltán tiszteletére. Vigh Andrea, a Zeneakadémia rektora kiemelte, hogy Kocsis Zoltán ezer szállal kötődött a Zeneakadémiához: itt végzett, itt kezdett tanítani 1973-ban, és bár a hetvenes évek végétől formálisan már nem oktatott az intézményben, újra és újra visszatért alma materébe. Univerzalitása zenei ízlésében is megnyilvánult: repertoárját meghatározta két hangszere - a zongora, illetve a szimfonikus zenekar -, de nincs az utóbbi négyszáz évnek olyan jelentős zeneszerzője vagy stílusa, melyben ne mozgott volna otthonosan. Bartók volt számára a legfontosabb" - méltatta a művészt Vigh Andrea.

Páva Zsolt, Pécs polgármestere közleményében úgy fogalmazott: megrendülve értesült arról, hogy "a világ egyik legnagyobb zeneművésze eltávozott az élők sorából". Mint felidézte, alig néhány hónapja tüntették ki a város kulturális nagydíjával Kocsis Zoltánt, aki "az elmúlt évtizedekben, különösen a Kodály Központ megnyitása előtt és azt követően elévülhetetlen érdemeket szerzett a magas szintű zenei kultúra, a klasszikus hangverseny- és komolyzene pécsi reprezentálása és népszerűsítése terén".

A Nemzeti Filharmonikusokat sokként érte Kocsis Zoltán halála, a zenekar kedden tér vissza tízkoncertes ázsiai turnéjáról, amelyet eredetileg a zenekarvezetővel és Kobajasi Kenicsiróval terveztek, de Kocsis Zoltán orvosai tanácsára már nem tartott velük. Mint Kovács Géza, a zenekar főigazgatója fogalmazott, a sors különös fintora, hogy Kocsis Zoltán azokban a percekben halt meg, amikor az általa betanított A csodálatos mandarint játszották, a mandarin fájdalmas halála egybeeshetett az ő halálával. Felidézte, hogy a koncert után, amikor hírét vették a szörnyű tragédiának, a szálloda előtt gyűltek össze a muzsikosok, gyertyát gyújtottak és próbálták egymást vigasztalni. "Nekünk az maradt, hogy azt az örökséget, amit nekünk ajándékozott, az ő igényességének megfelelően ápoljuk" - hangsúlyozta a Nemzeti Filharmonikus Zenekar főigazgatója.

Perényi Miklós gordonkaművész kiemelte, hogy Kocsis Zoltán emléke és jelenléte a magyar zenei életben meghatározó volt és marad is. Nemcsak zongoraművész és karmester volt, hanem zeneszerző és zenetudós is, akit kisgyermek korától fogva mélyen megérintett a zene élménye, a zeneszerzők egyéni hangja, formavilága, a tökéletes zenei formák tartalomteremtő ereje, lehetősége - méltatta művésztársát Perényi Miklós.

"A világ zenei életét, Magyarországot és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatot (NGYSZ) is óriási veszteség érte" - méltatta Edvi Péter, az NGYSZ elnöke Kocsis Zoltánt. Mint kiemelte, Kocsis Zoltán Bartók Béla és Kodály Zoltán után a legnagyobb muzsikus volt, aki Magyarország zenei életét mértékadóan befolyásolta. Emlékeztetett arra, hogy Kocsis Zoltán 1990-től kezdve élete végéig születésnapi koncertjeinek bevételét az NGYSZ-nek ajánlotta fel, 26 éven át nekik játszott minden május 30-án.

"Elment a csillagom, akit egy életen keresztül követtem" - fogalmazott Rácz Zoltán, a Kossuth-díjas Amadinda Ütőegyüttes vezetője, aki arra az előadásra tekint pályafutása kezdeteként, amelyen Kocsis Zoltán és Ránki Dezső felkérésére eljátszotta velük Bartók két zongorára és ütőhangszerekre írt szonátáját. "Sokat játszottunk együtt koncerteken és csodálatos beszélgetéseink voltak a zenéről, annak értelmezéséről" - emlékezett vissza Rácz Zoltán.