Fölmérhetetlen a veszteség. Óriás szálfa dőlt ki, amelynek a leveleit már régóta nem tudta megrezdíteni semmiféle csalfa szél. Példa volt: a hűség, a tisztesség, az emberség és magyarság példája. Kisebbségi leszorítottságból, a politika változatos tébolyait legyőzve emelkedett a nemzet egésze fölé. Mindig mentett és épített. A gyász pillanatában nehéz végiggondolnunk, mik lennénk, ha nincsen ő.
Nemcsak a szenvedő Erdélyt rajzolta vissza a feledékeny és igazságtalan világ térképére, hanem a szerteszakított és szétszóródott huszadik és huszonegyedik századi magyarságot is életre ösztönözte. Bennünket, magyarországi magyarokat is nemesített és józanított. Írói nagysága a templomépítők nagysága volt. Halála percéig harcolt a magyar nemzeti méltóság megőrzéséért, küzdött a megosztó indulatok szítóival, ellenerőt állított a közélet erdélyi és magyarországi kútmérgezőivel szemben.
A magyar irodalom legnagyobb vigasza - ahogy Illyés Gyula látta és láttatta őt - a politikának is nagy vigasza volt. Rendíthetetlenül ott állt, ahol a tisztességes embernek állnia kell: a nemzeti összekovácsolódás erőinek pártján. Bennünket, a Magyar Demokrata Fórumot, kezdeti lépéseink óta figyelt és támogatott.
Gyászbeszédében és azóta született, erről szóló írásaiban maradandó érvénnyel jelölte ki a lélekben tizenötmillió miniszterelnöke”, Antall József történelmi helyét. Sokan meginoghattak és válhattak káprázatok rabjaivá a nagyok közül is, Sütő András azonban nem változtatott az értékrendjén. Még halálos ágyáról is tartást és erőt üzent. Nagy kötelességünk, hogy szava továbbra is iránytűnk legyen.
A Magyar Demokrata Fórum Elnöksége