Türelmetlen felhívás

 Ma ez esély, de még messze nem valóság. Váltópárt lehet a Jobbik is, többen váltópárti esélyt látnak az LMP-ben, néhányan egy új, baloldali párt létrehozásának kockázatos vállalkozását támogatnák. A Jobbik váltópárti szerepének veszélyeit nem kell ecsetelni. Az LMP önmeghatározása arra épít, hogy nem fogadja el a baloldal-jobboldal közti értékválasztás fontosságát. Amihez persze joga van, de ebben nehéz a baloldal vonzó perspektíváját látni. Aki pedig egy új baloldali pártról, pláne a "rossz" MSZP-ből kiszakított "jó" pártról ábrándozik, az a baloldal széttöredezésével kacérkodik.

 

 

 

Ám ahogy az esély még nem biztos valóság, a veszély sem kikerülhetetlen fátum. Még akkor sem, ha közvetlen veszélyt is látok, mégpedig vitáink félrecsúszásában. Ezért türelmetlen vagyok, ez itt egy türelmetlen felhívás.

 

 

 

Persze, tudom, hogy van, amiben éppenhogy a türelem volna kötelező. Például a sokféle haraggal, indulattal szemben, ami ma az MSZP-re irányul. Hiszen ma nemcsak az haragszik az MSZP-re, aki sosem szerette a baloldalt, de az is, aki akarta volna szeretni. Az MSZP megtanulhatta, milyen fájdalmas egy pártnak választót veszíteni. De legalább ekkora fájdalom a választónak pártot veszíteni, akár okkal, akár ok nélkül érzi csalódottnak magát. Most engedi szabadjára haragját az is, aki megelőlegezte a bizalmat, és noha ezer kritikája volt, az MSZP-re szavazott. Őket nevezték "befogott orrú" szavazónak. Most, hogy elengedték az orrukat, ujjukat a mellünkre szegezve szemrehányó haraggal mondják: mi az, hogy még mindig nem érzek frissebb levegőt? Az ő türelmetlenségük akár sarkallhat is, nem viszonozhatjuk hasonlóval.

 

 

 

Türelmetlen nem is velük, hanem önmagunkkal szemben vagyok. Vitát akarok, de jó vitát. Hadd ajánljak ezért magamnak, magunknak néhány vitaszabályt, pontokba szedve:

 

 

 

1. Ki ne ejtsd a szádon a "megújulás" szót, ha egyetlen mondattal sem értelmezed, mi az! Foglalj állást világosan abban, mihez képest kell megújulni, mit tennél másképp, ha újrakezdhetnéd.

 

 

 

2. Ha felelőst keresel, válassz következetesen az alábbi lehetőségek közül vagy mondj másikat! (Hogy a játék tisztességes legyen, jelzem saját választásaimat is.)

 

- Hibázott a Medgyessy-kormány és az őt támogató pártvezetés, amikor a jóléti rendszerváltás programjában túlköltekezett. (Részigazság van benne.)

 

- Hibázott az első Gyurcsány-kormány és az őt támogató pártvezetés, amikor nem vetett számot a gyülekező felhőkkel, kampányában ezekről nem esett szó. (Ezzel egyetértenék.)

 

- Hibázott a második Gyurcsány-kormány és az őt támogató pártvezetés, amikor belevágott a reformokba, a költségvetési megszorításokba, mert

 

a/ ez nem baloldali dolog. (Dehogyisnem! Ezzel éles vitában vagyok!)

 

b/ baloldali dolog, de nem jól csináltuk. (Ez már igaz lehet.)

 

- Hibázott a Bajnai-kormány és az őt támogató pártvezetés, mert a válságkezelés keserű pirulájának beadását nem a baloldalnak kell vállalnia. (Ezt felelőtlen válasznak tartom.)

 

Az én summázatom: baj mindig akkor volt, amikor saját hibánkból vagy kényszerek szorításában elszakadt egymástól az MSZP kettős küldetése. Az egyik a baloldali elkötelezettség azok emelkedése iránt, akik kapcsolati-, információs- vagy pénztőke hiányában csak saját munkájukra és a közösség szolidaritására számíthatnak. A másik a modernizáció, az európai szellemű haladás, ha kell, a reformok vállalása. A Medgyessy-kormány idején tisztességes, baloldali célunk volt a rendszerváltás veszteseinek kárpótlása. De hiba volt, hogy a szociális emelkedést csak több juttatással kívántuk szolgálni, és nem az igazságtalan ellátó rendszerek változtatásával. Nagyon jó, hogy az ápolónő, a tanár végre emberibb fizetést kapott, de rossz, hogy az egészségügy, az oktatás rendszere "úgy maradt". A Gyurcsány-korszak reformjait igazi baloldali célok ihlették: felszámolni azt a képtelen helyzetet, hogy a közpénzekből, benne a szegények adójából fenntartott intézmények, megintcsak az egészségügy és az iskola konzerválják, olykor növelik a társadalmi különbségeket. De a baloldali szándékot nem tudtuk a baloldali politikai kultúra szellemében, együttműködéssel és együttgondolkodással, társadalmi szövetségeket kötve megvalósítani. Így éppen legnemesebb céljainkat hagytuk ellenszenvessé tenni. Mint ahogy persze hiba volt, hogy hazudtunk magunknak, szebb szóval: áltattuk magunkat, és ezért másokat is a 2006-os kampányban azzal, van rózsa tövis nélkül, menni fog költségvetési megszorítások nélkül is. Ha tudatosan választottuk volna ezt az utat (nem így történt), azt mondanám: ennyit nem ér egy választási győzelem.

 

 

 

3. Ha tüzes fogókkal csipkednek is, kerüld el a következő válaszokat:

 

- Csak Gyurcsány Ferenc a hibás (tűnjön azonnal el)

 

- Csak Gyurcsány Ferenc nem hibás (jöjjön azonnal vissza)

 

- Csak az SZDSZ a hibás (már eltűnt)

 

- Csak a Fidesz a hibás (nem tűnik el)

 

- Csak a kommunikáció a hibás

 

- Csak én (név kipontozható) nem vagyok hibás.

 

 

 

4. Foglalkozz a jövővel is! Döntsd el, melyiket választod a két lehetséges pártmodell közül:

 

- az MSZP baloldali gyűjtőpárt, szövetségben demokratikus, liberális, zöld mozgalmakkal. Értékei között szerepel a baloldali tradíció mellett a klasszikus szabadelvű örökség és a modernizáció programja, de önmagát egyértelműen a baloldali térfél közepére helyezi.

 

- Az MSZP demokratikus gyűjtőpárt, amely a baloldalon túl a liberális és konzervatív demokratákat is a párton belülre hívja, a megújulás új "kádereit" részben közülük reméli megtalálni.

 

Én az első változat mellett voksolok.

 

 

 

5. Ne bélyegezz meg egész csoportokat, pláne az egész pártot korruptnak, fecsegőnek, maradinak, intrikusnak, áruló liberálisnak vagy áruló populistának.

 

Nem hiheted, hogy attól lesz vonzó egy párt, ha hülyék vagy gonoszok gyülekezetének tünteted fel. Kövér László örökbecsű mondása óta ("Mindenkinek a másik kommunistája büdös") tudjuk: párton belül is mindenkinek csak a másik tábor korruptja, tehetségtelenje, mutyizója a büdös, az enyém a pártfinanszírozás önzetlen adakozója; szerény, de szorgalmas elvtárs; illetve kitűnő háttérszervező.

 

 

 

6. Ne várj megváltóra! Nagy bűn, hogy hagytuk; ránk égjen egy méltatlan szereposztás látszata. Ebben a "borzalmas tagság" (más változatban: "borzalmas pártvezetés") nappal rosszban sántikál, éjjel keresztbe fekszik a haladás útjába, és csak koloncot jelent egy-egy jobb sorsra érdemes kormány és karizmatikus vezető lábán. Parlamenti demokráciákban és demokratikusan működő pártokban ez eleve képtelenség (mégsem lehet, hogy a sok ostoba csak az országgyűlési szavazásoknál vagy egy-egy tisztújításnál képes néhány pillanatra észre térni és helyesen dönteni). Kell a jó vezető, ritka szerencse, ha még karizmatikus is, de önmagában se Mesterházy, se Gyurcsány, se Szili, se a nagybetűvel írt "Ismeretlen, Tisztaarcú Fiatal" nem fogja megmenteni a pártot.

 

 

 

7. Ha a modern baloldal új ellenzéki stratégiáját követeled, lehetőleg rögtön bőrbe kötve, tégy javaslatot legalább egyetlen nehéz döntésre! Például: az 1/3 érdekében vállalunk-e kölcsönös együttszavazást a Jobbikkal? (Szerintem nem). Az LMP-vel? (Néha, talán). Ajánlunk-e támogatást bármiben a Fidesznek? (Szerintem igen, pl: ha a pénzügyi válságnak ne adj isten még egy hulláma ránk tör Görögország vagy Ibéria felől, a szükséges válságkezelő intézkedésekhez, az értelmes reformokhoz.) Szemére vetjük-e a Fidesznek, hogy hazug reményeket keltett? (Igen). Orrára koppintunk-e úgy, hogy mi magunk nyújtunk be javaslatokat nagy adócsökkentésről, 15. havi nyugdíjról, 5 éves GYES-ről? (Szerintem nem). Idejét múlt-e a hagyományos munkavállalói érdekképviselet, a munkájukból, nyugdíjukból élők szószólójának szerepe? (Nem). Gazdagítjuk-e új témákkal a baloldal repertoárját, megtanuljuk-e a fogyasztóvédelmet, banki és hivatali ügyfelek, energiafogyasztók védelmét a hivatal packázásaival, a szolgáltatók olykor kafkai világával szemben? (Igen). Leszünk-e zöldebbek a zöldeknél, jogvédőbbek a jogvédőknél, szabadságpártibbak a liberálisoknál, hazafiasabb értékőrzők a nemzeti konzervatívaknál? (Igen).

 

 

 

8. Ne csak azt mondd, elég a korrupciós gyanúkból, a teljesítménynélküli érvényesülésből, a bezárkózásból! Úgyse mondja senki az ellenkezőjét. Mondj valamilyen konkrét módszert! Például: szervezzük-e meg a Demokrácia Klubok, Demokrata Körök civil hálózatát? Indítsunk-e jogvédő mozgalmat, jogsegélyszolgálatot azoknak a védelmére, akiket politikai okból vagy előítéletek miatt ér valamilyen hátrány? Lehet-e általános szabályunk a gyanúba esettek párttagságának felfüggesztése, vagy koncepciós perektől tartunk? Megköveteljük-e az írásos pályázatot (majd a részletes teljesítménybeszámolót) minden vezetői poszttal kapcsolatban, vagy ez mesterkélt módszer? Hozunk-e olyan szabályt, hogy a kvóta keretét egynél többször ne lehessen igénybe venni - másodjára már csak az eddigi teljesítmény számítson? (Az én válaszom a kérdések sorrendjében: igen, igen, nem tudom, talán, igen.)

 

 

 

9. Légy Te is türelmetlen! Mindenkivel, aki a viták ürügyén hatalmi harcait vívja. Légy türelmetlen a "megélhetési" megújulókkal szemben! Nyugodj meg: nem kell mindenkivel undoknak lenned. A többség nem játszik, nem pozőrködik, nem helyezkedik: azt akarja, amit Te. Jövőt a baloldalnak.

 

 

 

Lendvai Ildikó