Az infláció zuhanása ellenére nem fenyegeti deflációs kockázat az euróövezetet, csupán arról van szó, hogy az élelmiszer- és az energiaárak lassuló inflációja, valamint a korábbi adóintézkedések most belépő bázishatásai egyszerre érvényesülnek - vélekedtek csütörtöki helyzetértékelésükben londoni pénzügyi elemzők.
A napokban több londoni elemzőház felvetette annak lehetőségét, hogy az euróövezet defláció felé tart, miután az első gyorsbecslés szerint októberben négyévi mélypontra, átlagosan 0,7 százalékra süllyedt az éves infláció a valutaunióban a szeptemberben mért 1,1 százalékról.
A Commerzbank - az egyik legnagyobb európai pénzügyi szolgáltató - szakértői csütörtöki elemzésükben azonban kiemelték azt a véleményüket, hogy több korábbi hatósági ár- és adóintézkedés árfelhajtó hatása mára igen jelentős mértékben kiesett az éves inflációs összevetésekből, és ez az egyik fő oka a lassulásnak. A ház kimutatta, hogy egyes adók emelése és bizonyos hatósági áras termékek drágulása 2012 végén még 0,75 százalékpontot adott hozzá az éves inflációs rátához, ez a hatás ugyanakkor idén októberben már nem érte el a 0,2 százalékpontot.
A cég elemzői kiszámították azt is, hogy 2011 végén az energiaárak akkori kiugrása 0,7 százalékpontot adott hozzá az euróövezeti inflációhoz, idén októberben azonban az energiahordozók világpiaci árfolyama átlagosan 1,7 százalékkal volt alacsonyabb, mint egy évvel ezelőtt. Ez önmagában 0,4 százalékponttal csökkenti az euróövezet éves inflációs rátáját.
A ház kimutatása szerint mindemellett az élelmiszerárak inflációja is lassul; ez az összetevő mindössze 0,1 százalékkal emelte októberben a tizenkét havi inflációt a valutaunióban a 2011 végén mért 0,3 százalék helyett.
E hatások kiszűrésével az euróövezeti infláció tavaly ősz óta stabilan valamivel 1 százalék alatti szinten mozog, és ez a helyzet októberben sem változott. Éppen ezért "messze van a valóságtól" az a feltételezés, hogy az euróövezet egészét defláció fenyegetné - vélekednek a Commerzbank elemzői.
A ház szerint a teljes kosárra számolt infláció jelentős csökkenése inkább üdvözlendő folyamat, mivel pozitív hatása van a magánszektor reálértéken számolt fogyasztási kiadásaira, és éppen ez az a tényező, amely mérsékli a defláció kockázatát.
Ennek alapján a Commerzbank elemzői azzal számolnak, hogy az euróövezeti infláció már elérte mélypontját, és 2014 végéig 1 százalék körüli szinten marad.
Más nagy londoni házak mindazonáltal ennél kevésbé derűlátó módon ítélik meg az euróövezeti defláció kockázatát.
A City egyik legnagyobb pénzügyi-gazdasági elemzőháza, a Capital Economics közgazdászai e héten összeállított tanulmányukban kiemelték, hogy bár a költségoldalról jelentkező inflációs nyomás az euróövezetben most nem olyan gyenge, mint a 2009-ben tapasztalt előző, rövid deflációs időszakban volt, az euróövezeti gazdaságban jelenleg meglévő kapacitásfelesleg azonban egyértelműen arra vall, hogy az infláció még tovább lassulhat, és akár negatív tartományba is fordulhat.
Az európeriféria néhány gazdaságában máris defláció vagy ahhoz nagyon közeli helyzet alakult ki, és ez hátráltatja a GDP-arányos adósságráták további növekedésének megakadályozására tett erőfeszítéseket ezekben az országokban - áll a Capital Economics elemzésében.
A Bank of America-Merrill Lynch bankcsoport londoni elemzőrészlegének (BofA Merrill Lynch Global Research) közgazdászai modellszámításokra épülő, szintén e héten ismertetett tanulmányukban arra a következtetésre jutnak, hogy az euró most már kezd túl erős lenni legalábbis a versenyképességi gondokkal küszködő európeriféria gazdaságai számára. A ház szerint az erős eurónak - a versenyképesség javítását célzó eddigi kiigazítások hatásainak semlegesítése mellett - a másik fő kockázata a defláció kialakulása, különös tekintettel arra, hogy az euróövezeti infláció máris jóval az eurójegybank (EKB) 2 százalékos célja alatt jár.