Európa többi országával ellentétben Bosznia-Hercegovina történetét az elmúlt 30 évben háborús örökség, társadalmi megosztottság, valamint mély demográfiai és gazdasági válság határozta meg. A demográfiai krízis felgyorsította az öregedést és krónikus munkaerőhiányt okozott, amely a külföldi befektetői bizalom hiányával kiegészülve teljesen megbénította az ország gazdasági fejlődését.
Bosznia-Hercegovina gazdasága komoly szerkezeti problémákkal küzd már évtizedek óta, a gyenge intézményi háttér és külső támogatás elmaradása miatt pedig az ország napjainkra Európa legelmaradottabb térségei közé süllyedt
Évtizedek óta tartó népességcsökkenés, elöregedő társadalom, nyitott, külföldtől függő gazdaság és munkaerőpiaci kihívások. A fentieket olvasva akár az az érzésünk is támadhatna, hogy Magyarországról van szó, melynek gazdasági kilátásait szintén ezek a tényezők határozzák meg. A helyzet azonban sokkal drámaibb a Balkán egyik legelmaradottabb országában, Bosznia-Hercegovinában, amelyet a 30 évvel ezelőtti háború öröksége, a munkaerő-elvándorlás és a beruházások hiánya mára az összeomlás szélére sodort. A helyzet demográfiai szempontból a legaggasztóbb, melynek gazdasági hatásai Európa többi elöregedő társadalmát, így Magyarországét is fenyegetik.
Bosznia-Hercegovina története az 1990-es években éles fordulatot vett. 1992-ben az ország függetlenné nyilvánította magát és elhagyta az egykori Jugoszláviát, a bosnyák, szerb és horvát etnikumok közti ellentétek azonban véres polgárháborúhoz vezettek. A három évig dúló háború nyomai a mai napig láthatóak a balkáni országban, a legdrámaibb következmény azonban a százezres nagyságrendű áldozat és óriási elvándorlási hullám voltak. A harcok és katonai tisztogatások megtépázták az ország lakosságát, amely ennek is köszönhetően küzd még napjainkban is társadalmi ellentétekkel és széttagolt etnikai struktúrával.
A háború nyomán elindult a népesség, különösen a jobb életet kereső fiatalok Nyugat-Európába vándorlása, amely krónikus munkaerőhiányhoz és az elöregedés felgyorsulásához vezetett. A gazdasági bizonytalanság, a külföldi beruházások hiánya, az infrastruktúra elmaradottsága és a társadalmi ellentétek (például a vidék elnéptelenedése és a városok túltelítődése) csak még tovább erősítették a háború által megindított folyamatot. Megoldást a természetes szaporodás sem jelent, hiszen ennek szintje továbbra is kritikusan alacsony - még akkor is, ha valamelyest javult az elmúlt évtizedhez képest. A legfrissebb felmérések szerint a bosnyák termékenységi arányszám jelenleg 1,4 körül van, amivel a balkáni ország a világ 20 legkevésbé szaporodó országa között van. Mindezek alapján nem meglepő, hogy
az elmúlt 20 évben Bosznia-Hercegovina elvesztette lakossága negyedét (1 millió embert), az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint pedig 2050-ig további 700 000 embert (újabb 20 százaléknak megfelelő zuhanás) veszít majd.
Ezzel Bosznia-Hercegovina az európai kontinens leggyorsabban fogyó népességű országává válna, megelőzve a korábban súlyos kivándorlási válságban szenvedő balti államokat, Bulgáriát és még Ukrajnát is
A helyzet sajnos a lista 10. helyén található Magyarországon sem rózsás (hazánkban a WHO 15 százalékos népességcsökkenést prognosztizált), de az európai uniós mobilitás és a jóval stabilabb gazdaság miatt korántsem annyira drámai, mint a balkáni országban. A természetes szaporodás tekintetében viszont nagyobb a két ország közti hasonlóság, a termékenységi arányszám hazánkban ugyanis éppen áprilisban süllyedt történelmi mélypontra (1,17), de az ENSZ legfrissebb, 2024-es tájékoztatása szerint is csak 0,11 volt a két ország rátája között a különbség (1,6 Magyarországon, 1,49 Bosznia-Hercegovinában).
A balkáni háború negatív hatásait a bosnyák lakosság és gazdaság egyaránt megsínylette, így az elmúlt harminc évet a lehetőségek fokozatos szűkülése jellemezte. Az országban állandósult a politikai instabilitás, az alacsony társadalmi bizalom és a korrupció (ez utóbbiban Bosznia-Hercegovina jelenleg sereghajtó Európában), amely a kivándorlás felé terelte a fiatal, képzett alkalmazottakat. Becslések szerint az elmúlt 10 év kivándorlási hulláma nagyjából 500 000 alkalmazottat érintett, az ebből következő munkaerőhiány pedig jelentősen rontotta a termelékenységet és a gazdaság növekedési pályát.
A munkaerő csökkenése elsősorban az értelmiségi szakmákban (építőipar, egészségügy és informatika) volt drámai, így
Bosznia-Hercegovina képtelen volt gazdasági szerkezetváltást végrehajtani és továbbra is agráriumra, fém- és faiparra, textiliparra, valamint energiatermelésre támaszkodik.
Mivel a feldolgozóipar kulcstényezője a munkaerő, az elvándorlás érzékenyen érintette a bosnyák gazdaságot főként a termelési kapacitások folyamatos zsugorodásán keresztül. A gazdasági felzárkózást a magas munkanélküliség mellett a versenyképtelen bérek és a bürokratikus követelmények is akadályozzák, ezek a korlátok ugyanis lényegében ellehetetlenítették az innovációt és a külföldi beruházásokat.
A rossz kilátások és magas bizonytalanság hátráltatja a hazai vállalkozásokat,
a külföldi tőkebefektetők pedig újabb beruházások helyett már évek óta a meglévő befektetéseiket igyekeznek menteni.
Az IMF részletes elemzéséből kiderül, hogy az elmúlt 5 évben nettósítva átlagosan a GDP 3 százalékának megfelelő összegű tőke áramlott ki az országból, az előrejelzések szerint pedig a folyamat a következő 5 éves időtávon sem fog érdemben változni. Bosznia-Hercegovina tartósan negatív külföldi közvetlentőke-befektetése (FDI) rekorder Európában, jól jelezve az ország strukturális problémáit és a befektetői bizalom drámai megrendülését.
Az elmúlt évek nagyberuházásai ellenére a magyar gazdaság sem áll jól a külföldi tőkebeáramlást tekintve, a nettó egyenleg ugyanis nálunk is negatív volt a megelőző öt évben, 1,76 százalékos GDP-hez viszonyított átlaggal.
A munkaerő és tőke kiáramlása súlyos helyzetbe hozta a bosnyák gazdaságot,
amely fejlettséget tekintve az elmúlt években az európai rangsor legaljára csúszott.
Az Eurostat legfrissebb felmérése szerint egy főre jutó GDP tekintetében Bosznia-Hercegovina a kontinens sereghajtója lett, messze elmaradva az Európai Unióhoz 2007-ben csatlakozó Románia és Bulgária, valamint a balkáni térség többi országa mögött. Fejlettséget tekintve egyedül Albánia van hasonló szinten, de az elmúlt évek adatai azt mutatják, hogy nyílik az olló a két ország felzárkózási pályája között.
A csökkenő termelékenység (és ezáltal potenciális kibocsátás), valamint a szakképzett munkaerő elvándorlása a bosnyák költségvetés helyzetét is megnehezíti. A stagnáló vagy csökkenő állami bevételek mellett ugyanis fokozatos nőnek a szociális kiadások (egészségügyi rendszer, nyugdíjkifizetések, támogatások), aláásva ezáltal a társadalombiztosítási - és nyugdíjrendszer stabilitását.
A gazdaságot a külföldről érkező hazautalások (remittanciák) tartják életben, amely becslések szerint a GDP 10-12 százalékát tette ki az elmúlt években. Ez az arány kiemelkedően magas európai viszonylatban, egyedül Koszovó előzi meg a maga 17 százalék körüli értékével. A hazautalások ugyan támogatják a belső fogyasztást, de nem járulnak hozzá a fenntartható gazdasági fejlődéshez, ráadásul sebezhetővé is teszik az országot az európai munkaerőpiaci sokkokkal szemben.
Bár a balkáni háború számos országot érintett, leginkább Bosznia-Hercegovinában járt mélyreható negatív hatásokkal, a válságból pedig az ország a mai napig nem tudott kilábalni. A háború felforgatta az állam etnikai viszonyait és destabilizálta a társadalmat, amely a természetes szaporodás visszaeséséhez, valamint drámai elvándorlási hullámhoz vezetett. A kialakult krónikus munkaerőhiány folyamatosan csökkenti a gazdasági kapacitásokat és a termelékenységet, ezáltal pedig rontja a makrogazdasági pályát. Mindezzel párhuzamosan elöregszik a lakosság, olyan súlyos társadalmi-gazdasági problémákat okozva, mint a szociális ellátórendszer fenntarthatatlanná válása, a vidék elnéptelenedése, valamint az egészségügyi és oktatási infrastruktúra teljes összeomlása.
A gondokat tovább tetézi a külföldi befektetői bizalom hiánya, így a gazdaság jelenleg kénytelen kormányzati beruházásokra támaszkodni, melyek azonban növekedés helyett csak a fogyasztás ösztönzését célozzák. A külföldi tőkebefektetés krónikusan alacsony szintje meggátolja a gazdasági szerkezetváltást, így nem meglepő, hogy
az IMF elemzői lassuló növekedést és a meglévő strukturális problémák fennmaradását várják a következő öt évben is.
A gazdaság gyengélkedése az európai felzárkózási mutatókban is jól látszik, hiszen mára a korábban hasonló fejlettséggel rendelkező Észak-Macedónia és Albánia is megelőzte Bosznia-Hercegovinát egy főre jutó GDP tekintetében.
Stratégiai fordulatot és felzárkózást egyedül a szorosabb pénzügyi és gazdasági integráció (a közös európai fizetési rendszerhez, valamint a közös vámterülethez való csatlakozás) hozhatna, az etnikai-politikai bizonytalanság és Milorad Dodik szerb autonóm törekvései miatt azonban az EU-csatlakozási tárgyalások zátonyra futottak.
Bosznia-Hercegovina közelmúltbeli története több szempontból is egyedálló Európában. Egyszerre figyelhető ugyanis meg a demográfia és a gazdaság összeomlása, annak ellenére, hogy az elmúlt harminc évet globálisan és regionálisan is béke jellemezte.
Az országot sem az Európai Unió gazdasági-társadalmi védőhálója, sem pedig stabil belső kormányzás nem segíti, így mára a kontinens egyik legelmaradottabb térségévé vált.
A következő évek nagy kérdése az lesz, hogy Bosznia-Hercegovina képes lesz-e legalább részlegesen stabilizálni politikai-gazdasági berendezkedését, ellenkező esetben ugyanis mélyülő feszültségek és gazdasági összeomlás fenyegeti az országot.
Babos András/portfolio.hu