Beszari

A kérdés egyáltalán nem vicces, és távolról sem annyira provokatív, mint amilyennek elsőre látszik. Szalai Annamária ugyanis azon akadt ki, hogy a Nap-kelte múlt szombati adásában Gerő András történész beszarinak nevezte a köztársaság elnökét. Emellett még megválasztásának a körülményeit is „pettyesnek” nevezte, valamint felrótta neki, hogy inkább foglalkozik a bazsarózsákkal, minthogy az utcán egyre gyakoribb és hangosabb gyűlölködésről mondaná el a véleményét.

Szalai delegáltnál ott borult ki a bili, hogy ez a vélemény a közszolgálati televízióban hangzott el, és a műsorvezető, történetesen Verebes István, nem, vagy csak alig tette helyre beszélgetőpartnerét.

Mondjuk, az nem teljesen világos, hogy mit és hogyan kellett volna helyretenni. Talán az lett volna a helyes, ha Verebes azt mondja: Gerő úr, Önnek nem ez a véleménye! Vagy azt: Gerő úr, én ezzel nem értek egyet, tessék megfogalmazni egy másik véleményt, biztosan hozott magával többet is!

A stílus persze vitatható – mint ahogyan minden stílus az. És abban is egyet lehet érteni, hogy valakit beszarinak nevezni nem túlságosan elegáns. Cyranoval szólva: mondhatta volna szebben kis lovag, / más-más hangnemben, / így ni, hallja csak: a köztársasági elnök úr nem beszari, csak kitér a kihívások elől, nem vállal a szükségesnél több kockázatot, stb.

Gerő András történész azonban beszarinak nevezte a Magyar Köztársaság elnökét, amiért az, egy évvel ezelőtt, biztonsági okokra hivatkozva nem ment el az 1956-os emlékmű avatására.

A 93 éves Kosáry Domokos már nem volt annyira megfontolt és előrelátó, mint a mi köztársasági elnökünk - ő megjelent az emlékmű avatásán és beszédet is mondott. Meg is kapta persze a magáét: a hős forradalmárok kifütyülték az 1956 utáni éveket börtönben töltő idős professzort.

És ott volt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök is. Nem bátorság volt ez a részéről, hanem munkaköri kötelesség. Egyébként meg fogalmam sincs arról, hogy Gyurcsány Ferenc magánemberként bátor-e vagy sem? Hogy fél-e a kutyáktól, a bogaraktól, irtózik-e a békáktól és a denevérektől?

Nem tudom, és nem is érdekel. Nem azért fizetjük, hogy bátor legyen. Mint ahogyan a köztársasági elnök sem azért kapja az adófizetőktől a Várban a szolgálati lakást, a páncélozott autót, és a kiemelt apanázst, hogy bátornak mutassa magát.

Legyen bátor a katona, a rendőr, a tűzoltó, az életmentő!

A köztársasági elnök pedig, ha éppen az a dolga, avasson emlékművet.

És ha szólni kell a közéletben elharapódzó gyűlölet ellen, akkor ne hallgasson.

Nem azon mérjük egy köztársasági elnök bátorságát, hogy fél-e a szuritól, vagy hogy gyakran néz-e maga mögé a sötét utcán?

Gerő András történész beszarinak nevezte a köztársaság elnökét, s ebben szerintem nincs igaza. Nem azért, merthogy ilyet nem illik mondani, hanem mert Sólyom László valójában nem beszariságból nem ment el az 56-os emlékmű avatására.

Ha valakinek lett volna oka félteni a testi épségét, akkor – a 93 éves Kosáry professzor mellett - Gyurcsány Ferenc lett volna az.

De ők mindketten ott voltak. Nem bátorságból, hanem mert akkor éppen ez volt a dolguk.

Persze, a köztársasági elnököt is meg lehet érteni valahol. Ő is ember, egy közülünk, érző lélek, akinek a bazsarózsák országos mentoraként bizonyára súlyos lelki traumát okozott volna az a sok csúnya szó, ami az 56-os emlékmű avatásán egy évvel ezelőtt elhangzott. Érzékeny, a szépre fogékony fülnek valóban nem való az a sok ocsmányság, amit az agg professzornak, valamint a Magyar Köztársaság miniszterelnökének el kellett viselnie.

És persze azoknak is, akik emlékezni mentek oda, és nem azért, hogy a magukat nemzetnek nevező csürhét hallgassák.

Nem szép dolog csúnyán beszélni. Sem a közszolgálati televízióban, sem pedig sehol máshol az országban.

Ha rajtam múlna, nem csak a csúnya beszédet, de a csúnya hallgatásokat is büntetném.

A történelemből már megtanulhattuk: a csúnya hallgatások nyomán születnek a még csúnyább megszólalások.

Föld S. Péter