Mindenki az adóról beszél(t), miközben a törvény címe a távhőszolgáltatás versenyképessé tételéről szól. Az adó a távhőszolgáltatókat nem érinti, mintahogyan a kisebb távhőtermelőket sem, mivel a megállapított termelői kapacitást a szolgáltatók tulajdonában lévő hőtermelők nem érik el (50 MW). A nagyobb, a távhő számára hőt termelő erőművek az adót fizetők körébe tartoznak
A nagyobb, a távhő számára hőt termelő erőművek az adót fizetők körébe tartoznak. Mivel a törvényalkotók szándéka szerint a kivetett adóval az adóalanyok extraprofitját kívánják megcsapolni ezért álláspontunk szerint, a távhőszolgáltatóknak eladott hő árában, így a távhőszolgáltatás fogyasztói árában sem jelenhet meg az adó, mint költség, hiszen az ellentétes lenne a törvényalkotók a szándékával (II. Fejezet 10.§). Erre a fogyasztóknak garanciát kell kapniuk.
A törvényben foglalt adó kivetésének célja nem más, mint forrást teremteni arra, hogy az állam támogatni tudja a távhőszolgáltatást igénybe vevőket. Bár a jogszabály erről nem ír, a sajtóban eddig megjelent információk szerint a támogatás két módon jutna a fogyasztókhoz: szociális alapú támogatásként, és a fűtéskorszerűsítés (energiatakarékosság) támogatásaként. A távhő szakma álláspontja szerint a pénzt túlnyomó részben a korszerűsítésre kell költeni (Panel-program, ÖKO-program), hiszen ez hosszú távon képes csökkenteni a fogyasztók terheit.
Az árszabályozásról és az átláthatóságról
Örülünk, hogy megszületett a jogszabály, és reméljük, hogy ezzel megszűnik a távhőszolgáltatás díjképzése körüli gyanakvás. A távhőszolgáltatók nem félnek a transzparenciától, véleményünk szerint eddig is átlátható volt a díjképzés, nincs takargatni valónk. A többségében tulajdonos önkormányzatok, mint árhatóságok az eddigi gyakorlat szerint a gazdaságilag indokoltnál alacsonyabb árakat állapítottak meg. Arra nem volt példa, hogy az önkormányzat nyereségszerzés céljából az indokoltnál magasabb árat határozzon meg. A jogszabályban megfogalmazott, a MEH által ellenőrizendő díjképzési elvekkel teljes mértékben egyetértünk, ha valóban így állapítják meg a díjakat, az a szakma számára megnyugtató. (III. Fejezet)
Örülünk, hogy a törvény kimondja, hogy a távhőszolgáltatás versenyhátrányának csökkentésében és megszüntetésében való közreműködés állami feladat. (I. Fejezet 1.§) Mivel a díjképzés mindenki számára megnyugtató átláthatósága megteremtődik, elkezdhetünk végre a törvényben is deklarált – legfontosabb – céllal, a versenyképesség megteremtésével foglalkozni.
A versenyhelyzet javításáról
A díjképzés elveinek meghatározásában új elemként jelenik meg, hogy a kapcsolt energiatermelésből származó előny a távhőfogyasztókhoz kimutathatóan eljusson. A MEH felhatalmazást kap arra, hogy ellenőrizze: a távhőtermelők és a távhőszolgáltatók között meghatározott ár megfelel-e ennek az elvnek. ( III. Fejezet 14.§) Mivel a távhőszolgáltatás költségeinek 60-70%-a energia, a versenyhelyzet szempontjából ez a költségelem a legfontosabb. Korábban a kapcsolt energiatermelés haszna jelentős mértékben nem jutott el a távhőszolgáltatókhoz, így azok sem tudták továbbadni a fogyasztóknak. Reméljük, hogy a most elfogadott törvényben foglaltak szemléletváltást tükröznek a kapcsolt termelés hasznának a távhőfogyasztókhoz való továbbításában. ( III. Fejezet 13.§ és 14. §) Reméljük, hogy ez a szemléletváltás tükröződni fog a konkrét végrehajtást szabályozó rendeletekben is. A végrehajtási rendelkezések kimunkálásához a MaTáSzSZ minden szakmai segítséget megad.
Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetsége