Szabó Máté ombudsman szerint ezek a megoldások nem is annyira anyagi, inkább szellemi befektetést, jogalkotói és intézményi kreativitást igényelnek.
Nem megfelelő a különböző időpontokban és jogalkotói szándékkal létrejött jogvédő intézmények együttműködése. Magyarországon senki sem tud képet alkotni arról, hányan és milyen ügyekben fordultak például az állampolgárok a különféle ombudsmanokhoz és hatóságokhoz. A panaszok egységes kezelése és minősítése még a négy ombudsman között sem létezik, nem is beszélve olyan szervezetekről, mint a tőlük független Egyenlő Bánásmód Hatóság, a Független Rendőrségi Panasztestület, vagy a közmédiumok panaszfórumai. Magyarország emberi jogi helyzete egyik hatóság vagy civil szervezet éves, de hosszabb távú beszámolóiból sem ismerhető meg, mert annak előfeltétele a különféle adatbázisok összekapcsolása és rendszerezett feldolgozása lehetne. Ennek híján sem az összkép, sem a fejlődési tendenciák jellege sem ismerhető meg, még a változás mellett elkötelezett döntéshozók számára sem - ezért az alkotmányozás folyamata sem támaszkodhatott ilyen áttekintésre. Az ENSZ három évente vizsgálja felül a magyar emberjogi állapotokat, amelyekről a Külügyminisztérium - több mint egy éves munkával, a hatóságok és a civil szervezetek bevonásával - nemrég készített jó és sok szempontot egyesítő összeállítást. Ez azonban Magyarország állampolgárainak és az ügyben érdekelt hatóságoknak sem mindig hozzáférhető és nem is külügyi feladat annak propagálása.
A hiányzó információk és a mindenki számára rendelkezésre álló források híján egyoldalú és elfogult állapotfelmérések születnek. Az ombudsman szerint a különféle hatósági szereplők közötti kiegyensúlyozott és rendszeres információáramlás a jogalkotás és a döntéshozatal probléma-orientáltságát és precizitását növelhetné. A szlovák Egyenlő Bánásmód Hatóságnak például az összes állami szervek jogszabály alapján, egységes szempontok szerint kötelesek adatokat és elemzéseket szolgáltatni területükről, és ezekből minden évben átfogó emberi jogi elemzés készül. Nálunk ilyen hatáskörrel egyetlen állami szerv sem rendelkezik.
Probléma az is, hogy az elmúlt húsz év során elfogadott nagy globális és európai nemzetközi szerződési rendszerek (pl. a gyermekek, a fogyatékkal élők, avagy a nők jogairól) nálunk még nem rendelkeznek a szerződésben felállítani vállalt független ellenőrző szervekkel, amelyek vizsgálnák a nemzetközi standardok érvényesülését hazánkban. Ez ugyanis pénzt igényelne és hozzáférési-ellenőrzési jogosultságokkal rendelkező társadalmi szervezetek támogatását jelentené.
Kiadó: Országgyűlési Biztos Hivatala
OS