A VOSZ felhívja a szigorítást/korlátozást kezdeményezők figyelmét arra, hogy akik a vasárnapi nyitva tartás megszüntetésére törekednek, azok a kereskedelmi alkalmazottak érdekei ellen dolgoznak, semmibe véve a fogyasztók szabad választási jogát, ezzel ráerőszakolva a vásárolni kívánó többségre a kisebbség által zajosan propagált igényt.
A Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége (VOSZ) aggodalommal tapasztalja, hogy a válsággal küzdő Magyarországon vannak olyan parlamenti (és parlamenten kívüli) érdekcsoportok, amelyek a munkahelyek tudatos veszélyeztetésének és megszüntetésének programját tűzték zászlajukra. Azok a csoportok, amelyek már évek óta a kiskereskedelmi üzletek vasárnapi bezárását szorgalmazzák a kereskedelmi munkahelyek tízezreinek azonnali megszüntetését irányozzák elő akkor, amikor hazánkban a munkanélküliségi ráta meghaladja a 11 százalékot.
Köztudott, hogy a munkaidőlap ilyen jelentős rövidítése a kereskedelemben kizárólag az alkalmazotti létszám érzékelhető - mintegy 25.000 fős - csökkentésével együtt történhet meg. Jelen időszakban a magyar gazdaság egésze és a magyar lakosság többsége igényli a kiskereskedelmi üzletek hétvégi nyitva tartását. A mostani nyitvatartási rendszer sok embernek biztosít munkát, az államnak pedig számottevő járulék- és adóbevételt jelent. A tervezett korlátozás a helyi adók fizetésére, illetve nagyságára is kedvezőtlen hatást gyakorolna.
A szakma által készített felmérések szerint vasárnaponként (éves szinten) nem csekély, 400 milliárd forint forgalom keletkezik a kiskereskedelemben. Ez a hétköznapok forgalmának 30%-a, a heti forgalomnak pedig 5-6%-a, ami nem elhanyagolható. A zárva tartásból eredő általános forgalmi adó elmaradás, valamint a turizmusra gyakorolt negatív hatás együttesen mintegy 250 milliárd forint - az államháztartást közvetlenül érintő - bevételi kiesést okozhat. A VOSZ felhívja a szigorítást/korlátozást kezdeményezők figyelmét arra, hogy akik a vasárnapi nyitva tartás megszüntetésére törekednek, azok a kereskedelmi alkalmazottak érdekei ellen dolgoznak, semmibe véve a fogyasztók szabad választási jogát, ezzel ráerőszakolva a vásárolni kívánó többségre a kisebbség által zajosan propagált igényt.
Mi lesz a hétvégén dolgozó szakácsok, portások, felszolgálók, csaposok, piacozók, múzeumőrök, újságírók és fürdőmesterek sorsa? Senki nem gondol a gépkocsivezetők, meteorológusok, virágárusok, kertészek, erdészek és mezőőrök szabad vasárnapjára, valamint a pihenéshez és szabad időhöz való alkotmányos jogaikra?! A kisboltokban, éjjel-nappalikban dolgozókra vajon miért vonatkoznak majd más szabályok? Nem is beszélve az egyházak szolgálatában álló személyek vasárnapi munkavégzéséről. Nekik nem jár szabad vasárnap?!
Ha a fent említett tevékenységek hétvégi gyakorlása esetén nincs korlátozás, akkor mi magyarázhatja a kizárólag a bolti kiskereskedelmet érintő, nem normatív (280 négyzetméter bolti alapterület alatt nem korlátoz) és diszkriminatív (csak munkavállalói foglalkoztatást tiltó) szabályozás erőltetését? A vasárnapi vásárlásnak komoly hagyományai vannak Magyarországon (vasárnap = vásárnap = piacnap). A vasárnapi vásárlás lehetőségének biztosítása rugalmas megoldást kínál a hét közben dolgozó ember részére, alkalmazkodik a lakosság megváltozott életstílusához, meghagyva az egyén számára is fontos szabad választás lehetőségét.
Kiadó: Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége