A nemzetközi emberi jogi szervezet azonnali változtatást sürget a jelenlegi nemzetközi fejlesztési irányvonalak alkalmazásában; enélkül ugyanis a Millenniumi Fejlesztési Célok nem lesznek teljesíthetők.
A program a jövő héten New Yorkban megrendezendő ENSZ csúcstalálkozót előzi meg. Ennek keretében az államok képviselői a szegénység 2015-re előirányozott felszámolásához szükséges lépéseket vitatják meg.
A világszintű vállalások sokak számára nem hozták meg a várt előrelépést; a népesség ezen hányadában nagy számban képviseltetik magukat olyanok, akik valamilyen kisebbséghez tartoznak. Itt az ideje, hogy a kormányok figyelme egyre inkább kiterjedjen a szegények között is a legszegényebbekre, amennyiben 2015-re az államok rájuk nézve is teljesíteni akarják a Millenniumi Fejlesztési Célokban foglaltakat, mondja Neil Clarke, az Európa és Közép-Ázsia Program vezetője.
A kisebbségek gyakran az ország rossz infrastruktúrával ellátott, távol eső részein élnek vagy az alacsony jövedelemből élők számát növelik. A statisztikák szerint a vidéki lakhely vagy a szegénység negatívan befolyásolja az összes Millenniumi Fejlesztési Cél teljesíthetőségét. A diszkrimináció, a visszaélések vagy a nyelvi korlátok csak tovább súlyosbítják a kisebbségi csoportokhoz tartozó gyermekek és felnőttek hátrányos gazdasági és társadalmi helyzetét.
Indiában az oktatásban nem részesülő gyermekek 41 százaléka, továbbá 120 millió írni-olvasni nem tudó felnőtt kaszton kívüli , dalit, vagy az őslakos törzsek, az ádivászik tagja. A dalit gyerekeket az osztálytermekben vagy az iskolai étkezések során számtalanszor elkülönítik. Nagyobb valószínűséggel részesülnek testi fenyítésben is.
A kisebbségek a konfliktusok során könnyen az erőszak célpontjává válhatnak, otthonuk elhagyására kényszerülnek vagy nyomornegyedekbe költöztetik őket. Az iraki konfliktus alatt sem történt másként; a különböző vallási kisebbségekhez tartozókat nagy számban telepítették át az országhatáron belül, vagy kerültek át menekültként, illetve menedékkérőként más országokba. Leginkább ennek a konfliktusnak tudható be, hogy a Közel-Keleten jelentős mértékben nőtt a nyomornegyedekben élők száma. Míg 2000-ben 2,9 millióan, 2010-ben már 10,7 millióan laktak nyomornegyedekben a térségben.
A nemzetközi fejlesztési segélyek azonban gyakran nem érik el az alacsonyabb jövedelműeket, illetve a távol eső, vagy konfliktus sújtotta térségekben élőket. A segélyeket adó donorok kevésbé hajtanak végre nagyszabású projekteket olyan területeken, ahol a befektetés nem kecsegtet azonnali siker reményével. A kormányoknak sok esetben nincs elegendő erőforrásuk arra, hogy a kisebbségek és az őslakosok képviselőiből álló civil szervezeteket bevonják a tervezésbe és a döntéshozatalba. Részvételük nélkül azonban kétséges a valódi eredmény.
“Talán soha nem volt még ennyire kulcsfontosságú a segélyek hatékony elosztása és a kisebbségek valódi részvételének biztosítása a döntéshozatalban, amennyiben az államok a leghátrányosabb csoportokra nézve is teljesíteni akarják a Millenniumi Fejlesztési Célokban vállaltakat. Ha azonban a kisebbségek szempontjából fontos témák nem kerülnek meghallgatásra, kevésbé valószínű, hogy a Millenniumi Fejlesztési Célok teljesíthetőek lesznek, tette hozzá Clarke.
A nők részvétele a döntéshozatalban a kisebbségek és őslakos népek esetében kiemelten fontos, különösen a szegénység csökkentése, illetve az oktatáshoz és az egészségügyhöz kapcsolódó fejlesztési célok esetében. A nőket fokozottabban érinti a munkanélküliség, illetve a nemi erőszak. Elképzelhető, hogy saját közösségük is megkülönbözteti őket: a nők sok esetben nem rendelkezhetnek földtulajdonnal vagy értelmetlen szokások, pl. a női nemi szerv megcsonkítása áldozataivá válnak. Jelenleg azonban a nők alulreprezentáltak a politikai és a társadalmi döntéshozatali folyamatokban.
A nemzetközi fejlesztési segély összege 2009-ben globálisan 2,7 milliárd dollárral csökkent, és ez különösen Afrikát érinti hátrányosan. Általában véve, az országok messze elmaradnak az ENSZ által kijelölt, a fejlesztési segélyek mértékére vonatkozó céloktól. A 2004 után csatlakozó tagállamok esetében, beleértve Magyarországot és Lengyelországot is, ez az összeg szintén jóval a 2010-re kitűzött szint alá esik.
“Az új tagállamoknak eleget kell tenniük az uniós csatlakozással vállalt kötelezettségeiknek: növelniük kell a szubszaharai Afrikának nyújtott fejlesztési segélyek mértékét. Magyarország és Lengyelország egymás után töltik be az EU elnökséget 2011-ben. A két országnak vezető szerepet kell vállalnia abban, hogy az új tagállamok aktívabb szerepet töltsenek be az Afrika-EU fejlesztési együttműködésben, mondta Janina Ochojska, a Lengyel Humanitárius Akció (PAH) vezetőtestületének elnöke.
Kiadó: Minority Rights Group Európa Nonprofit Kft.