Örvendetes, hogy a Magyar Köztársaság Országgyűlése Fogyasztóvédelmi eseti bizottságot hozott létre. Felelősségteljes munka vár a bizottság képviselőire, hogy olyan jelentést készítsenek és terjesszenek a Parlament elé, amely megfelelő javaslatokat ad a fogyasztóvédelmet érintő jelenlegi problémák megoldására.
Azonban hiba lenne, ha nem beszélnék a problémákról. Teszem ezt azért, mert hiszem, hogy a jogalkotók felismerve a gondokat, megteszik a szükséges lépéseket.
Véleményem szerint az állam továbbra sem érdekelt a fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek kiszámítható fejlődésében. Ez egyértelműen kiderül, ha megvizsgáljuk a fogyasztóvédelmi politikát érintő 1033/2007. (V.23) Korm. határozatot, de elolvashatjuk az idei évben a fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek működésére kiírt pályázatot is.
Mit szólna hozzá valamely fogyasztóvédelmi feladatot ellátó hatóság vezetője, ha a 2007. június 1-től december 31-ig tartó időszakban ellátandó feladatokhoz szükséges pénzügyi forrásokra az állam úgy írna ki pályázatot, hogy annak elbírálására 2007. július 10-e utáni 50 napon belül kerülne csak sor. Utána további 15 napja lenne a miniszternek, hogy a javaslatok alapján döntsön, további 15 napja pedig a pályázatkezelőnek, hogy elektronikus úton értesítse a nyerteseket, valamint tájékoztassa őket a szerződéskötés feltételeiről. Ezt követően kerülhet sor a szerződések aláírására, és majd megint több hét elteltével az előlegek folyósítására. Egy kis számolás és máris 2007. év végét írunk.
Ez történt, történik ugyanis az államtól átvállalt feladatokat ellátó társadalmi szervezetek esetében. A kiszámíthatatlan, utólagos finanszírozás már évek óta sújtja a szervezeteket. Továbbra is mindennaposak a finanszírozási gondokból fakadó működési, működtetési problémák. Igaz ez a békéltető testületek esetében is, amelyek pedig alternatívái a bírósági eljárásnak, tekintettel arra, hogy egyedi fogyasztói panaszok esetén a hatóságok nem tudnak eljárni. Talán nem mindenki tudja, de a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek jelölik az országban működő békéltető testületek tagjainak felét. Nélkülük a békéltető testületek nem tudnának működni.
Hiába van a jogalkotók asztalain évek óta a fogyasztóvédelmi törvény és több más jogszabály módosítására tett javaslat, érdemi előrelépés eddig alig történt.
Mindezek kihatnak a fogyasztóvédelem legfontosabb szereplőjére, a fogyasztóra is. Gondoljunk csak az alkatrészellátás problémájára, az élelmiszerekkel kapcsolatos botrányokra, a címkézés kérdésére, az árfeltüntetések gondjaira vagy akár a minőségi kifogások kezelésére. A fogyasztók csak olyan kereskedőkkel szeretnének szerződni, akik akkor is udvariasak velük, ha minőségi kifogásuk merül fel. Ennek elősegítése érdekében nagy feladat hárul a gazdasági kamarákra is.
A fogyasztó kiszolgáltatott, mivel nem ismeri ki magát a jogszabályok dzsungelében, valamint nem olvassa el a több oldalas általános szerződési feltételeket. Információra és segítségre van szüksége. A hatóságok - peres eljárástól tartva - még most is félnek megnevezni a rosszul dolgozó kereskedőket, ugyanígy a média szereplői is. Kétségtelen tény ugyanakkor, hogy a fogyasztóvédelmi törvény legutóbbi módosítása változtatott ezen a téren. Köszönhető ez annak, hogy a Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége által 2006. év elején az országban elsőként elindított fogyasztóvédelmi „feketelista” beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A Szövetség a fogyasztóvédelmi felügyelőségekkel kötött együttműködési megállapodások alapján nyilvánosságra hozza azon békéltető testületi határozatokat, amelyekben a gazdálkodó szervezetek nem tettek eleget az ajánlásban foglaltaknak, oly módon, hogy a határozatokban a cégek egyértelműen beazonosíthatóak.
A fogyasztóvédelmet komplex módon kell kezelni. Véleményem szerint helytelen, hogy a kormányzat nem mer lépni a békéltető testületek önállóságának megteremtése, valamint egy egységes - a fogyasztóvédelem minden területét magába foglaló vagy koordináló - intézményrendszer kialakítása érdekében. Jelenleg ahány terület (például piacfelügyelet, közüzemi szolgáltatások, élelmiszerek, pénzügyi szolgáltatások, hírközlés), annyi felelős minisztérium.
Úgy gondolom, hogy mindaddig, amíg a fogyasztóvédelemért felelős személyek csak szavakban ismerik el, hogy a magyarországi fogyasztók kiszolgáltatott helyzetben vannak, a rendszer nem (vagy csak akadozva) fog működni. Ezt támasztja alá, hogy a fogyasztók egyre nagyobb számban fordulnak segítségért a fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetekhez. Példaként álljon itt egy minapi - bár egyedinek közel sem tekinthető - eset, amelyben a fogyasztó sérelmezte, hogy a meghibásodott műszaki cikknél a kereskedő azzal utasította el a hiba megfelelő határidőn belüli kijavítását, hogy a jogszabály csak azt írja elő: „törekedni kell a hiba legfeljebb 15 napon belüli kijavítására”.
A kereskedő „törekszik”, a fogyasztó pedig közben otthon idegeskedik.
Nagyon bízom benne, hogy az ősszel a Parlament elé kerülő bizottsági jelentés megteremti a lehetőséget a változtatásokhoz.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket!
Dr. Baranovszky György
Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége
ügyvezető elnökének hozzászólása a fogyasztóvédelmi konferencián