A Holokauszt az európai civilizáció közös tragédiája, és az egyes országok saját, nemzeti tragédiája is.
Így vagyunk ezzel mi, magyarok is: az áldozatok között sok százezer volt a magyar, és sajnos a gyilkosok között is ott voltak honfitársaink. Ha a több mint hatvan évvel ezelőtti szörnyűségekre gondolunk, ezért érezhetünk egyszerre gyászt és bűntudatot.
És ezért nem túlzás azt állítani, hogy több mint hatvan évvel ezelőtt Auschwitzban - amely a Holokauszt komor jelképévé vált - bizony mindannyiunkból meghalt valami.
Auschwitzcal, a Holokauszttal örökre megváltozott a világ. A kirekesztő szavak és jelképek többé nem tekinthetők ártatlannak. Sem a gyűlöletbeszéd, sem a kirekesztő ideológiák jelképei, zászlói nem számíthatnak elnézésre, türelemre a túlélők nemzedékeitől. Tőlünk, mai magyaroktól, akik különbözőségeink ellenére bizonyosan közösek vagyunk egy valamiben. Abban, hogy a magunk eszközeivel el akarunk követni mindent azért, hogy ami a Holokauszt során történt, az ne történhessen meg soha többé.
A mostanihoz hasonló emléknapok éppen ezért fontosak: hogy a múlt felidézésén túl szembenézzünk a saját felelősségünkkel, számba vegyük a magunk eszközeit abban, hogy egy befogadóbb, türelmesebb, békésebb világot hagyjunk az utódainkra.
Mert mindannyiunknak vannak eszközeink. Elsősorban a mintaadás, a gyermeknevelés: mai szavainkon és tetteinken múlik, hogy milyen lesz a világ holnap.
Akinek az életében megadatott az öröm és az óriási felelősség, hogy gyerekeket nevelhet és taníthat; akit az a megtiszteltetés ért, hogy a köz ügyeivel foglalkozhat; de az is, aki csak a barátaival és szeretteivel szokott vitatkozni, beszélgetni az élet fontos dolgairól, annak mind felelőssége van abban, hogy olyan hellyé tegyük a hazánkat, ahol a Holokauszt nem történhet meg soha többé.
Rajtunk múlik, a szavainkon és hallgatásunkon, a tetteinken és a tétlenségünkön, mert nem szabad elfelejtünk egyetlen pillanatra sem, hogy a hatvan évvel ezelőtti borzalmak sem a gázkamrák felépítésével kezdődtek, hanem a gyűlölet és a kirekesztés szavaival.
Fejet hajtok az áldozatok emléke előtt.
Gyurcsány Ferenc,
a Magyar Köztársaság miniszterelnöke