Jó irányba tett nagyon rossz lépések

Ma a kormány a szocialisták által megkezdett programot próbálja megvalósítani, úgy, hogy ahhoz nem igyekszik társadalmi támogatást szerezni, nem egyeztet az érdekelt, érintett társadalmi csoportokkal, és megpróbálja elhazudni a Széll Kálmán terv, a konvergencia program valódi tartalmát a társadalom elől, azt, hogy súlyos megszorításokat tervez és hajt végre - fejti ki a korábbi szocialista pénzügyminiszter a lapunknak adott interjúban

 

 

- Ahogy most a Fidesz, annak idején, az ön pénzügyminisztersége alatt a szocialisták is az egészségügy, az oktatás, az önkormányzatok, a közösségi közlekedés, a szociális támogatási rendszer átalakítását tűzték ki célul a költségvetési hiány csökkentése érdekében.

 

- Igen. Évtizedek óta mindenki tudja, hogy ezekhez a nagy elosztó rendszerekhez hozzá kell nyúlni, elengedhetetlen a reformjuk, és ez azt is jelenti, hogy az ide szánt költségvetési pénzeket ésszerűbben kell felhasználni, illetve meg is kell belőlük takarítani. 2004 óta minden évben készül konvergencia program, amelyekben mindig benne volt, hogy ezeken a terülteken alapvető változtatásokra van szükség. A szocialista kormányok is megkezdték a nyugdíj rendszer, az egészségügy, a felsőoktatás, a közösségi közlekedés ésszerűsítését. Ezek a törekvések azonban kivétel nélkül a Fidesz durva elutasításával találkoztak.

 

- A Fidesz ehhez maradt következetes és Brüsszelben tavaly még 7 százalék fölötti költségvetési hiányra akarta megszerezni az EU jóváhagyását.

 

- Ez egy epizód volt a Fidesz gazdaságpolitikájában. Rá kellett azonban döbbenniük, hogy más szelek fújnak, nincs konjunktúrája a költségvetési hiány növelésének, az EU a görög sokk után költségvetési takarékosságot vár el a tagországoktól. Teljesen érthetetlen, hogy a kormány csak külföldi nyomásra kezdett hozzá a reformokhoz és kívülről jött kényszernek érezte a költségvetési egyensúly helyreállítását, az államadósság csökkentését, ami ellen harcolni kell. Valójában, amit az Európai Unió, vagy az IMF kért, egybeesett és ma is egybeesik az ország érdekével. Az IMF-hitel még ma is olcsóbb, mint az állam finanszírozására a piacon felvehető hitel.

 

- Orbánék tavaly személyi jövedelemadót, társasági adót, tőke- és osztalékadót csökkentettek, számos közterhet eltöröltek.

 

- A jelenlegi kormány a korábbi kormányok által beindított kiadáscsökkentési programok folytatása helyett adócsökkentéseken keresztül a jobb módúaknak kezdett osztogatni a szegényebbek és az állami bevételek kontójára, amivel több százmilliárdos lyukat ütött a költségvetésen. Ezt felismerve sem láttak hozzá azonnal a büdzsé szanálásához, hanem rendkívüli bevételekkel, válságadókkal, nyugdíjpénztári milliárdokkal próbáltak úrrá lenni a saját maguk előidézte nehéz helyzeten. Idén is csak addig jutottak, hogy meghirdették a Széll Kálmán tervet, aminek végrehajtása jövőre kezdődik, az első költségvetési megtakarítások ennek hatására csak 2012-ben jelentkeznek. Ez azt jelenti, hogy több mint egy évet elpocsékoltak a felesleges gazdasági szabadságharcra.

 

- Ezek szerint a Széll Kálmán tervet, vagy a múlt hét végén Brüsszelbe küldött konvergencia programot akár a szocialisták is írhatták volna, vagyis végre a helyes irányba fordult a kormány és jó célokat tűzött maga elé.

 

- Ezt nem mondhatom. A Széll Kálmán tervvel, de az erre épülő konvergencia programmal - azon túl, hogy jó helyen keresik a megoldást - nagyon sok baj van. Az egyik legnagyobb, hogy még mindig nincsenek egészen pontosan, részletesen kifejtve egyes tartalmi elemei. A két dokumentumban szereplő számok gyakran tűnnek irreálisnak. A várt gazdasági növekedés túlzott, a tervezett megtakarítások kivitelezhetetlen.

 

- Tehát végül is a Széll Kálmán tervnél és a konvergencia programnál "csak" a számokon kéne kicsit csiszolni?

 

- Nem csak erről van szó. A két programmal a legnagyobb baj, hogy nem előzte meg egyiket sem sokoldalú egyeztetés az érdekeltekkel. Az érintett szakmákkal, a szakszervezetekkel, a szakmai szervezetekkel. Az ilyen párbeszédnek nem csak az a célja, hogy legitimálja a kormány törekvéseit, hanem az is, hogy a politikai vezetés ellenőrizze saját elképzeléseit. Mi annak idején egyeztettünk. Ez persze nehézkesebb, időigényesebb volt. A társadalmi támogatottság nem csak politikai kérdés, de gazdasági tényező is, amit a gazdasági elemző házak, a hitelminősítők számszerűsíteni képesek, és fontos szerepük van az ország kockázati megítélésében. Megnézik, hogy várhatók-e társadalmi konfliktusok, vagy vannak-e olyan megállapodások a kormány és a többi társadalmi szereplő között, amelyek valószínűsíthetik a tervek megvalósítását.

 

- Nem elég a kormányzáshoz a kétharmados többség?

 

-Nem. A jelenlegi kormány rendre úgy hoz fontos, egy-egy társadalmi réteg, szakma, vagy vállalkozói csoport érdekeit súlyosan érintő döntést, hogy egyikükkel sem egyeztet. Így vették el a kötelező magánnyugdíjpénztárak vagyonát. A főleg külföldi multinacionális vállalatokat érintő rendkívüli sarcokat is így vezették be. Az érintettek reggel a küszöbön találtak egy új adót. Ezek a nagyvállalatok nem annyira magát az adót, hanem sokkal inkább annak brutális mértékét, és a bevezetés módját fájlalják. Ennek az egyszeri aktusnak nagyon tartós negatív hatása lesz a magyarországi befektetésekre.

 

- Közben mégis azt látjuk, hogy jönnek a nagy vállalatok. Mercedes, Audi és a többiek.

 

- Ezek évekkel korábban megtervezett fejlesztések, amelyek mára értek a megvalósítás stádiumába. Jó magam azonban gyakran találkozom itt dolgozó nemzetközi céggel, amely azért halasztja el a fejlesztéseit, mert nem biztos a várható adókörnyezetben, és attól tart, hogy az állam bármikor megcsapolja a jövedelmét, csak azért, mert sikeresen, túl nyereségesen gazdálkodik. Személyesen ismerek olyan külföldi vállalatot is, amely ide készült, de a rendkívüli adók miatt jégre tette a tervét.

 

- Akkor a Széll Kálmán terv nem vázol fel reális elképzeléseket, vagyis akár zátonyra is futhat?

 

- Egészen biztos, hogy nem a kormány által várt eredményt hozza. A Széll Kálmán tervet nyilván előbb-utóbb megismerhetjük részleteiben is, ha előbb nem, akkor a végrehajtás pillanatában. Az is valószínű, hogy az élet még számtalanszor módosítani fogja, mert nem egy területen teljesen elszakadtak a realistásoktól a benne megfogalmazott célkitűzések.

 

-Például?

 

- Csak példaképpen a tervben a 7. pont elég jellemző a Fidesz rögtönzésen és megalapozatlan előirányzatokon alapuló gazdaságpolitikájára. Itt az államadósság csökkentő alap befizetései között a 2012-es 90 milliárdos bankadón kívül csak 2013-ban terveznek bevételt a bevezetésre kerülő használatarányos útdíjból, mégpedig 100 milliárd forintot, ami - szerintem - teljesen irreális. Arról nem is beszélve, hogy nem veszik számításba ennek kihatását a vidéki vállalkozókra, akiknek szinte naponta kell a végekről Budapestre fuvarozniuk. Nincsenek számítások, hogy milyen mértékben fogja ez rontani az ő versenyképességüket. Ugyanitt szerepel 120 milliárd többletbevétel 2013-ra, ami abból ered, hogy a kormány visszavonja a 2010-ben ígért adócsökkenést a vállalkozók számára, és nem vezeti be minden cég esetében a 10 százalékos társasági adót, tehát a 10 százalék csak az 500 milliós adóalap alatti cégeknél marad meg, a többiekre a 19 százalékos kulcs lesz továbbra is érvényes. Vagyis itt is jól látszik, hogy a kormány a saját maga ütötte költségvetési lyukat igyekszik betömni. Ráadásul ezt megpróbálja megtakarításnak beállítani.

- Az önkormányzatoknál azonban ésszerűnek látszik a takarékosság kikényszerítése, hiszen a tavalyi költségvetés miattuk lett 4,2 százalék 3,8 százalék helyett.

 

- Egyáltalán nem. Először is alig 0,2 százalékkal lépték túl az önkormányzatok a tervezetet, és ha a kormány megkérdezi a szakembereket, akkor megtudta volna, hogy ez minden választási évben így volt. Amit azonban a kormány most az önkormányzatokkal tenni készül, jóval túlmutat a takarékosságon. 2013-ra 100 milliárdos megtakarítást remélnek attól, hogy megtiltják az önkormányzatoknak a hitelek felvételét a működési költségek fedezésére, de fejlesztésre is csak a kormány engedélyével lehet hitelt felvenni. Ezzel látszólag a költségeket akarják kordában tartani, de valójában egy teljesen új önkormányzati rendszert hoznak létre. Egy központilag vezérelt, bürokratikus, a helyi demokráciát, az önkormányzatiság elvét korlátozó, megszüntető rendszer születik. A kiadásokat egyszerűbb, sima technikai módszerekkel is figyelemmel lehetne kísérni, és a kiadások elszállását normatív rendszerrel is meg lehetne fogni. A költségvetési szigorításnak látszó megoldás halálos veszély az önkormányzatiságra.

 

 

- A legnagyobb megtakarítást a kormány a foglalkoztatásban és a munkaerőpiacon irányozza elő.

 

- Azzal egyetértek, hogy ez az egyik terület, ahol változtatásra van szükség. A Fidesz hozzáállása azonban alapvetően hibás. Totális félreértésnek tartom, hogy ezt a problémát kényszerítő eszközökkel akarják megoldani. Kényszer alkalmazásával azért nem lehet visszairányítani százezreket a munka világába, mert nincsenek munkahelyek. Akár pisztolyt is szegezhetnek a munkanélküli fejéhez, ha nem tud munkába állni. Mi a vállalkozók járulékterheit csökkentenénk, amivel a vállalatokat ösztönöznénk új munkahelyek teremtésére. A szociális juttatások, segélyek, a munkakeresési támogatás összegének, idejének megkurtítása csak oda vezet, hogy ezrek esnek ki a rendszerből, és jelennek meg más segélyezési igénnyel. Az itt tervezett megtakarításokat szegényellenesnek és kontraproduktívnak tartom, melyben jól tetten érhető a Fidesz filozófiája, amely azokat támogatja, főleg adókedvezményekkel, akiknek van, és még hozzá jelentős jövedelme. A teljesen elesetteken, a munkanélkülieken, a kisjövedelműeken pedig igyekszik megtakarítani.

 

- Az irreálisan sok rokkantnyugdíjasnál ésszerűnek látszik a kormány terve?

 

- Természetesen a jogtalan rokkantnyugdíjakat fel kell számolni, de nem tartom reálisnak, hogy a rokkantnyugdíjasok megszűréséből, esetleges munkába állításukból 2013-ban 117 milliárdot lehetne megtakarítani. A szocialista kormány is átvizsgálta már ezeket a nyugdíjakat, tehát nem lehet olyan sok csalóra számítani. A másik pedig, hogy a rokkantnyugdíjasok egy része már nyugdíjkorú, tehát a rendes nyugdíj úgyis jár nekik. A nyugdíjaknál tervezett megtakarításoknál a legnagyobb érvágás az év eleji emelés szabályainak megváltoztatása, az infláció alapú és nem a nyugdíjas kosárra építő emelési százalék megállapítása lesz.

 

- A kormány a közösségi közlekedésben és az egészségügyben is megtakarítási forrásokat lát, miközben a lakosság úgy érzi inkább több pénzre lenne szükség az általános lepusztulás megállítására.

 

- Az egészségügyben és a tömegközlekedésben is van helye az ésszerűsítésnek, még annak is, hogy a lakosság közvetlenebbül járuljon hozzá a költségekhez. A kormány ilyen irányú lépéseit azonban drasztikusnak és átgondolatlannak tartom. A gyógyszerkassza elleni merénylet és a gyógyszergyártókra kivetett újabb adók munkahelyekbe fognak kerülni, lerontja a hazai gyártók versenyképességét. Közben a gyógyszerárak emelkedése elviselhetetlen terheket ró a társadalom beteges, idősebb tagjaira. Nem hiszem, hogy a generikus gyógyszerek erőszakolásával, vagy a hatóanyag alapú gyógyszerfelírással a tervezett takarékossági számok elérhetőek. Az egészségügyben nem látom nyomát semmilyen reformnak, a betegút újragondolásának. A kormány nem beszél az egyes ellátási formák arányának módosításáról. A közlekedésben a fogyasztói árkiegészítés 10 milliárdos csökkentése nem jelent mást, mint azt, hogy a vasúti és az autóbuszjegyekért 2012-ben és 2013-ban 10 milliárddal többet fog fizetni a lakosság. Ami a Fidesz szerint természetesen nem megszorítás.

 

- Ha nem reális a Széll Kálmán terv, akkor a rá alapozott konvergencia program sem az.

 

- Nem is az. És még mindig nem teljesen bontották ki, bár szinte minden nap szivárognak ki újabb információk a részletekről. Ezért azt gondolom, hogy az Európai Unió nem fogja simán elfogadni. Alapos vizsgálat után kiegészítéseket fog kérni. Ami persze nem olyan szokatlan.

 

-A jobboldali propaganda szerint azért tart ott a költségvetés, ahol tart, mert a szocialisták kilopták belőle a pénzt.

 

- Ez nagyon demagóg és primitív vád. Azt válaszolom rá, ha így lenne, akkor a parlamenti képviselők nem teljesítették alkotmányos kötelezettségüket, és az elmúlt két évtizedben rendre olyan költségvetési zárszámadásokat fogadtak el, amelyeket ezek szerint nem kellett volna. Csakhogy mindenki tudta: a költségvetési pénzekkel eddig minden kormány rendben elszámolt. Még akkor is így van, ha a költségvetési kiadások évről évre meghaladták a bevételeket, és nőtt az államadósság. Akik viszont törvényt szegtek a közpénzek felhasználásakor, korrupcióval vádolhatók, azoknak a bíróság előtt a helyük, és ott kell felelniük a tetteikért, politikai hovatartozástól függetlenül. Ez nem költségvetési kérdés, hanem bűncselekmény, és büntetés jár érte.

Forrás:www.nepszava.hu