Sólyom László köztársasági elnök és Henry Kissinger volt amerikai külügyminiszter előszavával látott napvilágot az 1956-os forradalomról és szabadságharcról szóló angol nyelvű tanulmánykötet, amelyet hétfőn mutattak be a Magyar Tudományos Akadémián.
A könyv a Magyar Tudományos Akadémia és az Atlantic Research and Publications Inc. közös kiadványa. Az 1956: The Hungarian Revolution and War for Independence című kötetet Király Béla, Lee Congdon és Nagy Károly szerkesztette - előbbi kettő jelen volt a könyv bemutatóján. Ugyancsak jelen volt Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke, aki a könyv utószavát írta.
"A legtöbb vitát a történészek között az a kérdés váltja ki, hogy a felkelés végső soron vereséggel, avagy győzelemmel végződött. Megvizsgálva közelebbről a vitázók érveit, egy lehetséges konszenzus rajzolódik ki. A szovjet hadsereg és a kommunista diktatúra leverte a forradalmat. Ez nyilvánvaló vereség, legalábbis rövid távon. Hosszú távon azonban a vereség mégis győzelemnek látszik" - mondta bevezetőjében a kötetet bemutató Romsics Ignác akadémikus. E paradoxont alátámasztó érvek között a történész a Kádár-rendszer gazdasági politikáját és az úgynevezett gulyáskommunizmust, a kulturális élet ellenőrzött liberalizációját és az utazások viszonylagos szabadságát sorolta fel. Romsics Ignác a maga részéről még egy speciális érvet hozott fel, mégpedig Király Béla "második életét", aki 1935-ben hadnagyi rangban került ki a Ludovikáról.
"Az ezt követő húsz év nem a béke időszaka volt a világ történelmében, s különösen igaz ez Magyarország vonatkozásában. A második világháborút kegyetlen diktatúra követte, amely Sztálin legjobb tanítványához, a mi +szeretett+ Rákosi elvtársunk nevéhez kötődik. A magyarok százezreit kínozták meg, több ezret bebörtönöztek. Közöttük volt Király vezérőrnagy, akit 1951-ben letartóztattak és egy kirakatperben halálra ítéltek. Szerencsére az ítéletet nem hajtották végre, azaz másodszor, ám nem utoljára született meg" - mondta az akadémikus.
A történész beszélt Király Bélának a forradalom alatt betöltött szerepéről, aki a Nemzeti Gárda főparancsnoka és Budapest katonai parancsnoka volt. Ismertette, miként folytatódott Király Béla élete az emigrációban az Egyesült Államokban, ahol történészi tanulmányokat folytatott a Columbia Egyetemen, majd 1966-ban, 54 éves korában megszerezte a PhD-t.
Király Béla 1977-ben indította útjára kelet-európai sorozatát, amelynek 128-ik darabja az 1956-os forradalommal és szabadságharccal foglalkozó tanulmánykötet. Romsics Ignác méltatásában beszélt arról, hogy a kötet részben a sorozatban 1984-ben megjelent és az 1956-os eseményekkel foglalkozó kiadvány anyagai kerültek, ám a mostani sokkal árnyaltabb képet fest a magyar forradalomról
Összesen 25 szerző tanulmánya került a válogatásba, közöttük olyan nemzetközileg elismert szakértőké, mint Bennet Kovrig, vagy Bill Lomax. Másrészt olyan neves magyar szerzők cikkei szerepelnek, mint Rainer M. János, Nagy Imre életrajzírója, vagy Horváth Miklós, aki a felkelés katonai vonatkozásainak szaktekintélyének számit. A szerzők harmadik csoportját olyan 56-osok alkotják, akik az emigrációban is megőrizték magyar identitását és hazájuk iránti érdeklődésüket.
A kötet első fejezete a Sztálin halála után kialakult nemzetközi helyzetet elemzi, e nélkül lehetetlen megérteni a magyarországi forradalom kitörésének okait és dinamikáját. A második fejezet a forradalom első hetének eseményeit taglalja, a harmadik pedig a magyar társadalom különböző rétegeinek a szerepvállalását elemzi. A negyedik fejezet a második szovjet intervenciót jeleníti meg, amelyet az egyik szerző, jelesül Király Béla a szocialista államok közötti első háborúként értékel. Az ötödik fejezet a külvilág reagálását taglalja. A szerzők között olyan neves nyugati értelmiségiek cikkei találhatók, mint Albert Camus, Jean-Paul Sartre, vagy Hannah Arendt. A hatodik fejezet Nagy Imréről szól, a VII. pedig azt elemzi, hogy vereséggel, vagy győzelemmel végződött-e a forradalom.
A kötet mellékletében rengeteg eredeti dokumentum szerepel: egyaránt megtalálható a tüntető diákok híres 16 pontja, Mindszenty bíboros nyilatkozata, vagy Bibó István üzenete Eisenhower tábornokhoz. Bekerült a válogatásban Borisz Jelcin beszéde, amelyet az akkori orosz államfő 1992-ben tartott a magyar Országgyűlésben, és George W. Bush amerikai elnök beszéde, amely 2006. nyarán hangzott el a Gellért-hegyen. (forrás: nol.hu/MTI)