A Fidesz országgyűlési képviselői például két nap alatt 1300 kérdést intéztek a kormányhoz, s a fennálló rendelkezések értelmében a minisztériumoknak 15 napon belül kell válaszolniuk a nekik feltett kérdésekre. Nem 15 munkanapról van szó, hanem 15 napról, vagyis hát, ha komolyan vesszük ezt az új típusú népi kezdeményezést, akkor most számos minisztériumi dolgozónak az ünnepi készülődés, majd a jól megérdemelt pihenés helyett kérdések megválaszolásával kell töltenie az idejét.
Nem lenne ezzel semmi baj, ha az ember kíváncsi, megkérdezi, amit nem tud. És várja a választ, reménykedik, hogy a nálánál okosabbak majd jól megmondják neki az őszintét. Én abban sem látok semmi kivetni valót, hogy a Fideszes képviselők épp az ünnepi áhítat hatására lettek hirtelen érdeklődőek a haza sorsát előmozdító témákat illetően. Hallottunk már ilyet, van egy városi legenda is ezzel kapcsolatban. Eszerint egy családban súlyos problémát okozott egy kisgyerek, aki már ötéves is elmúlt, de még egy mondat nem hagyta el a száját. A család persze idővel aggódni kezdett, miért is nem beszél a szeretett leszármazott, amikor egy családi vacsora alkalmával az említett sarjadék kiemelt egy tojást a tálból, majd jól érthetően, tagolt szavakkal a következőket mondta: büdös a tojás!
A család egy emberként ugrott fel a helyéről, lapogatták a gyermek vállát, paskolták a pofikáját: - Hát te tudsz beszélni? Akkor idáig miért nem szólaltál meg? Mire a gyerek: - Mert idáig nem volt büdös a tojás.
A Gaskó-közeli Fideszes képviselőknek idáig nem volt büdös a tojás. Idáig vagy tudták például, hogy hogyan működik a vízágyú - ilyen kérdés is volt a 1300 között - vagy nem tudták, de nem is érdekelte őket. Az év 12 hónapjából 11 és félben nagyon jól elvoltak anélkül, hogy halványlila segédfogalmuk lett volna arról, hogy miként is működik egy ilyen tömegoszlatásra is alkalmas szerkezet, de most, év vége felé, az emelkedett ünnepi hangulatban hirtelen halaszthatatlan vágy kerítette őket hatalmába, hogy megtudják.
És az is nyilván fontos kérdés – legalábbis a haza felemelkedése és az emberek jövője szempontjából -, hogy megkérdezzük a minisztériumot: mennyi az annyi? Vagy: hova lett a pénz?
Másokkal szemben, akik kicsinyes, alávaló, de legalábbis piszlicsáré dolognak tartják ezt, és még azt is hozzáteszik, hogy ez jellemző a Fideszre, én visszafogottabban fogalmaznék. Szerintem nagyon is felelősségteljes gondolkodásra vall, ha a haza prominensei közéletünk minden apró rezdülésére odafigyelnek. És főként, ha gondolnak a jövő nemzedékére. Mert, teszem azt, mi van akkor, ha néhány évtized elteltével valamelyik mai honatya majdani unokája vádlón teszi fel a kérdést a nagypapának: Tata, 2008 karácsonya előtt néhány nappal miért nem kérdeztél rá arra, hogy miként is működik a vízágyú?
Úgyhogy nem gondolnám, hogy a Fidesz derék képviselői csak a kormánynak akartak volna kellemetlenkedni ezekkel a jópofának látszó, ám valójában a hon üdvét szem előtt tartó kérdések feltevésével. Ha valamit hiányolok, az legföljebb az lehet, hogy még más fontos dolgokra is rá lehetett volna kérdezni. Például: miért van az, hogyha valaki elesik az utcán, akkor igyekszik minél gyorsabban felállni, amikor pedig ott is maradhatna a földön fekve?
Ha én a minisztériumok helyében lennék, nem esnék kétségbe az 1300 kérdés láttán. A dolgozókat elengedném az év végén szabadságra, és helyettük felfogadnék 10-12 kreatív gondolkodású egyetemistát. Az adófizetők pénzén – van belőle bőven, vasutassztrájkra is futotta – alkalmazott fiatalok feladata az lenne, hogy megválaszolják ezeket a kérdéseket. A vízágyús felvetésre speciel több válasz is adható. Például: jól. Vagy: Rosszul. Vagy – és itt következne egy szakkönyvből kimásolt hosszú, laikusok számára érthetetlen, ám szakmailag támadhatatlan szöveg.
Egyébként pedig, kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek – kérdezőknek és válaszolóknak egyaránt. Vagy ahogyan a Fidesz-közeli újmagyar nyelvjárásban mostanában mondják: áldott karácsonyt az embereknek!
Föld S. Péter