A versenyképesség növelése, a foglalkoztatási ráta növelése érdekében felvetett gondolatok fontos és pozitív célokat adnak a jövőt illetően.
Az alacsony termelékenység és a különböző kompetenciák hiányának felszámolása megérdemelne egy alaposabb analízist.
A sikeres szakképzési rendszer nem képzelhető el a gazdaság meghatározó részvétele nélkül mondja Parragh László elnök úr, majd későbbi mondandójában utalást tesz az elmélet gyakorlat arányára, és a gyakorlati képzés arányának növelését szorgalmazza.
Azt gondolom ez az a gondolat, amiért tollat ragadtam.
A nemzeti együttműködés kormánya, a változás kormánya mondja a Magyar Köztársaság miniszterelnöke.
Azt gondolom, hogy ami megérett a változásra, azon változtatni kell. Ez az élet rendje.
A szakképzésben jelentős változás indult el 2002-t követően. Gondoljunk csak az OKJ teljes átalakulására, az újonnan létre jött szakmák Szakmai és Vizsgakövetelményeire (SZVK-k), központi programjaira, a képzési tartalmak korszerűsítésére, valamint a vizsgáztatási eljárás újszerűségére.
Ezek a változások a gazdaság szereplőinek bevonásával készültek el, a munkaadói, a munkavállalói és a gazdasági érdekképviseletek szakértői közreműködésével. A gazdaság szereplőinek képviselői most nem tehetnek úgy, mintha ezekhez a változásokhoz nem lenne közük.
Meg kell jegyeznem, a jelenlegi moduláris szakképzés és annak SZVK-i jelentősen védik a tanulói érdekeket, mivel a vizsgán valamennyi modulból kell teljesíteni, és a követelmények részleteikben is ismertek. A SZVK-k viszont jelentős felelősséget rónak a képzőkre. Feltételezem, hogy a változtatni szándékozók nem akarnak gyengíteni a jelenlegi helyzeten.
Az OKJ-ban szereplő szakmák elmélet és gyakorlat aránya jól nyomon követhető.
A kézművességet, a fizikai munkavégzést prezentáló szakmák mindegyike ebbe, a 30-70 százalékos (elmélet-gyakorlat) tartalmi megosztási rendbe tartozik. Ezek többsége kamarai szakképesítés.
A tájékoztatóból nem derült ki, hogy akkor min is kellene változtatni valójában.
A tanulószerződéses intézmény a kamarák által kezdeményezett tartalmi állapot. Tehát már ma is a gazdaság berkeiben képződnek a tanulók jelentős többségben.
Azt gondolom, hogy a szakképzés minőségének állapotáért a jelen gazdasági szereplők igen nagy felelősséggel tartoznak. Van egy, a gazdaság által készített és elfogadott OKJ, az ahhoz kapcsolódó SZVK-k és központi programok, és készül a gazdaság szereplőinek bevonásával a szakképzés minőségének és tartalmának fejlesztése. Akkor most merre is történik a változás?
Néhány számadat a szakképzésben szereplőkről.
A szakiskolai szakképzésben évente 120-130 ezer fő van
ebből 60-70 ezer fő a konkrét szakképző évfolyamos
kb. 40-50 ezer fő tanuló szerződéses kb. 80 százaléka a szakképzésben résztvevő tanulóknak. Bátran kimondhatjuk, hogy Magyarországon a szakképzés duális rendszerben folyik, legalábbis azon szakképesítésekben, melyekben ez egyáltalán lehetséges.
A tanulószerződéses tanulók zöme 30-70 százalékos (elmélet-gyakorlat) tartalmi felosztásban kapja képzést, de a kamara által felügyelt szakképesítések mindegyike ebbe a körbe tartozik.
Azt gondolom, hogy a kamara által tapasztalt hiányosságok felszámolásában nem kis szerepe van a kamarának, hiszen a gyengeségek a kamara által felügyelt területen generálódnak.
Ebből adóan kérdezem, vajon tud-e a kamara egyszerre munkaadói és tanulói érdeket képviselni? Egyáltalán ez a szerepe?
A nem ismert változtatási tartalom remélem, nem azt az irányt kívánja erősíteni, hogy az adott szakma egy adott munkáltatói specifikumot tartalmazzon.
A tájékoztató kitért arra is, hogy a végzettek hány százaléka tud elhelyezkedni a szakmában, de nem tért ki a képzőhelyek minősítésére esetleg megfeddésére.
Nem derült ki a tájékoztatáson az sem, hogy miért nem tudnak elhelyezkedni a szakképzett fiatalok. Nem ismertek azok a számok sem, amely kimutatná a duális rendszerben képződött tanulók közül az adott képzőhely hány fiatalnak tud munkát adni. Számtalan olyan tapasztalatunk van, ami azt igazolja, hogy a kezdő szakképzett fiatalok bére nem erősíti a tanult szakmában való elhelyezkedést. Ezen mindenképpen változtatni kell, meg kell becsülni a szakképzett embereket is.
Az is tapasztalható, hogy a kezdőtől azonnal profi teljesítményt várnak el, ami az életkori sajátosságokból és a megfelelő gyakorlat hiányából adódóan szinte lehetetlen. A munka világának befogadó képességén is változtatni kell.
Parragh elnök úr kitért a vizsgáztatásra is oly módon, hogy az új vizsgáztatási rendszer nem hozta meg a remélt sikert. Fontos megjegyeznem, hogy az iskolai rendszerű moduláris képzésnek ez volt az első olyan éve, amikor az iskolai rendszerben végzett tanulók mindegyike az új vizsgáztatási struktúrában vizsgázott. .Ebből a szakképzés egészére vonatkozó messzemenő következtetést levonni még nem lenne szabad. Egyébként az új vizsgáztatási rendszerben minden megszervezett vizsga problémamentesen lebonyolódott, a végzettek eredményei jobbak lettek az elmúlt években elért eredményektől. A vizsgázók számára nem tart hosszabb ideig a vizsga időtartama, mint a régi típusú vizsgáztatásban. A vizsgabizottság számára valóban több terhet ró az új rendszer, de ezzel is biztosítható, hogy államilag elismert szakmai bizonyítványt csak tényleges tudás birtokában szerezhessen a vizsgára jelentkező.
Nem tudom, mire gondolt az elnök úr a szakképzési papírgyártás kapcsán. Amennyiben arra, hogy érdemtelenül jutnak a kimenet végén bizonyítványhoz a vizsgázók, akkor ez egy súlyos minősítése a vizsgabizottságnak, annak a bizottságnak, amelynek elnökére a kamara tesz javaslatot, egy tagját pedig a kamara delegálja.
Az elmúlt évek változásai jelentősen átalakították a szakképzés intézményi hátterét: szakképző iskolák szűntek meg, kerültek összevonásra majd létrejöttek a TISZK-ek. A TISZK-központok hatalmas fejlesztési források felhasználásával korszerű szakképző infrastruktúrává váltak és válnak. Feltételezem, hogy ezek az intézmények továbbra is a szakképzést fogják szolgálni a jövőben is. A legoptimálisabb a képzés szempontjából az lenne, ha a gyakorlati képzés során a tanulók nem csak egy-egy vállalkozó mellett - sokszor a szakmának csak egy részterületén - szerez gyakorlatot, hanem a TISZK-ek korszerű, csúcstechnológiával fölszerelt műhelyeiben is.
2010. szeptember 1-től elkezdődnek a főleg fizikai munkával jellemezhető szakmákban a gazdasági szereplők és a szülői szervezetek igényeit kielégítő az un. előrehozott szakképzés, amely az általános iskola után választható, három éves időtartamú képzés, 30-70 százalékos elmélet-gyakorlat tartalmi megosztásban. Ennek a képzési formának a hatásfoka legkésőbb három év múlva mérhető.
Azt gondolom, hogy az a megállapítása az elnök úrnak, amely az elmélet jelentős szűkítésére irányul, nem a kvalifikált és önmagát menedzselni képes munkaerő képzését erősíti, ráadásul nem igaz általában minden szakmára.
Még egyszer szeretném aláhúzni: a változásra, a változtatás szükségére az élet mindig felhívja a figyelmet, a változtatás irányára és tartalmára egy komoly szakmai elemzés után kerülhet sor az érintettek bevonása, véleményük megismerése után.
A nemzeti együttműködés jegyében várjuk a kerekasztal életre hívását akár az elnök Úr kezdeményezésével.
Tóth József,
A Magyar Közoktatási és Szakképzési Szakszervezet elnöke