Amerikai kutató kapta a közgazdasági Nobel-díjat

Tudomány - 2006-10-11

Az amerikai Edmund S. Phelpsnek ítélte oda a Svéd Királyi Tudományos Akadémia az idei közgazdasági Nobel-díjat makroökonómiai elemzései elismeréseként, hétfőn. Indoklásában az akadémia kiemelte, hogy Phelps munkássága lényegesen hozzájárult a gazdaságpolitika rövid és hosszú távú hatása közötti összefüggések megértéséhez.

Phelps 1933-ban született, a Yale egyetemen kezdte karrierjét, jelenleg a Columbia egyetem professzora. Az idei Nobel-díjak közül még kettő odaítélése van hátra: csütörtökön hozzák nyilvánosságra az irodalmi díj kitüntetettjét, pénteken a Nobel-békedíjét.

A tudományt támogató dinamit-gyáros, Alfred Nobel eredeti végrendelete szerint ugyan csak a fizika, kémia, orvostudomány és az irodalom terén elért teljesítményekért járna díj. A Svéd Nemzeti Bank - amely a világ legöregebb ilyen intézménye, fennállásának 300. évfordulóján létrehozta a Közgazdaságtudományi Nobel Emlékdíjat.

 

Infláció, munkanélküliség és jólét közti összefüggések

 

Phelps kutatásai arra irányultak, hogy feltárja az összefüggést az infláció és a munkanélküliság között. A 73 éves professzor bebizonyította, hogy az alacsony infláció a későbbiekre nézve is alacsony inflációs várakozásokat generál, ezért a gazdaságpolitikusok ezekre az adatokra támaszkodva tervezik következő lépéseiket.

 

Phelps ezzel megcáfolta a 󉏄-as évek inflációs elméletét a Phillips görbét, amely szerint az inflációt kizárólag a munkanélküliség befolyásolja. Az amerikai kutató szerint a munkanélküliség mellett egy sor másik tényező - például bér- és árvárakozások - befolyásolják az indfláció alakulását. Az új modellt Phelps \"várakozásokkal bővített Phillips-görbének\" nevezte el.

 

\"Phelps munkája alapjaiban változtatták meg nézeteinket arról, hogyan működik a makrogazdaság\" - áll a Svéd Királyi Tudományos Akadémia laudációjában. Az akadémia szerint Phelps elméleteit a hetvenes évek óta használják az egyes nemzeti bankok a kamatszint megfelelő meghatározásához.

 

A díjazást bejelentő közleményében az akadémia méltatta Phelpst, amiért feltárta az összefüggéseket a teljes foglalkoztatottság, a stabil árképzés és a gyors növekedés között - manapság minden egészséges gazdaságpolitikában ezt a három állapotot tűzik ki célul. A célok eléréséhez Phelps megállapította, hogy a jóléthez nem csak a megtakarítás és a tőkefelhalmozás, de az infláció és a munkanélküliség megfelelő egyensúlyának elérésére is szükség van.