Meghalt Puskás Ferenc, az Aranycsapat kapitánya - közölte Szöllősi György, a család szóvivője az MTI-vel.
Hosszan tartó, súlyos betegség után, 79 éves korában, reggel 7 órakor a Kútvölgyi Kórházban elhunyt Puskás Ferenc, minden idők legnagyobb magyar labdarúgója - ezt Szöllősi György, a család szóvivője közölte.
Az Aranycsapat legendás kapitányát a magyar szurkolók a 20. század legjobb férfi sportolójának választották.
A futball-legendát az elmúlt hat évben a Kútvölgyi Kórházban kezelték, szeptember közepe óta az intenzív osztályon ápolták. Ebben az időszakban az intézményt csak kivételes esetekben, ünnepi események alkalmával hagyta el néhány órára. Halálát légzési és keringési elégtelenség okozta.
Csillogó pályafutás
Puskás Ferenc, a magyar labdarúgás történetének egyik legkiválóbb játékosa, a legendás Aranycsapat kapitánya volt. A zseniális futballista 1927. április 2-án született Kispesten, 1942-től a Kispesti AC - 1949-től Bp. Honvéd - labdarúgója, 1958 és 1967 között a Real Madrid játékosa volt. Az Aranycsapattal olimpiai bajnok lett az 1952-es helsinki ötkarikás játékokon és ezüstérmet szerzett az 1954-es svájci világbajnokságon.
Nyolcvanötször szerepelt a magyar válogatottban, amelyben 84 gólt szerzett. Rendkívül technikás, egyedülálló cselező készséggel rendelkező játékos volt. Az elmúlt évszázad mérkőzésén, az Anglia elleni 6-3-as összecsapáson legendássá vált visszahúzós csele után lőtt gólja szinte valamennyi, a futballról szóló dokumentumfilmben látható.
Az 1956-os forradalom idején külföldön maradt, Spanyolországban telepedett le, ahol négyszer a nemzeti együttesben is pályára lépett. A Real Madriddal háromszoros BEK-győztes: az 1960-as, 7-3-ra megnyert döntőn négy gólt lőtt az Eintracht Frankfurtnak. A madridi sztárcsapattal hatszor nyert bajnokságot, kétszer Király Kupát, négyszeres spanyol gólkirály volt. Játszott a világ- és az Európa-válogatottban is.
Edzőként Spanyolországban, az Egyesült Államokban, Kanadában, Görögországban, Chilében, Egyiptomban, Szaúd-Arábiában, Paraguayban és Ausztráliában dolgozott. 1993 áprilisától júliusáig a magyar válogatott szövetségi kapitánya volt. Mivel 1949. december 1-jétől hivatásos katona volt, távozása után tartalék állományba helyezték, végül 1992. szeptember 3-án rehabilitálták. Ekkor kapta meg az alezredesi rangfokozatot, majd 1995-ben ezredessé léptették elő.
Hetvenedik születésnapján, 1997-ben a NOB az Olimpiai Érdemrenddel tüntette ki, míg Magyarországon megkapta a Köztársasági Elnök Arany Emlékérmét. Még ugyanebben az évben átvehette a Magyarság Hírnevéért elismerést. 2004-ben megkapta a Nemzet Sportolója címet. Két év múlva Golden Foot-díjjal és az Európa Bajnoka címmel ismerték el pályafutását. (forrás: InfoRádió/MTI)