Megkezdődött a gomba-, illetve a gombamérgezési szezon. Nemrég hatan kerültek kórházba a gyilkos galócától. Azóta egy másik mérgezett meghalt, hárman életveszélyes állapotban vannak. Zacher Gábor, a Péterfy kórház toxikológus főorvosa a gombák veszélyeiről beszélt a Népszavának.
A hozzáértő is csak egyszer téved, ám a hozzá nem értő inkább bátor - és ebbe évente 2-3 ember belehal -, mondja Zacher Gábor toxikológus. Az a gomba, melyet a csiga megrág, jó - hiszik sokan, pedig lehet, hogy számunkra mérgező. Vagy: ha ezüstkanalat teszünk a gomba mellé - és az megfeketedik -, attól lehet ehető is, mérgező is, hiszen egyszerű oxidációs folyamatról van szó.
A gomba nehéz étel, mert sejtfala kitint tartalmaz (ez alkotja a rovarok páncélját is), melyet az ember nem tud megemészteni. Könnyen romló élelmiszerként gyakran okoz mérgezést, melyért szintén nem a gombatoxin a felelős, hanem a baktériumok és a bomló gombafehérjékből felszabaduló biogén aminok.
A legsúlyosabb mérgezéseket a gyilkos galóca és néhány rokon faja okozza. Hozzájuk hasonló a sejtmérge a fenyő tőkegombának és egyes őzlábgomba fajoknak is. Háromféle toxincsoportot tartalmaznak: amanitin, falloidin, virotoxin. Az amanitin hatására a sejtekben megszűnik a fehérjeszintézis. A gyilkos galóca jó kiállású, finom gomba. Fogyasztását követően 12-24 órával jelentkeznek az első tünetek: hasmenés, hányás. A folyadékvesztés elérheti a 6-8 litert is, ami már életveszélyes. A toxinok fő célszerve azonban a máj. A májelégtelenség 2-3 nappal a fogyasztást követően jelentkezik.
Léteznek gyógyszerek, melyek megakadályozzák, hogy a toxin bejusson a májsejtekbe, vannak, melyek a sejtek regenerációját segítik és szinte az utolsó lehetőség a májátültetés. 2005 óta egy új fegyver is rendelkezésre áll, az úgynevezett "májdialízis". Ez a készülék Magyarországon csak a Péterfy kórházban elérhető. Képes rá, hogy a működésképtelen szerv funkcióit átvegye, és ideiglenesen helyettesítse. A legkorszerűbb kezelés ellenére a galócamérgezés halálozása 20 százalék körüli.
A pókhálósgombák okozta orellanus szindróma súlyossága megközelíti a galócáét, de jóval ritkább. A méreg akkumulálódik a szervezetben, tünetei hosszú lappangási idő után jelentkeznek - étvágytalanság, fejfájás, fokozott vizeletürítés, hidegrázás, láz, izomfájdalmak, majd veseelégtelenség. Hazánkban évi 1-2 eset történik.
A muszkarin szindróma nevét a légyölő galócáról kapta, mivel ebből izolálták először a hatóanyagot. Egyes susulykafélék és fehér tölcsérgombák tartalmazzák nagyobb mennyiségben. Tünetei főként idegrendszeriek, izzadás, remegés, hasgörcs, könnyezés. Atropin beadása után a tünetek "varázsütésre" megszűnnek.
A bolondgombának nevezett párducgalóca és a légyölő galóca az idegrendszerre hat: felfokozott érzelmi állapot, hadaró beszéd, motoros izgalom, vitustánc, tér-, és időérzékelési zavar, amit hosszú, bódulatszerű álom követ. Ősidőkben a sámánok a légyölő galóca segítségével juttattak révületbe.
A pszilocibin szindrómát a pszilocin, pszilocibin és beocystin nevű toxinok okozzák, ilyen anyagot tartalmaz a badargomba, vagy a kék színű susulyka. Rövid lappangás után jönnek a súlyos pszichotikus tünetek; az USA-ban kábítószerként használják. Az azték papok ezzel kábították el emberáldozataikat kivégzés előtt. Ősi nevük az "istenek húsa".
A természet számtalan veszélyt rejteget. Nem árt ezeket ismerni, ám, ha nem ismerjük, legalább tiszteljük az erejét - véli a főorvos. (forrás: Népszava)