Amerikai kutatók egérkísérletekben fedezték fel, hogy a baktériumok antibiotikumokkal szembeni ellenállóképessége a orrgaratban zajló DNS-csere következménye. A baktériumok gyors alkalmazkodási képességének következtében kialakuló rezisztencia régóta ismert, terjedésének mikéntjét azonban most írták le először a Buffalói Egyetem kutatói.
Az mBio című szakfolyóiratban közzétett tanulmányból kiderül, hogy az antibiotikum-rezisztencia genetikai cseréje mintegy 10 milliószor hatékonyabban - a vártnál messze hatékonyabban - zajlott le az állatok orrgaratában, mint a vérében.
A vizsgálatokban Streptococcus pneumoniae (pneumococcus) baktériumokkal fertőzték meg az egereket. Ez a baktérium telepet alkotva szinte minden ember orrgaratában jelen van egyéves kor felett. Csak alkalmanként betegszenek meg miatta az emberek, de akkor sok esetben akár halállal végződő légúti fertőzést okoz.
Állatkísérleteikben úgy találták a kutatók, hogy a baktériumtelepben kialakult rezisztencia abból eredt, hogy az egerek orrgaratában lévő biofilmben az egyes baktériumtörzsek között DNS-átadás történt, méghozzá igen nagy hatékonysággal.
"Az orrban lévő baktériumok között megfigyelt genetikai átalakulás nagy hatékonyságának közvetlen klinikai jelentősége van, mert ez az, ahogyan az antibiotikum-rezisztencia terjed, és aránya növekszik a népesség körében" - idézte Anders P. Hakanssont, a kutatók egyikét a ScienceDaily című tudományos portál.
A baktériumok kölcsönvesznek egymástól DNS-t, hogy fittebbek legyenek a gazdaszervezet által biztosított környezetben, és még megfoghatatlanabbak az antibiotikumok számára. Hakansson szerint eredményük új irányt nyitott annak leírásában, hogy a baktériumok miként szerveződnek megtelepedésük közben, és ez a szerveződés miként támogatja a pneumococcus evolúciós fittségét.