Tisztelt Elnök Úr!
Ön a Magyar Köztársaság elnökeként az önkormányzati választások estéjén, még az eredmények ismerete előtt beszédet intézett hozzánk, magyar állampolgárokhoz, amelyben értékelte Magyarország jelenlegi politikai helyzetét, és morális fenntartásait fogalmazta meg a magyar miniszterelnökkel szemben.
Noha erre közjogi kötelezettsége nincs, érzékeltette, hogy a parlamenti többségnek kell megoldania a helyezet, akár a miniszterelnök visszahívásával is.
A miniszterelnök - akinek erre közjogi kötelezettsége szintén nincs - a parlamentarizmus demokratikus szabályainak megfelelően bizalmi szavazást kért önmaga ellen. Az országgyűlés elnöke ennek érdekében összehívta az országgyűlés rendkívüli ülését.
Ezzel párhuzamosan, Önre hivatkozva, a legnagyobb ellenzéki párt ultimátumot intézett a koalíciós képviselőkhöz: felszólította őket, hogy 72 órán belül menesszék a miniszterelnököt, ellenkező esetben - alkotmányos alapjogokra hivatkozva - az utcára szólítja az embereket.
Elnök Úr! Kötelességünknek érezzük, hogy felhívjuk a figyelmét olyan összefüggésekre, amelyek eddig, láthatóan, elkerülték a figyelmét.
Az utcán politizálni és utcai politizálást folytatni két dolog!
A magyar állampolgároknak valóban alkotmányos joguk, hogy szabadon véleményt nyilvánítsanak és gyülekezzenek, akár az utcán is, a demonstráció hagyományosan elfogadott keretei között.
Az utcai politizálás viszont azt jelenti, hogy egy demokratikus választáson a parlamentbe juttatott, ám kisebbségben maradt párt kilép a demokrácia által számára kijelölt intézményes keretek közül, és választói bázisára hivatkozva, szavazóit felhasználva nem demokratikus vitában, hanem erődemonstrációval akarja álláspontját érvényesíteni. Az országgyűlést nem létezőnek tekinti, a parlamenti működést színjátéknak minősíti. A legnagyobb ellenzéki párt önkényesen és alkotmányellenesen átminősíti az önkormányzati választáson született voksokat, parlamenti választási eredményként kezeli őket, és erre hivatkozva akar végső soron új választásokat kikényszeríteni.
Ez a magatartás bátorítást ad a parlamenten kívüli erőknek is, hogy a parlament alkotmányos működését, a képviselők szabad döntési jogának elismerését ne tekintsék végső korlátnak.
Ez a magatartás súlyosan veszélyezteti az alkotmányosságot, fenyegeti a parlamentáris demokráciát, fittyet hány a jogállamiságnak. Mindannak tehát, aminek Ön az alkotmánybíróság elnökeként szigorú védelmezője volt.
Elnök Úr!
Reméljük, tévedés történt, és az alkotmány nagyon is egyértelmű normáinak védelme új pozíciójában sem szorult vissza az erkölcs nagyon is bizonytalan normáinak védelme mögé. Reméljük, hogy tévedését belátva nem áll be azok sorába, akik a törvényesen és demokratikusan megválasztott miniszterelnök megbuktatását még e pillanatban is fontosabbnak tartják, mint az alapnorma, a demokratikus intézményrendszer, a köznyugalom és nem utolsósorban az állampolgárok biztonságának védelmét. Bízunk benne, hogy Ön sürgősen, egyértelműen és nyíltan felszólítja a legnagyobb ellenzéki pártot és vezetőit, hogy térjenek vissza a számukra kijelölt helyre, az országgyűlésbe, azonnal hagyjanak fel azzal, hogy mindannyiunk nehezen kialakult életkereteit saját hatalmi ambícióik érdekében szétzúzzák, egyben felszólít minden demonstrálót az alkotmányos parlamenti demokrácia törvényi kereteinek maradéktalan betartására.
Kiadó: Joggal a Jogállamiságért Egyesület