„Minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy minden tőletek telhetőt elvegyünk.”

1. Miközben a Fidesz büszkélkedik azzal, hogy elküldte az EU-IMF delegációt ennek hatására jelentősen romlott a forint árfolyama, amely nem tért vissza az egy évvel ezelőtti szintre. 2010-ben csak az árfolyamromlás következményeként mintegy 974 Mrd Ft-tal romlott a devizahitelesek helyzete.  Az idén szintén.

2. Miközben a Fidesz büszkélkedik a különadók kivetésével, annak következményei: elbocsátások, beruházások visszafogása, hitelezési hajlandóság csökkenése, a gazdasági növekedés és a versenyképesség csökkenése, az infláció növelése.

3. Miközben minden idők legnagyobb adó csökkentéséről beszélnek, nemcsak 522 milliárd forintos lyukat ütöttek a költségvetésen a személyi jövedelemadózás szabályainak átalakításával, hanem csaknem 300 milliárd forintot csoportosítottak át az alacsonyabb jövedelműektől a gazdagabbakhoz. A kétmillió forintot keresők havi 339.030 forintos többletjövedelemét a 200.000 forintot keresők 4.440 forinttal alacsonyabb fizetése biztosítja.

4. Miközben „nyugdíjreformról beszélnek”, közel hárommillió ember nyugdíjcélú megtakarításait államosították, sokak szerzett nyugdíjjogosultságait akarják visszamenőlegesen megszüntetni.

Példátlan, hogy a kormány megzsarolni is kész volt az állampolgárokat, amikor nyugdíj megvonással kényszerítette az embereket nyugdíjpénztárak elhagyására. Senki nem érezheti magát biztonságban, mert befizetésekkel szerzett jogait vagy megtakarításait elvehetik tőle.  Eközben számos példa volt már arra, hogy a kormány saját embereit kimentette a különadók vagy más szabályok által előírt kötelezettségek alól: bárkivel bármi megtörténhet tehát, de a kiválasztottak biztonsága mindig megmarad.

Nemcsak államosították nyugdíjpénztári magtakarításokat, hanem nagyobbik része folyó kiadásokra megy el, azaz még ebben a ciklusban „eltapsolják”.Mindez azért szükséges, mert a gazdagokat gazdagító, és a szegényeket szegényítő adótörvényeket fogadtak el. Nem egyszerűen arról van szó, hogy vannak, akik gazdagodnak és vannak, akik szegényednek az Orbán-korszakban, hanem arról, hogy sokak szegényedése teszi lehetővé kevesek gazdagodását: a magasabb jövedelműek attól élhetnek még jobban, hogy mások közben elszegényednek.

5. Miközben a pénzpiacok bizalmának visszaszerzéséről beszélnek a kötvényeket csak jelentős hozamfelár ellenében jegyezték le a befektetők. Úgy sikerült eladni az értékpapírokat, hogy 3,1-4,5 százalékkal magasabb kamatot ígértek, mint az ugyanolyan lejáratú amerikai kötvények ára.

6. Miközben Széll Kálmán Tervről beszélnek, csak a Moszkva teret tudták átnevezni Széll Kálmánra, a terv egyébként füstbe ment. A részletek kidolgozatlansága miatt a kormány rögtönöz, kapkod, és rövid távú költségvetési szempontok szerint készíti elő az intézkedéseket. Az Orbán-csomag ráadásul a legkiszolgáltatottabb rétegeket sújtja.

Asszonynevén konvergencia program már nem a gazdasági növekedést, hanem a megszorításokat, a 3% alatti hiány biztosítását, az államadósság erőltetett ütemű csökkentését célozza. A gazdasági növekedés nem gyorsul, az infláció viszont elszabadult. Aggasztó az élelmiszerek árának 9,2%-os, az üzemanyagok árának 15,9%-os, a vezetékes gáz árának 16,5%-os a távfűtés árának 9,8%-os egy év alatti emelkedése. Tovább nő a munkanélküliség: 600 ezernél több a nyilvántartott munkanélküli volt.  A munkaügyi szabályok változtatásával folyamatosan nő az ellátatlanok száma.

7. Miközben meghirdették az Új Széchenyi Tervet, szinte teljesen leállt a fejlesztési források pályáztatása. A kormányváltásig összesen mintegy nyolcezer milliárd forint jutott a magyar gazdaság, illetve közszféra fejlesztésére, a kormányváltást követően viszont a folyamatban lévő pályázatok jelentős részét hosszú időre felfüggesztették, új kiírások pedig csekély számban jelentek meg.

8. Miközben az adósság történelmi léptékű csökkentéséről beszélnek, tavaly egy félév alatt növelték az államadósságot 3%-al; az idén pedig 500 Mrd Ft-ot fognak költeni részvényvásárlásra, növelve a pénzforgalmi hiányt, s így az adósságot.

Először is nem igaz, hogy ez a csökkentés egyedi lenne: 1994 és 1997 között az államadósság mértékét a Horn kormány a GDP 90 százalékáról 62 százalékra csökkentette, az évi átlagos csökkenés 9 százalékpont volt, több mint duplája annak, amire most Orbán Viktor büszke.

Ráadásul nem is valódi a csökkentés, az idei hiány ugyanis 7 százalékra rúgna, és ez növelné az adósságot, ha nem fedeznék az emberek nyugdíj megtakarításaiból. 1340 milliárd forint van állampapírokban, ezt vonják be! Még így is csak az egy évvel ezelőtti kormányváltás szintjére csökkentik az államadósságot.

S ha már erről van szó, a Fidesz propagandájával szemben, nem jobboldali kormányok csökkentették az államadósságot korábban sem, és nem csak a szocialista kormányok növelték.

•    1990-1994 között nőtt 90,7%-ra az államadósság.

•    1994-2001 között 52-56% csökkent, a Horn-kormánynak köszönhetően,

•    2001-2007 között 65,9%-ra nőtt, ami ha nincs válság még kezelhető lett volna. S csak a válság beköszöntével nőtt 70% fölé, mint más európai országokban.

•    Ma viszont történelmi csúcson van az államadósság, soha nem volt még ennyi:21.116 milliárd, soha nem volt 21000 fölött.

9. Miközben egy éve ígéri a kormány a Nemzeti Eszközkezelő létrehozását, az otthon mentőprogram indítását, a szükséges szabályozás várhatóan csak ősszel kerül az Országgyűlés elé. A csomag további részletei ugyancsak kidolgozatlanok.

A bejelentett intézkedések érdemi segítséget nem nyújtanak a bajba jutott devizahiteleseknek, csak arrébb tolják a problémát, a bankok legfontosabb kérését – az árverezési és kilakoltatási moratórium feloldását - ugyanakkor elfogadta a kormány.

10. Miközben adminisztrációs és bürokratikus terhek csökkentéséről beszélnek érdemi intézkedés nem történt. A kormányablakok nem töltik be az egyablakos ügyintézési funkciót, leginkább kérelemfogadási, és információs központként működnek. Hol van a söralátétnyi adóbevallás?

 „Mindenki tévedhet, de csak a balga ragaszkodik a tévedéséhez.” Cicero óta él ez a mondás, de kormány ezt nem ismeri, vagy ha ismeri is, nem ismer benne magára. Pedig nap, mint nap, szakmai elemzők, a pártoktól független szakértők és szervezetek fogalmazzák meg kritikáikat a kormány gazdaságpolitikájával szemben. Sőt, az utóbbi hónapokban közismerten jobboldali kötődésű közgazdászok is nyilvánosan aggodalmukat fejezték ki.

A konvergencia program - irreális célkitűzéseket kijelölve - lényegét tekintve romboló erejű megszorítást jelent, amely előre be nem mérhető társadalmi konfliktusokhoz vezet, következményeiben nagyon nehezen orvosolhat.

A kidolgozatlan, ködös javaslatok üzenete az, hogy a pénzkivonást szegényebb rétegek rovására kell végrehajtani, bármi áron. Ehhez társul az a nyíltan hangoztatott hipotézis, hogy a kiskeresetűek, a szegények visszaélnek az állami elosztórendszerekből kapható támogatások megszerzése során és gyakorlatilag – ha csak tehetik - élősködnek az adófizetők kárára. Ezt a helyzetet kívánja a kormány – úgymond - gyökeresen megváltoztatni.

Az MSZP szerint a kormány nyíltan szegényellenes politikája helyett a konvergencia program ne igazságtalan és célszerűtlen adó- és járulékrendszerre épüljön. Mindenki a jövedelmi viszonyaihoz mérten járuljon hozzá a közterhekhez! A kormány ne fordított Robin Hoodként működjön! Ne azoktól vegyen el, akiknek kevés van, és azt ne a vagyonosoknak adja oda!

Egy ilyen rendszer alapján újra lehet számolni a költségvetési pályát, újra lehet gondolni a szegényeket, elesetteket kiemelten érintő átalakítási intézkedések részleteit. Magyarország felzárkózásának árát nem lehet kizárólag a társadalom legrászorulóbb csoportjaival megfizettetni. Abból mindenkinek részt kell vállalnia!

Nem késő a tervek módosítása, hiszen a kormány a részleteket érintő szabályozásokat - május ellenére - még mindig nem terjesztette az Országgyűlés elé.

Nem késő azért sem, mert mint mondtam várhatóan pótköltségvetés benyújtására lesz szükség a magán nyugdíjpénztári rendszer szétveréséből a költségvetésbe áramló mintegy 2600 Mrd Ft 2011. évben történő elszámolásához.

Így lehetőség lenne a progresszív személyi jövedelemadó-rendszer visszaállítására, a társasági adó eredeti mértékének visszaállítására, és a munkahelyteremtést ösztönző járulékcsökkentés bevezetésére.

Az elmúlt egy év során Orbán Viktor miniszterelnök a valósággal szembesülve, a költségvetés egyensúlyának érdekében, belekényszerül mindabba, ami ellen az elmúlt nyolc évben politizált.

Azonban választott eszközei, a kormány által végrehajtott költségvetési kiigazítási kísérletek nem segítik a gazdasági növekedést, nem teremtenek új munkahelyeket, és nem biztosítanak védelmet a kiszolgáltatott helyzetben lévőknek.

Igaza van Milton Friedman amerikai közgazdásznak:”A kormány megoldása a problémára rendszerint, van olyan rossz, mint a probléma maga.”

KIADÓ:MSZP