A vasárnapi boszniai szövetségi parlamenti választás a valódi önigazgatás felé mozdíthatja el az országot, de a kampány zajában hallható gyűlöletbeszéd arra utal, hogy a konok etnikai megosztottság a boszniai háború után 11 évvel is elhomályosítja az effajta reményeket.
Csakúgy, mint a boszniai háború idején és közvetlenül utána, az ellentétek ma is abban csúcsosodnak ki, hogy milyen legyen az állam berendezkedése. A legnagyobb etnikai csoportot kitevő muzulmán bosnyákok - hasonlóképpen a katolikus horvátok - zömében egységes országot akarnak.
Azt remélik, hogy a kettéosztott ország egységesen csatlakozik az Európai Unióhoz, miután befejeződik az egyelőre csak a szárnyait bontogató gazdasági és politikai reformfolyamat. Az ortodox keresztény szerbek többsége azonban továbbra is olyan reményeket táplál, amelyek lángra lobbantották az 1992-95-ös boszniai háborút: arra vágynak, hogy kiszakadjanak Boszniából.
A nemzetközi közösség azt reméli, hogy Boszniában mindenki felsorakozik az egységes állam eszméje mögé, de a két oldalról hallható retorika nem sok jót ígér. A nemzetközi közösség boszniai főképviselője, Christian Schwarz-Schilling ilyen helyzetben kínálja mézesmadzagként azt a forgatókönyvet, hogy amennyiben sikeres lesz a választás, és a két fél hajlandóságot mutat az együttműködésre, akkor a jövő év közepén bezárja kapuit irodája, amelyet még a boszniai háborút lezáró daytoni egyezmény hívott életre.
\"Az októberi választás után kizárólag a helyi hatóságok lesznek felelősök a reformok végrehajtásáért. Az EU segíteni fog, de az önök szavazatán múlik, hogy ki fogja vezetni Bosznia-Hercegovinát az Európa Unió felé vezető úton\" - hirdeti választási plakátján a német főmegbízott. A helyzetet jól ismerő elemzők azonban korántsem ilyen derűlátóak. Srdjan Dizdarevic, a boszniai Helsinki-bizottság vezetője jelentésében arra figyelmeztetett, hogy a választási kampányt a megosztottságot szító retorika jellemezte, s a légkör közvetlenül a háború kitörése előtti állapotokat idézte fel.
A jelöltek radikalizmusra buzdították a szavazókat, ahelyett, hogy komolyan foglalkoztak volna az országot sújtó problémákkal, a munkanélküliséggel, az egészségüggyel és az oktatással. Volt példa erőszakcselekményekre is: vandálok dúltak fel mecseteket és templomokat, s felrobbantották Alija Izetbegovic néhai bosnyák vezető sírját. Ozren Kebo ismert szarajevói publicista szerint veszélyes mértékben fokozódott a feszültség az országban amiatt, hogy a Szerb Köztársaság felszámolására vonatkozó követelések hangzottak el a bosnyák-horvát föderációban, Milorad Dodik boszniai szerb kormányfő pedig erre függetlenségi népszavazással fenyegetőzött.
\"Minél radikálisabb, annál jobb. Több gyűlölet, több szavazat\" - jellemezte a helyzetet egyik írásában Ozren Kebo. Miodrag Zivanovic boszniai szerb elemző is arra hívta fel a figyelmet, hogy a választás előtt ugyanaz a kérdés van előtérben, mint a daytoni tárgyalások idején, jelesül, hogy Bosznia-Hercegovina egységes ország marad-e vagy sem? Kevesek számára létezik fontosabb kérdés ennél, pedig Bosznia ma Európa egyik legszegényebb országa, húsz százalékot jócskán meghaladó - egyes becslések szerint negyven százalékos - munkanélküliséggel, és a 2500 euró alatti egy főre jutó nemzeti össztermékkel.
A háború óta most ötödször tartanak választást Boszniában: az ország 2,7 millió szavazásra jogosult polgára megválasztja a szövetségi parlamentet, illetve a kollektív államelnökség bosnyák, horvát és szerb tagját, emellett a boszniai szerbek entitásuk köztársasági elnökére is szavaznak.
(MTI)