Virág Judit Galéria és Aukciósház: műkincspiaci elemzés

. Ez a tendencia a korábbi évekre is jellemző minőségorientált keresletnek köszönhető: a jobb eredmény a mintegy hatvan fővárosi és vidéki árverésen kisebb tételszámmal, de színvonalasabb kínálattal párosult.

Okok

Az elmúlt évek sikereinek zálogát a hazai műkincspiac szerkezeti átalakulásában kell keresnünk. Napjainkra befejeződött az a 15 éve tartó folyamat, melynek nyomán egy európai szintű műkereskedelem jöhetett létre Magyarországon. Befejeződött a piaci szereplők helyezkedése, a kínálat pozícionálása és a keresleti trendek körvonalazódása. Letisztultak az egyes galériák és aukciósházak profilkörei, valamint láthatóvá váltak azok szerep- és kockázatvállalási kompetenciái is. A egyes galériák munkája ugyanakkor egyre összehangoltabbá válik, és olajozottan kezd működni az eddig rengeteg átfedéssel küszködő hazai műkereskedelem gépezete. Ezzel mára feledésbe merült a padláson lelt kincsekkel ügyeskedő handlé toposza is. Helyébe a professzionális, a világ műkereskedelmének trendjeit tökéletesen ismerő galériás lépett.

Profilok

A specializáció mellett megindult a profilkör szélesítése is. A Virág Judit Galéria nyitása a kortárs felé, valamint a Kieselbach fotó- illetve a BÁV kisplasztikai és ezüst árverése a kvalitásos kínálat fenntartását szolgálja. Utóbbi újításai már most jelentős előrelépést hozott a cégnek. A Bécsi utcába költöző, korábban hanyatló BÁV, több mint 100 millió forintot javított tavaly előtti aukciós forgalmán. Óriási sikert könyvelhet el a vállalat a két évvel ezelőtt beindított 1 unciás aranyrudak értékesítésével is. A 2007 év elején begyűrűzött tőzsdeválság nyomán a nemesfém iránt megélénkült kereslet soha nem látott érdeklődést váltott ki a BÁV fióküzleteiben megvásárolható rudacskák iránt.

A festészet és a grafika szinte mindent visz

A festészet és a grafika adja lényegében a hazai műkincspiac összforgalmának 70 százalékát. Népszerűségében és kelendőségben a festményeket és grafikákat a sokszor befektetési céllal vásárolt ékszerek és ezüsttárgyak követik 10 százalék körüli részesedéssel, nyomukban az egyéb dísztárgyakkal – kerámiákkal, szőnyegekkel, fegyverekkel stb. – megelőzve a ma már szinte pangó bútor-ágazatot.

Az elmúlt tíz év legsikeresebb aukcióinak ranglistáján kizárólag festményárverések vannak. (Az elmúlt 18 év legeredményesebb árverését a Virág Judit Galéria rendezte meg 2007. decemberében. Forgalma 1 349 195 Ft volt.) Míg a piacvezetők egy-egy festményárverésének összforgalma általában 400 és 900 millió forint között mozog, addig a műtárgyárverések ritkán érik el a 40 (BÁV) – 70 (Nagyházi) millió forintos küszöböt.

A műtárgyakhoz hasonlítható a papírrégiségek piaca, azzal a különbséggel, hogy itt az aukciós összforgalom mutatója jóval szélesebb sávban mozog: aukciónként 1 (pl. Nyugat Antikvárium) és 70 millió forint (Központi Antikvárium) közötti forgalomról van szó.

Kínálati trendek

A húzóágazatnak számító festményárverések töretlen sikerességét két folyamat határozta meg az elmúlt években. Az első és talán legfontosabb, hogy egyre több „élő” gyűjtemény kerül vissza a műkereskedelembe. Jó példa erre a Turck-, a Körner-, vagy az Eisenberger-gyűjtemény, melyek nagy sikerrel kerültek kalapács alá az elmúlt években. Ezekből, és hasonló gyűjteményekből szép számban térnek vissza alkotások – sok esetben jelentős főművek is – a műkereskedelem vérkeringésébe.

A kínálat erősödését eredményezi a galériák egyre aktívabb kutatómunkája, s ennek eredményeképpen a lappangó alkotások felbukkanása is. Az elmúlt évek e tekintetben a felfedezések időszakát jelentették, hiszen több korábban ismeretlen, vagy lappangó alkotás került elő, valamint átértékelődtek egyes életművek.

Ilyen felfedezéseknek köszönhetjük a külföldi műkereskedelemben felbukkanó és hazatérő alkotásokat is. A folyamat legismertebb példája Rippl-Rónai Kalitkás nő című műve, melynek chicago-i felbukkanását követően az Ernst Galéria folytatott komoly missziós tevékenységet a kép hazatérítése érdekében. A festmény nem is kerülte el a honi gyűjtők figyelmét, mely végül bruttó 120 000 000 forintért cserélt gazdát az amerikai árverésen, ezzel is a magyar műkincspiac felé fordítva a nemzetközi befektetők figyelmét. Nemzetközi csoportok azonban már most is jelen vannak a magyar piacon – így például jellemzően izraeli és portugál befektetők –, akik magyar műtárgyba fektetnek, úgy, hogy az általuk megvásárolt képeket itt hagyják, hazai tárolást rendelnek, s öt-, tízéves megtérüléssel számolnak.

Kereslet - klasszikus és kortárs

A történelmi stílusirányzatok népszerűségét tekintve továbbra is a 20. század első fele a legvonzóbb korszak. Mélyponton áll viszont az úgynevezett antik képek (14–18. század) kelendősége, s ha ma valaki szemfülesen válogat ezek közül a BÁV, a Nagyházi, vagy a Polgár árverésein később, – széljárás fordultával – szép haszonra is szert tehet. A BÁV legutóbbi művészeti árverésén Diaz De La Pena Erdei táj fürdőzőkkel című alkotása cserélt gazdát mindössze 2 400 000 Ft-ért, ami a barbizoni mester nemzetközi árfekvésének ismeretében igazán jó vételnek számított.

Felfelé fut ugyanakkor a kortárs népszerűsége, melyben a profilbővítés mellett egy jelentős külső tényező, a nyugati műkincspiac mostani kortárs árrobbanása is közrejátszott. A Christie’s és Sotheby’s árverésein a klasszikus modern és avantgarde mesterművekkel ma már egyre több 1945 utáni alkotás képes rivalizálni. 2007 februárjában több absztrakt expresszionista és pop art kép leütési ára lépte át az 5 000 000 fontos álomhatárt, nem is beszélve Jackson Pollok és Willem De Kooning 2006-ban elért 140 és 137 millió dolláros csúcsteljesítményéről.

A kiugró árak világszerte a figyelem középpontjába helyezték az elmúlt 50 év művészetét, ami itthon is élénkülést hozott, köszönhetően az Európai iskola és az Iparterv-generáció erős árainak. A fotó és a kortárs műfajában abszolút rekordok is születtek 2007-ben. A Kieselbach Galéria egy orosz kortárs alkotó, Oleg Dou nagyméretű fotóját értékesítette 7 500 000 forintért, míg a Virág Judit Galéria első kortárs árverésén ért el 9 000 000 forintos leütési árat Nádler István Avar motívum című 1969-es alkotásáért. Ez volt az addig kortárs képért fizetett legmagasabb ár.

A félmúlt és napjaink művészetére jellemző ugyanakkor az is, hogy a nemzetközi műkereskedelemből számtalan honfitársunk alkotása tér vissza hazánkba. E tekintetben jelentős az Erdész&Makláry Galéria tevékenysége, amely főként a Franciaországban élő kortársaink – többek között Sándorfi, Rozsda, Hantai és Csernus – kiállításaival próbálják erősíteni a hazai mezőnyt. Ugyanide csatlakozik az Abigail Galéria A próféták hazatérnek című kiállítás-sorozata, mely külföldön kibontakozó életműveket mutatott be a Millennium Centerben.