A közoktatásra vonatkozó kormányzati koncepció

Koncepció a közoktatás rendszere, működésének hatékonyságát, minőségét javító intézkedésekhez.

I.

 

A közoktatás előtt álló feladatok

 

            A közoktatás számos igen nehezen megoldható feladat előtt áll. Megválaszolásra váró kérdés, hogyan lehet megoldani a közoktatás egész rendszerének szakszerű, hatékony és törvényes működését úgy, hogy biztosítva legyen a gyermek megfelelő fejlődéshez való joga, az esélyegyenlőség a legkisebb településen élő gyermek és tanuló részére. A csökkenő gyermeklétszám mellett nehezen képzelhető el az 1980-as évek végére kiépült intézményrendszer továbbműködtetése.

Választ kell adni arra is milyen mértékben kell figyelemmel lennie a közoktatás rendszerének a gazdaság igényeire, a munkaerőpiac elvárásaira illetőleg fordítva, milyen módon tud segítséget nyújtani a gazdaság a közoktatás rendszere fejlődéséhez.

Összegezve: a közoktatásnak válaszolnia kell

            - a demográfiai kihívásokra,

            - a költséghatékonyság kérdéseire,

            - a településszerkezeti tényezőkből adódó esélykülönbségekre,

            - az egyenlő bánásmód követelményeinek teljesítéséből származó elvárásokra.

A közoktatás rendszerének oly módon kell biztosítania a művelődéshez való jogot, hogy annak igénybevétele ne járjon aránytalan teherrel, és ne okozzon hátrányos megkülönböztetést egyetlen szülőnek vagy tanulónak sem. A közoktatás szervezésénél érvényesülnie kell a tanszabadságnak, a tanítás szabadságának, a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak, a lelkiismereti meggyőződés szabadságának és a vallásszabadságnak.

 

            Az említett módosítások eredményeképpen a közoktatásról szóló törvény megadja a lehetőséget

- a közoktatás szolgáltatás többcélú kistérségi társulás keretében történő megoldásához, nincs azonban válasz a regionális feladatmegoldásra, amely a szakképzés és a munkaerőpiac közelítésének egyik feltétele,

- a helyi önkormányzatoknak az ésszerű, hatékony intézményrendszer kialakításához, szükségesnek látszik azonban további megoldások, egyszerűsítési javaslatok megtalálása, így többek között a foglalkoztatás terén, lehetővé kell tenni a rendelkezésre álló munkaerő hatékonyabb kihasználását, anélkül, hogy az intézményi és a munkavállalói döntési jogok sérülnének,

- a hátrányos megkülönböztetés minden formájával szembeni fellépésre, erősíteni indokolt azonban a jogellenes helyzetek elleni fellépést, a jogszerű állapot helyreállítását,

            - a minőségpolitika, a teljesítményelv érvényesülésének, ehhez kapcsolódóan indokolt erősítenie a foglalkoztatáspolitikában is ezeket az elveket.

 

II.

 

A közoktatás feladatainak kistérségi megszervezése

 

            A közoktatásról szóló törvény 89/A. §-a lehetővé teszi, hogy a közoktatás-szolgáltatást kistérségi társulásban szervezzék meg. A kistérségi társulásban azonban nem megoldott a döntés előkészítés a közoktatás terén. A többcélú kistérségi társulásnak  van munkaszervezete. Indokolt, hogy ennek keretei között a többcélú kistérségi társulás a közoktatással összefüggő döntései elkészítésére közoktatási társulási bizottságot hozzon létre.

 

        A többcélú kistérségi társulás egyes közszolgáltatásokat - külön megállapodás alapján - más társulással, illetve helyi önkormányzattal együtt közösen biztosíthat, közös fejlesztéseket, beruházásokat valósíthatnak meg. A közoktatás terén gondot jelent, hogy egyes településeket a társulás tagja nem fogadnak be. Erre a helyzetre kell megoldást találni, lehetővé téve, hogy többcélú kistérségi társulás - az érintett községi, városi önkormányzat kezdeményezésére - a közoktatással összefüggő tevékenységét olyan település tekintetében is elláthatja, amelyik nem tagja a tárulásnak, ennek keretei között különösen: megállapodhat intézményfenntartói jog átvételében, tagintézményt működtethet olyan településen is, amely nem tartozik a többcélú kistérségi társuláshoz.  Ebben a kérdésekben a társulási tanács határoz. A társulási tanács a feladatellátás iránti kérelem teljesítését a feladat ellátásához szükséges költségvetési fedezett hiányában utasíthatja el.

      Nem megoldott az sem, hogy milyen eljárást lehet alkalmazni akkor, amikor indokolatlanul megtagadják valamely helyi önkormányzat belépési kérelmét a tag önkormányzatok. Erre a helyzetre megoldás, ha kizárhatóvá válik a hazai és a nemzetközi pályázatokból az a helyi önkormányzat, amelyik elutasította a többcélú kistérségi társuláshoz történő csatlakozáshoz való hozzájárulását olyan település tekintetében, amelyik szerepel a hátrányos helyzetű települések jegyzékén, vagy amelynek az illetékességi területén a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek, tanulók többi gyermekhez, tanulóhoz viszonyított aránya eléri a huszonöt százalékot, kivéve, ha bizonyítja, hogy a döntése nem az említett okokra vezethető vissza. Az eljárás lefolytatására az oktatási hivatal az illetékes. 

 

III.

 

A szakképzés hatékonyságának növelése

 

A szakképzési rendszer helyzete

 

                  Az iskolai rendszerű szakképzés jellemzője

 

Az iskolai rendszerű szakképzés sajátossága, hogy olyan ismeretek felkészítésére vállalkozik, olyan állami vizsgarendszer keretében méri meg a vizsgázók tudását, amelyik szorosan kapcsolódik egy másik felkészítési és vizsgáztatási rendszerhez, az iskolai rendszeren kívüli szakképzéshez. Az iskolai rendszerű szakképzés feladata a tizennyolc éves korig tartó tankötelezettség keretei között biztosítani a lehetőséget a szülők és a tanulók részére a törvényben előírt iskolába járási kötelezettség teljesítéséhez, ugyanakkor elvárás és feladat, hogy a felkészítésben résztvevők megfelelő eséllyel lépjenek ki az iskola falai közül a munkaerőpiacra. Ez utóbbi kötelezettségének az iskolai rendszerű szakképzés akkor tud eleget tenni, ha olyan ismeretanyagokat közöl, amely alkalmassá teszi a tanulót a munkába állásra, ugyanakkor lehetőséget nyújt ahhoz is, hogy az iskolarendszeren kívüli szakképzés keretei között megújítsa tudását, indokolt esetben pályát változtasson. A jelenlegi rendszer egységét biztosítja az Országos Képzési Jegyzék, amely meghatározza a megszerezhető szakképesítések körét, ugyanakkor lehetővé teszi az egyes szakképesítések megszerzésére történő felkészülést mind a két rendszer keretei között.

Az iskolai rendszerű szakképzés szükségszerűen kevésbé rugalmas, mint az iskolarendszeren kívüli szakképzés, hiszen a tanulók életkora, az iskola, mint szervezet működése, az iskola és a munkaerőpiac közötti távolság megnehezíti a rövid-távú munkaerő piaci igények figyelemmel kísérését, adott esetben teljesítését.

 

 

 

Az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzés viszonya

 

Nehezíti az iskolai teljesítés figyelemmel kísérését az is, hogy nem működik olyan rendszer, amely összehangolná az iskolai rendszerű és az iskolarendszeren kívüli képzés szervezését annak érdekében, hogy a két rendszer figyelembe vegye egymás teljesítő képességét, és az állami költségvetésből támogatott képzési formák lehetőség szerint egymásra tekintettel, egymást kiegészítve kerüljenek megszervezésre.

 

            A pályakövetés hiánya

 

Az iskolai teljesítmény figyelemmel kísérése azért is nehéz, mert napjainkban a pályakövetés rendszere nem működik, nehéz nyomon követni, hogy a megszerzett szakképesítéssel a gyakorlatban milyen esélyt kapott az iskolából kilépő, milyen módon találta meg helyét a munkaerőpiacon.

 

                  A jelenlegi tervezési szintek a közoktatásban

 

A közoktatásról szóló törvény alapján minden helyi önkormányzatnak el kell készíteni az intézményhálózat-működtetési és fejlesztési tervét, amelynek során figyelembe kell venni a fővárosi, megyei fejlesztési tervet. Ennek az önkormányzati intézkedési tervnek a végrehajtását szolgálja az önkormányzati minőségirányítási program, amelynek meg kell határoznia a fenntartó elvárásait az egyes intézményekkel szemben. E tervezés során kell többek között figyelembe venni a szociálpolitikai igényeket és a helyi munkaerő szükségletet.

A fővárosi és a megyei önkormányzatok a feladata a fővárosi, megyei fejlesztési terv elkészítése. E fejlesztési terv elkészítésénél adott a lehetőség a munkaerő-piaci igények felmérésére, tisztázására, és figyelembe vételére. A fejlesztési terv elkészítésében ugyanis közre kell működnie a fővárosi, a megyei statisztikai hivatalnak és a munkaügyi központnak, továbbá a területi gazdasági kamarának. A fővárosi, megyei tervezés fontos része a beiskolázási terv, amelyben meg kell határozni a tanulói létszám várható alakulására tekintettel az egyes iskolatípusok összes befogadóképességét, ehhez kapcsolódóan feladatát [Kt. 88. §] a tankötelezettség teljesítésében, illetőleg a továbbtanulás feltételeinek megteremtésében.

A tervezés új szintje a kistérség, amely a többcélú kistérségi társulás által ellátott feladatokra önálló intézkedési tervet készít [Kt. 89/A. §].

 

A szakképzés szervezésének lehetséges új megoldásai

 

      A regionális szervezési szint

 

A szakképzés feladat-ellátásának szervezéséhez arra van szükség, hogy a döntéshozatalra jogosultak nagyobb rátekintéssel bírjanak a munkaerő-piac alakulására. Szükséges ezért egy új tervezési szint beépítése a közoktatás rendszerébe. Ez a tervezési szint a régió lehet, építve a ma meglévő és működő regionális fejlesztési tanácsokra. A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény 16. §-a szerint létrejött és működő regionális fejlesztési tanácsok legfontosabb feladata az adott régió területfejlesztési koncepciójának és programjának kidolgozása. A közoktatás feladatainak összehangolásában kapna szerepet a regionális fejlesztési tanács, amely alkalmas arra, hogy összehangolja a munkaerő-piaci igényeket és a közoktatásban folyó szakképzés fejlesztését. E mellett ez a tervezési szint meghatározó lehet abban is, hogy megteremtődjön az iskolai rendszerű, és az iskolarendszeren kívüli szakképzés közötti összhang.

 

A szakképzés-szervezési társulás

 

 A szakképzés tervezésének és szervezésének új típusú szervezeti formájává válhat a szakképzés-szervezési társulás. A szakképzés-szervezési társulás a helyi önkormányzati társulások különleges formája, amelynek központi célokat a regionális fejlesztési tanács által meghatározott irányok szerint felépíteni, fejleszteni az iskolai rendszerű szakképzést. A szakképzés szervezési társulásba történő belépés megadja a lehetőséget ahhoz, hogy a szakképzésben érdekelt helyi önkormányzatok összehangolják az e területen folyó önkormányzati feladat-ellátást. A szakképzés-szervezési társulás saját maga is fenntarthat szakképző iskolát, ugyanakkor átveheti a társulási megállapodás keretei között a fenntartói irányításból eredő jogosítványokat. A szakképzés rendszerében közreműködnek a nem állami, nem helyi önkormányzati fenntartású szakképző intézmények is. A szakképzés szervezési társulás közoktatási megállapodás megkötésével vonhatja be tevékenységébe ezeket az intézményfenntartókat, illetve az általuk működtetett intézményeket.

 

A regionális szervezésben megoldható feladatok

 

A regionális fejlesztési tanács kiemelkedő feladata lesz a szakképzés pályakövetési rendszerének működtetése, és ehhez kapcsolódóan a szakképzés beiskolázási arányainak a meghatározása. A pályakövetési rendszer alkalmas annak figyelemmel kísérésére, hogy az egyes szakképző iskolák milyen teljesítményt nyújtanak, mennyire fogadja el az iskolából kikerülő, a munkaerő piacra belépő személyeket a gazdaság. A szakképzés beiskolázási arányaival lehet befolyásolni a meghatározott fenntartói döntéseket, előkészítve a szükséges és elégséges számú szakemberképzés beindulását. A szakképzés-szervezési társulásba történő belépés egyik előfeltétele, hogy az érintett elfogadja a fejlesztési tanács által hozott döntéseket, iránymutatásokat. Ez a megoldás összhangban áll a helyi önkormányzati döntési szabadsággal. A regionális fejlesztési tanács kötelező döntéseket nem hoz, azonban a különböző fejlesztési programokban való részvétel előfeltételeként előnyös lehet a szakképzés-szervezési társulási tagság.

 

            A szakképzési évfolyamok közös megszervezése

 

A szakiskolai és a szakközépiskolai szakképzés megszervezhető oly módon is, hogy a csak szakképzési évfolyammal működő szakiskola, szakközépiskola vagy az arra alapító okiratában felhatalmazott szakiskola, illetve szakközépiskola a szakképzési évfolyamán készíti fel - részben vagy egészben - a szakképzési évfolyam követelményeire egy vagy több másik szakiskola, szakközépiskola tanulóit. A szakképzési feladatok közös feladatellátás keretében történő megoldása esetén a küldő szakiskola, szakközépiskola szakképzési évfolyamainak száma csökkenthető, illetve a küldő szakiskola, szakközépiskola szakképzési évfolyam nélkül is működhet. A szakiskola, szakközépiskola tanulója a szakmai vizsgára felkészítő iskola szakképzési évfolyamába ugyanazokkal a feltételekkel léphet át, mintha a tanulmányait a küldő iskolában folytatná tovább. Az érintett iskolák alapító okiratában kell rögzíteni melyek azok a szakképzéssel összefüggő feladatok, amelyeket közös feladatellátás keretében oldanak meg. A szakmai vizsgára felkészítő iskola és a küldő iskola nevelőtestülete közösen fogadja el az iskolák pedagógiai programjait.

 

 

 

 

A pályakövetés rendszere

 

      A szakképzés eredményességének mércéje a munkaerő-piac

 

A szakképzés eredményességének egyik mércéje annak ismerete, hogy a megszerzett bizonyítványok milyen lehetőséget biztosítottak a munkaerő-piacon való helytállásra. Az iskolarendszer jelenleg nem rendelkezik olyan mutatókkal, amely lehetővé tenné annak figyelemmel kísérését, hogy az egyes iskolák által nyújtott teljesítmény a gyakorlatban milyen módon hasznosul. Ennek figyelemmel kísérése három elemet kell hogy tartalmazzon:

-         a képzésben részt vevő személy jelentési kötelezettségét,

-         a képzést folytató intézmény jelentési kötelezettségét,

-         a jelentések összegezését, feldolgozását és nyilvánosságra hozatalát.

 

A képzésben részt vevő kötelezettsége

 

            A képzésben részt vevő személy jelentési kötelezettsége arra építhető, hogy a középfokú iskola elvégzése után az érintettek túlnyomó többsége más formában, de igénybe veszi az állam által részben vagy egészben finanszírozott felkészítés valamilyen formáját. Ily módon a jelentési kötelezettség elmulasztása azzal a következménnyel jár, hogy meghatározott ideig a mulasztó személy kizárható az állami költségvetés által bármilyen módon támogatott részben vagy egészben finanszírozott képzésből. Ennek az elvnek az érvényesítése megoldható, hiszen az oktatásban részt vevő személyek rendelkeznek tanulói azonosítóval, amelynek az általánossá tételével nem csak a felsőoktatás rendszerébe belépő személy kísérhető figyelemmel, hanem az is, aki a felnőttképzés keretei között kíván bekapcsolódni valamilyen felkészítési rendszerbe.

 

            Az iskolák jelentési kötelezettsége

 

            Az iskolák jelentési kötelezettsége nem okoz aránytalan többlet adminisztrációs terhet, hiszen a szakmai vizsga eredményeit egyébként is nyilván kell tartani és jelenteni kell. A  szakmai vizsga eredményeit, a szakképesítést tanúsító személyek nevét és a kiadott bizonyítványokat, illetve a bizonyítványok által igazolt szakképesítéseket meg kell küldeni a pályakövetés rendszerét működtető szervezetnek. A megküldött anyagok feldolgozása és nyilvántartása regionális szinten és országos szinten is megtörténhet. A regionális szintű pályakövetési rendszer működtetésére alkalmas lehet a regionális fejlesztési tanács, amely az adatok feldolgozásával a munkaerőpiac folyamatos tájékoztatásával alkalmassá tehető arra, hogy reálisan meghatározza a szakképzés beiskolázási arányait. A regionális szinten működtetett pályakövetési rendszer országos szintű adatfeldolgozást is lehetővé tesz.

           

A nyilvánosság

 

            A pályakövetési rendszer adatainak az iskolák részére történő visszaküldése és eredményeinek a nyilvánosságra hozatala visszaigazolja az adott iskola eredményességét, és útmutatást adhat a fenntartói döntéshozatalhoz. Az iskolai eredményesség ugyanakkor döntő módon befolyásolhatja a tanulói iskolaválasztást, hiszen reális képet mutat arról, hogy érdemes-e az adott iskola által nyújtott szakképzésbe bekapcsolódni.

 

 

 

 

A rendszer finanszírozhatósága

 

            A szakképzés regionális szintű tervezéséhez, szervezéséhez új költségvetési források bevonására nincs szükség. A meglévő források átcsoportosításával az új feladatok megoldhatók. Új forrásmegosztást lehet kialakítani a szakképzés-fejlesztési társulások javára, az olyan önkormányzati intézményekkel szemben, amelyek fenntartására, működtetésére a társulásokon kívül kerül sor. A rendszer működtetéséhez segítséget nyújthat a szakképzési hozzájárulásból képzett képzési alaprész. Ebből az alaprészből biztosítható az az összeg, amellyel a regionális fejlesztési tanács meg tudja oldani feladatait, amelyből működtethető a pályakövetés rendszere.

 

IV.

 

A közoktatás szervezésének új megoldásai

 

Az önkormányzati döntésválasztás lehetőségei

 

            Az ellátási kötelezettség

 

            A közoktatásról szóló törvény előírásai számos választási lehetőséget biztosít az intézményfenntartók részére. A többféle megoldás közüli választás biztosítása a helyi önkormányzatok részére szükséges leginkább, mivel ez a kör nem mérlegelheti a szolgáltatás-szervezésben való részvételt.

 

            A többcélú intézmény alapításának lehetősége

 

 Az intézményalapításnál az intézményi feladatok meghatározásánál biztosított mozgástér lehetővé teszi a helyi önkormányzatok részére az olyan megoldások kidolgozását, amelyek biztosítják a hatékony működést, és e mellett a hatékony és szakszerű feladat-ellátást. A közoktatásról szóló törvény elmúlt években történő változtatása módot és lehetőséget biztosít az olyan többcélú közoktatási intézmények létrehozására, amely lehetővé teszi a helyi közügyek hatékony megszervezése mellett a tanulói továbbhaladás feltételeinek a biztosítását is. A közoktatásról szóló törvény előírásai lehetővé teszik, hogy a helyi önkormányzatok egy intézményen belül oldják meg az egészségvédelemmel, a gyermekvédelemmel, a közoktatással összefüggő feladatokat. Egy intézmény keretei között lehet megszervezni a bölcsődei szolgáltatást, az óvodai nevelést, az iskolai oktatást, a könyvtárosi szolgáltatást, a gyermek- és családvédelmi feladatok ellátását.

 

 

 

A pedagógiai szakszolgálat feladatai végrehajtásának új megoldásai

 

            A feladatok elhatárolása

 

            A különleges gondozás körébe tartozó gyermekek, tanulók körében szükségszerűen át kell tekinteni a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók ellátását, és a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő gyermekek, tanulók ellátását. A gyermekek, tanulók ügyeiben két ellátó rendszer biztosít szolgáltatást, a szakértői és rehabilitációs bizottságok, valamint a nevelési tanácsadók, illetve a nevelési tanácsadás. A sajátos nevelési igényű tanulók körébe tartozóknál a pszichés fejlődés zavarai miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott gyermekek és tanulók elhatárolása okoz szakmai nehézséget. Az e körbe tartozó gyermekek, tanulók esetében nehéz annak megítélése, hogy indokolt-e a sajátos nevelési igény megállapítása, és ennek megfelelően adott esetben a gyógypedagógus irányításával történő felkészítés nem ritkán az elkülönített osztályok, csoportok, iskolák létrehozása vagy sem. Ezért indokolt a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók körébe tartozók felülvizsgálata, leszűkítése arra a körre, amelyiknél nem mellőzhető az általános feltételek szerint szervezett óvodai csoporttól, iskolai osztálytól eltérő felkészítés biztosítása.

           

            A nevelési tanácsadás

 

 A nevelési tanácsadás feladatrendszerét kell ezért áttekinteni, bővíteni, és hozzá igazítani a változó igényekhez. A nevelési tanácsadás rendszerének továbbfejlesztése nyújthat megoldást ahhoz, hogy minden egyes gyermek, minden egyes tanuló megkapja a szükséges segítséget. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a nevelési tanácsadás eljusson minden egyes településre, annak minden egyes óvodájába és iskolájába. A nevelési tanácsadás feladatait ellátók segítséget tudnak adni nem csak a gyermeknek és a tanulónak, nem csak a pedagógusoknak, hanem a családoknak is, hiszen számos esetben a gyermek a tanuló problémája mögött a család problémái húzódnak meg. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy a gyermekekkel foglalkozó ellátó rendszerek közeledjenek egymáshoz, és a jelenleginél szorosabb kapcsolat alakuljon ki a nevelési tanácsadás, a családsegítő szolgáltatás és az iskolaorvosi ellátás között. Ez a szolgáltató rendszer kell, hogy alkalmassá váljon a gyermekek, a tanulók problémáinak a feltárására, a lehetséges megoldások megtalálására és nyújtására.

A nevelési tanácsadás akkor válik igazán hatékonnyá, ha az érintett szakemberek jutnak el az óvodákba, az iskolákba és helyben a gyermekek, a tanulók „természetes közegében” végzik el a szükséges vizsgálatokat, figyelik meg az érintett gyermekeket, tanulókat. Ehhez arra van szükség, hogy a nevelési tanácsadás szolgáltató rendszere bővüljön, a szakember hálózat teljessé váljon, és kiépüljön az utazó szakember gárda.

            A nevelési tanácsadás és a családsegítő szolgálat megszervezhető egy intézményben, mivel a szolgáltatást igénybe vevők köre és a szolgáltatást nyújtók köre fedi egymást.

 

            Az enyhe értelmi fogyatékosság vizsgálata

 

            Az oktatási hivatal bekapcsolódik a szakértői és rehabilitációs tevékenység állami ellenőrzésébe. Ellátná továbbá a felülvizsgálattal összefüggő eljárás feladatait.

 

            A pszichés fejlődési zavar miatt fogyatékossá nyilvánított gyermekek, tanulók helyzetének rendezése

 

            A közoktatásról szóló törvény elfogadott 126. §-át ki kell egészíteni olymódon, hogy a szakértői és rehabilitációs bizottság 2007. november 30-ig hivatalból indított eljárás keretében vizsgálja meg, hogy azok a gyermek, illetve tanulók, akiket azért nyilvánítottak sajátos nevelési igényűvé, mert pszichés fejlődési zavaruk miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozottak, mely csoportba - a nevelési, tanulási folyamatban nagymértékben és tartósan korlátozott vagy pszichés állapota kóros - tartoznak.

            Ha a tanuló gyógypedagógiai nevelésben-oktatásban vesz részt, és iratait megküldik a nevelési tanácsadónak, egyidejűleg intézkedni kell arról is, hogy a tanuló a következő tanítási évben átkerüljön az általános követelmények szerinti oktatásba.

A fővárosi és a megyei önkormányzatok 2007. január 31-éig kijelölik azt az általános iskolát, szükség esetén általános iskolákat, szakiskolát, középiskolát szükség esetén szakiskolákat, középiskolákat, amelyek fogadják a visszahelyezett tanulókat. A kijelölt iskolák nem tagadhatják meg az érintett tanulók felvételét. A kijelölt iskolák egyéni ütemterv kidolgozásával, egyéni foglalkozások megszervezésével, a szakiskolák és középiskolák előkészítő kilencedik évfolyam megszervezésével segítik az áthelyezett tanulók felzárkóztatását. Az előkészítő évfolyamra azokat a tanulókat is fel kell venni, akik a vizsgálati időszakot megelőző három éven belül fejezték be a nyolcadik évfolyamot a gyógypedagógiai nevelésben és oktatásban. Ezek a tanulók abban az évben kezdhetnek utoljára iskolai évfolyamot a nappali rendszerű iskolai oktatásban, amelyben betöltik a huszonötödik életévüket. E rendelkezéseket alkalmazni kell azokban az esetekben is, amikor enyhe értelmi fogyatékosság miatt fejezte be a nyolcadik évfolyamot a tanuló gyógypedagógiai nevelésben és oktatásban.

 

            A továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadás

           

A továbbtanulási, pályaválasztási és a munkaerő-piaci tanácsadás megszervezhető egy, egységes szervezetben, hiszen hasonló feladatokhoz, hasonló szakértelemre van szükség.  Így indokolt e szolgáltatások közös megszervezése, együttes ellátása.

 

A pedagógiai szakszolgálatok áttekintésének forrásigénye

 

            A nevelési tanácsadás szolgáltatásainak bővítése, a nevelési tanácsadás utazó szakember-hálózatának bővítése megoldható a sajátos nevelési igényű tanulókra jutó költségvetési eszközök átcsoportosításával. A sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók köre e változással mintegy húsz-huszonötezer fővel csökken. Ily módon a megtakarítás gyermekenként kétszázezer forintra tehető az elmúlt évi finanszírozási gyakorlat figyelembe vételével. Ez az összeg osztható szét a nevelési tanácsadás feladataiban közreműködő szervezetek között, célzottan a konkrét feladathoz igazítva.

            Az új feladatellátás, feladatszervezés lehetősége nem többlet költségvetési kihatással, hanem az ésszerűbb szervezés folytán megtakarítással járhatna együtt.

 

 

A napközis, illetve a tanulószobai foglalkozás megszervezése

 

            A szolgáltatás kettős funkciója

 

            A napközis, illetve a tanulószobai foglalkozások feladata kettős: biztosítja a gyermekek, a tanulók részére a szükséges felkészülés lehetőségét, ugyanakkor megteremti az intézményi kereteket a gyermek napközbeni felügyeletének az ellátásához. E kettős feladat különböző ágazatokhoz tartozik. A gyermekek, tanulók felkészítése az iskolai tanórai foglalkozásokra a közoktatás egyik esélyteremtő feladata, hiszen azok részére is biztosítja a szükséges feltételeket a tanuláshoz, akiknél a családi háttér bármely oknál fogva erre nem képes. Ugyanakkor az iskola e tevékenysége során közreműködik a gyermekek védelmével kapcsolatos tevékenység megvalósításában is az által, hogy a felügyelet nélkül maradt gyermekek biztonságos és szakszerű megőrzéséről is gondoskodik. Indokolt azonban a feladatellátás rendszerének újra gondolása, és a különböző ágazatok közötti feladatmegosztás újra rendezése.

Ez a szűkítés azonban azzal jár együtt, hogy a közoktatás-szolgáltatáshoz kapcsolódó gyermek- és ifjúságvédelmi feladatokat a jelenleginél jobban el kell határolni a nyilvántartás és a finanszírozás oldaláról kiindulva.

 

A szolgáltatás közös megszervezése

 

A helyi önkormányzati feladatellátás ésszerűbb szervezésénél új megoldási lehetőséget biztosít az is, hogy amennyiben a szülők igénylik és erre mód van, a napközis foglalkozást, illetve a tanulószobai foglalkozást egy iskolán belül szervezzék meg több iskola tanulói részére. Nyilván erre csak akkor van mód és lehetőség, ha az érintett körbe tartozó tanulók száma az ésszerű csoportalakítást lehetővé teszi, továbbá a gyermekek eljuttatása egyik intézményből a másik intézménybe ésszerűen, a gyermekek veszélyeztetettsége nélkül megoldható.

Nincs szükség külön napközis foglalkozás vagy tanulószobai foglalkozás megszervezésére akkor sem, ha ezeket a feladatokat az iskolához tartozó kollégium keretei között meg lehet oldani. Így például az egységes iskola, kollégium alkalmas arra, hogy megoldja a napközis foglalkozások, illetve a tanulószobai foglalkozások megszervezését, nyújtását.

 

            Az egységes iskola és kollégium

 

További lehetőséget biztosít a racionális munkaszervezéshez a kollégiumi tevékenység áttekintése, annak lehetővé tétele, hogy a kollégiumi feladatok az iskolához kapcsolódóan egy szervezeti forma keretei között valósuljanak meg. Az iskola és a kollégium feladatainak egy szervezetbe történő összevonása akkor lehetséges, ha adott kollégium adott iskolához köthető. Ezzel a megoldással biztosítható az egységes pedagógiai program megalkotása, a különböző feladatok egy nevelőtestületen belüli szétosztása, a rendelkezésre álló szakember gárda felhasználása az iskolai és a kollégiumi feladatok végrehajtásához.

           

            A kollégiumi szolgáltatások újragondolása

 

 A hatályos rendelkezések alapján a kollégium működése folyamatos, az ellátást biztosítania kell a szorgalmi idő minden napján, minden tanuló részére. Érdemes megvizsgálni szükséges-e, hogy a kollégium a hét minden napján, tehát szombaton és vasárnap, illetőleg a munkaszüneti napokon, továbbá a szorgalmi idő tanítási szüneteinek a napján is szolgáltasson minden tanuló részére. Az ésszerű munkaszervezés alapján biztosítani lehet a kollégiumok iskolai tanítási rendhez igazodó működését. A kollégiumi ellátási napjait hozzá lehet igazítani az iskolában folyó tanításhoz, a tanév rendjében meghatározott tanítási időhöz, illetőleg az iskola által meghatározott iskolai tanítási rendhez. A kollégiumoknak meg kell tervezniük az ellátási napokat, amelynek során figyelembe kell venniük a munkanapok és ehhez igazodva a tanítási napok alakulását. Figyelembe kell venniük azt is, ha a tanítási napok közötti „szünet” olyan rövid, amely nem teszi lehetővé a tanulók részére a hazautazást. Így például, ha a tanítási hét egy napján tanítási szünet van, értelemszerű, hogy a tanulók hazautazása nem várható el.

 

            Az esélyt-teremtő funkciók a kollégiumban

 

            A kollégium esélyteremtő funkciójából adódik, hogy folyamatos ellátást kell biztosítani azoknak a tanulóknak, akik családi okból, családjuk helyzete miatt nem tudnak hazautazni. Illetve, ha a kollégium tehetséggondozó feladatot lát el, a működését ehhez a funkcióhoz hozzá lehet igazítani.

 

Az alapfokú művészetoktatás megszervezése

 

            Az önkormányzat feladat ellátási kötelezettsége

 

            Az alapfokú művészetoktatás a helyi önkormányzatok kötelező feladatai közé tartozik. A jelenlegi szabályozás azonban nem ad egyértelmű útmutatót abban a kérdésben, hogy e feladat ellátási kötelezettségnek mi a valóságos tartalma. Ennek indoka pedig az, hogy az alapfokú művészetoktatásnak négy művészeti ága van, és ezen belül számtalan szak-, tanszak. Nehezen lehet ezért választ adni arra a kérdésre, hogy az alapfokú művészetoktatás keretei között meglévő feladat ellátási kötelezettség valamennyi művészeti ágra, és azon belül valamennyi művészeti tevékenységre kiterjed-e vagy sem. A szabályozásnak ezért egyértelművé kell tenni, hogy mit is jelent ebben a körben az állami kötelezettség vállalás, illetve az ehhez kapcsolódó önkormányzati feladat ellátási kötelezettség. A közoktatásról szóló törvény 86. §-ának (3) és (4) bekezdése alapján a feladatellátásra a megyei önkormányzat, illetve a fővárosi önkormányzat és a fővárosi kerületi önkormányzat a kötelezett.

A feladat ellátási kötelezettség ellátása nem jelenik meg megyei vagy fővárosi intézményfenntartásban, hiszen a kialakult gyakorlat alapján e körben általában a megyék és a főváros szervezési feladatot lát el. E feladat lényege a gondoskodás arról, hogy a községek, a városok, a fővárosi kerületek által fenntartott alapfokú művészetoktatási intézmények lehetővé tegyék az oktatás igénybe vételét a megye, illetve a főváros egész területén.

 

            A feladat ellátási kötelezettség terjedelme

 

A hatékony feladatszervezéshez azonban indokolt a jelenlegi szabályozás áttekintése és egyértelművé tétele oly módon, hogy világossá váljék a feladat ellátási kötelezettség teljesül abban az esetben, ha a helyi önkormányzat legalább egy művészeti ág, legalább két művészeti területén biztosítja a felkészülés lehetőségét. Az egységes iskola keretei között is folyhat alapfokú művészetoktatás, amelynek létrehozásával, fenntartásával és működtetésével megvalósul a helyi önkormányzat feladat ellátási kötelezettsége.

 

            A térítési-díj fizetési kötelezettség

 

            Az alapfokú művészetoktatás nem tartozik az ingyenesen igénybe vehető szolgáltatások körébe. Az alapfokú művészetoktatás intézményeibe járó tanulók a szolgáltatás meghatározott köréért térítési díjat, az ezen felül igénybe vett szolgáltatásért tandíjat kötelesek fizetni. A térítési díjért igénybe vehető szolgáltatások a hatályos rendelkezések szerint heti hat tanórai foglalkozást jelentenének. A kialakult gyakorlat alapján azonban a tanulók túlnyomó többsége nem vesz igénybe heti négy óránál több tanórai foglalkozást. Indokolt ezért a térítési díjért igénybe vehető szolgáltatások mértékét heti négy órában meghatározni.

 

A törvényes működést segítő intézkedések

 

            A jogorvoslat rendje

 

            A közoktatásról szóló törvény hatályos rendelkezései alapján a jogsértő döntések, intézkedések ellen az érintett jogorvoslati joggal élhet, amelynek keretei között a jogszabálysértő intézkedések, döntések megtámadhatók a bíróság előtt. Jogszabálysértőnek kell tekintetni azokat a döntéseket és intézkedéseket is, amelyek a közoktatásról szóló törvényben szabályozott intézményi dokumentumokba ütköznek.

 

            Eljárás az egyenlő bánásmód sérelme esetén

 

Az egyéni jogorvoslati rend mellett azonban a közoktatásról szóló törvény megteremti a jogi kereteket a jogsértések hatósági ellenőrzés keretében történő feltárására, illetőleg az egyenlő bánásmód követelményét sértő, továbbá a gyermek mindenek felett álló érdekével ellentétes döntés semmissé nyilvánítására, valamint a fenntartói irányítás keretében hozott jogszabálysértő döntések bíróság előtti megtámadására. Ezek a jogintézmények ahhoz nyújtanak lehetőséget, hogy az állam, az ágazati irányítást ellátó miniszter hivatalból intézkedni tudjon a jogsértések megállapítása és orvoslása céljából illetőleg, hogy a semmis és megtámadható döntések ellen az érdekelteken kívül az általános szabályok szerint bárki fellépjen. A semmis döntés érvénytelenségére ugyanis bárki határidő nélkül hivatkozhat. A semmisség vagy az érvénytelenség megállapítása esetén a bíróság hozhat intézkedést a jogszerű állapot helyreállítása érdekében.

            A közoktatásról szóló törvény meghatározza a bíróság által hozható intézkedések körét

- elrendelheti a jogsértés abbahagyását,

- eltilthatja a jogsértőt a további jogsértéstől,

- kötelezheti a jogsértőt, hogy nyilatkozattal vagy más módon adjon elégtételt,

- elrendelheti a jogsértés előtti állapot helyreállítását, a jogsértő állapot megszüntetését stb.

 

A bírósági döntési jogkörök bővítése

 

Indokolt azonban a bíróság döntési jogkörét kibővíteni oly módon,

- hogy megállapíthassa az iskolai felvételi körzethatárt, illetve módosíthassa azt,

- továbbá hogy meghatározott időre vagy meghatározott feltétel teljesítéséig megtiltsa az adott óvoda, iskola vagy kollégium, illetve annak tagintézménye részére hogy új gyermeket, új tanulót fogadjon.

Ezek az intézkedések hatékony eszközök lehetnek azokkal a szegregációs törekvésekkel szemben, amelyek visszaszorítása érdekében kerültek be a közoktatásról szóló törvénybe a semmisségre vonatkozó rendelkezések, illetve a körzethatárok megállapítására vonatkozó előírások.

 

            Az oktatási hivatal ellenőrzési jogkörének bővítése

 

            Indokolt bővíteni az oktatási feladatot ellátó hivatal hatósági ellenőrzési jogosítványait. A hatályos rendelkezések alapján a hatósági ellenőrzés lehetősége a nevelési oktatási intézményekre terjed ki. E jogosítvány megadása azonban indokolt valamennyi közoktatási intézmény tekintetében. A hivatal hatósági ellenőrzés keretében vizsgálja ugyanis az egyenlő bánásmód követelményeire, a felvételi körzethatárok meghatározására az alkalmazási feltételekre a kötelező tanügyi dokumentumok vezetésére és valódiságára, a költségvetési támogatások igénylésére, annak jogszerűségére vonatkozó rendelkezések megtartását. A hivatal nemcsak hatósági ellenőrzést végezhet, hanem szabálysértési ügyekben is eljárhat. Így például szabálysértésnek minősül, ha a szülő gyermekét nem íratja be az óvodába, az iskolába vagy nem biztosítja a rendszeres iskolába járást, illetve megszegik az egyenlő bánásmódra vonatkozó előírásokat. A hivatal a feltárt szabálytalanság megszüntetésére felhívja a közoktatási intézmény vezetőjét a fenntartó egyidejű tájékoztatása mellett.

- Lehetővé kell tenni azonban, hogy a hivatal közvetlenül eljárást kezdeményezzen a közigazgatási hivatal vezetőjénél a helyi önkormányzati feladatellátással összefüggő törvénysértés megszüntetése érdekében, a jegyzőnél, főjegyzőnél a nem helyi önkormányzati intézményfenntartói tevékenységgel összefüggő törvénysértés megszüntetése érdekében, a kifizető szervnél a költségvetési támogatás és hozzájárulás felülvizsgálatára a folyósítás felfüggesztése érdekében. 

- A hivatal felügyeleti bírságot szabhat ki, amelynek jelenlegi összege 100.000,- forint, indokolt azonban ezt az összeget 1.000.000,- forintban meghatározni.

- A hivatalt fel kell jogosítani arra is, hogy a semmisség megállapítása, illetve a megtámadható döntés érvénytelenségének megállapítása érdekében bírósági eljárást indítson.

 

V.

 

A nem állami intézmények bevonása az önkormányzati feladatellátás rendszerébe

 

Az intézményalapítás joga

 

            A közoktatásról szóló törvény biztosítja az intézménylétesítés szabadságát. Közoktatási intézményt az állam és a helyi önkormányzatok mellett létrehozhatnak a kisebbségi önkormányzatok, a Magyar Köztársaságban nyilvántartásba vett egyházi jogi személyek, a Magyar Köztársaság területén alapított és itt székhellyel rendelkező jogi személyiséggel bíró gazdálkodó szervezetek, az alapítványok, az egyesületek és más jogi személyek, továbbá a természetesen személyek [Kt. 3. § (2) bek.].

 

A támogatás rendszere

 

            A közoktatásról szóló törvény rendelkezései alapján az állam a nem állami, nem helyi önkormányzati közoktatási intézmény fenntartója részére támogatást nyújt, amelynek mértékéről a mindenkori éves költségvetésről szóló törvény rendelkezik. A helyi önkormányzat, vagy az állam a költségvetési támogatás mellé kiegészítő anyagi támogatást adhat, ha a nem állami, illetve a nem önkormányzati közoktatási intézmény helyi önkormányzati feladatot, illetve állami feladatot lát el.

 

            A közoktatási megállapodás

 

A nem állami, nem helyi önkormányzati intézmények meghatározott köre tekintetében a közoktatásról szóló törvény meghatározott intézményi körben kötelezővé teszi az ágazati irányítást ellátó miniszternek a megállapodás megkötését, illetőleg lehetővé teszi, hogy az érintett intézményfenntartó egyoldalú nyilatkozattal bekapcsolódjon az állami, illetve az önkormányzati feladatellátásba.

A közoktatásról szóló törvény előírásai alapján a helyi önkormányzatok szolgáltatás nyújtására és nem intézmény fenntartására kötelesek. A szolgáltatás nyújtásának egyik formája a közoktatási megállapodás megkötése, amellyel a feladatellátásért felelős helyi önkormányzat bevonja a nem állami, nem önkormányzati intézményfenntartót a kötelező önkormányzati feladat ellátásába. A közoktatási megállapodás alapján a nevelés és az oktatás a gyermekek, illetve a tanulók számára ingyenessé válik. A közoktatási megállapodás körében a nem állami, nem helyi önkormányzati intézményfenntartónak olyan szolgáltatást kell biztosítania, mint a helyi önkormányzati fenntartású intézményeknek. A közoktatási megállapodás keretei között nyújt a feladatellátásért felelős helyi önkormányzat olyan mértékű kiegészítő támogatást, amely lehetővé teszi a törvényben meghatározott finanszírozási szabályok megtartása mellett az óvodai nevelés, az iskolai nevelés és oktatás, a kollégiumi nevelés igénybe vételét [Kt. 81. § (1) bek. e/ pontja].

 

            Megállapodás a kisebbségi önkormányzattal

 

            Az oktatási és kulturális miniszter köteles közoktatási megállapodást kötni az országos kisebbségi önkormányzattal, ha a nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozó iskolai kollégiumi feladatok ellátása egyébként nem megoldott az önkormányzati feladatellátás keretében, feltéve, hogy az iskola, illetve a kollégium országos feladatot lát el. Ez a szabályozás azt a célt szolgálja, hogy maradéktalanul érvényesülni tudjon a kisebbségi önkormányzatok oktatáshoz való joga, az az alkotmányos szabály, amely lehetővé teszi, hogy a kisebbséghez tartozók anyanyelvükön folytathassanak tanulmányokat. A közoktatásról szóló törvény rendelkezései alapján országos feladatot akkor lát el egy adott intézmény, ha a szolgáltatásait igénybe vevők legalább ötvenegy százaléka, leszámítva az intézmény székhelyét, legkevesebb öt különböző megyéből, fővárosból élők közül kerül ki, feltéve, hogy az adott feladatot ellátó intézményből legfeljebb három működik az országban. Az említett rendelkezések alkalmazásában azonban szerződéskötési kötelezettség terheli a minisztert akkor is, ha az adott feladatot az országban egy intézmény látja el. A nemzeti etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény 47. §-a szabályozza a kisebbségi önkormányzatoknak a jogait és kötelezettségeit a közoktatási feladatok terén. Az országos kisebbségi önkormányzatok által fenntartott óvodák, iskolák és kollégiumok részére az éves költségvetésről szóló törvényben meghatározott normatív hozzájárulások mellett kiegészítő támogatást is biztosít a költségvetés.

 

            Az egyoldalú nyilatkozattétel joga

 

            Az egyházi jogi személy a Kormánnyal kötött megállapodás alapján, továbbá a Magyar Katolikus Egyház, a Magyar Köztársaság és az Apostoli Szentszék között létrejött megállapodás alapján egyoldalú nyilatkozattal vállalhatja, hogy részt vesz az önkormányzati feladatellátásban. Az egyoldalú nyilatkozatban foglaltak alapján az egyházi jogi személy kiegészítő hozzájárulásra válik jogosulttá. A közoktatási megállapodás, illetve az egyoldalú nyilatkozat alapján az érintett intézményeket fel kell venni a fővárosi, illetve a megyei fejlesztési tervbe. Ez által lehetőség nyílik arra, hogy a helyi önkormányzatok a feladatellátás tervezésénél figyelembe vegyék a nem állami, nem önkormányzati fenntartásban működő intézményeket is [Kt. 88. § (2) bek.].

 

            A feladatátvállalás

 

            A hatályos rendelkezések azonban nem adnak egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy a kiegészítő hozzájárulásra jogosult intézményfenntartóknak milyen mértékben kötelessége az önkormányzati kötelező feladatokban való közreműködés. Ezért nem lehet biztosítani az önkormányzati tervezésnél a nem állami, nem önkormányzati fenntartásban működő intézmények által nyújtott szolgáltatásokat. Egyértelművé kell ezért tenni, hogy azok az intézményfenntartók, amelyek az államtól az egyébként alanyi jogon járó normatív hozzájárulások és támogatások mellett többletjuttatásra válnak jogosulttá, nem tagadhatják meg az önkormányzati kötelező feladatok ellátásában való közreműködést. Abban az esetben, ha a helyi önkormányzat köt közoktatási megállapodást, az esetek többségében a megállapodás része az is, hogy milyen mértékben kapcsolódik be az adott intézmény az önkormányzati feladatok megoldásába. Indokolt azonban, hogy a szolgáltatási kötelezettség minden esetben megjelenjen és megvalósuljon, amikor az intézményfenntartó az általános szabályoktól eltérő többlettámogatásra válik jogosulttá.

 

            A kötelező önkormányzati feladatellátásban való közreműködés nem sértheti azokat az alkotmányos jogokat, amelyek céljára a nem állami, nem önkormányzati intézményfenntartók közoktatási intézményt hoznak létre. A nemzeti, etnikai kisebbségi feladatot ellátó óvodák, iskolák és kollégiumok legfontosabb célja, hogy az adott nemzetiséghez tartozók részére biztosítsa az anyanyelven folyó felkészítést, a saját kultúra megőrzését. Ezért a kötelező önkormányzati feladatellátásban való közreműködés nem sértheti az adott nemzetiséghez, kisebbséghez tartozók jogait, melynek lényege, hogy más gyermek, más tanuló felvételi kérelmét csak akkor lehet teljesíteni, ha ezzel nem sérül az adott nemzetiséghez, kisebbséghez tartozók tanuláshoz való joga.

 

A nem állami, nem helyi önkormányzati iskolák egyik sajátossága, hogy vallási, illetve világnézeti szempontból elkötelezett intézményként működnek. A kötelező önkormányzati feladatellátásban való közreműködés e jog érvényesítését, érvényesülését nem korlátozza. A nem állami, nem helyi önkormányzati intézmény a felvétel előfeltételeként kikötheti valamely vallás, vagy világnézet elfogadását, és a nevelési, illetve pedagógiai programjába beépítheti a vallási, világnézeti elkötelezettségnek megfelelő ismereteket. Ez a jog akkor sem sérülhet, ha az intézmény részt vesz a helyi önkormányzati feladatok ellátásában. A kötelező felvételi feladatok teljesítésénél megkívánhatja az említett jogok tiszteletben tartását, érvényesülését.

 

 

VI.

 

A minőségpolitika érvényesülése a közoktatásban

 

Az intézményi minőségpolitika

 

            A közoktatás-szolgáltatás szervezésénél egyre fontosabb szempont a megfelelő színvonal biztosítása, a megfelelő hatékonyság érvényesítése mellett. A közoktatási intézményeknek ezért ki kell alakítaniuk minőségpolitikájukat, amelynek végrehajtása érdekében működtetik minőségfejlesztési rendszerüket.

 

            A minőségirányítási program

 

Minden közoktatási intézménynek rendelkeznie kell minőségirányítási programmal, amelyben meghatározza az intézmény működésének hosszú távra szóló elveit, és a megvalósítását szolgáló elképzeléseket. Az intézményi minőségirányítási program tartalmazza az intézmény működésének folyamatait, és ennek keretei között a vezetési, tervezési, ellenőrzési, mérési, értékelési feladatok végrehajtását. A minőségirányítási programnak tartalmaznia kell a vezetői feladatokat ellátók, továbbá a pedagógus-munkakörben foglalkoztatottak teljesítmény értékelésének szempontjait, és az értékelés rendjét. Rögzíteni kell továbbá a teljes körű intézményi önértékelés periódusait, módszereit, és a fenntartói minőségirányítási rendszerrel való kapcsolatát. A nevelőtestületnek a szülői szervezet (közösség) véleményének kikérésével évente értékelnie kell az intézményi minőségirányítási program végrehajtását, az országos mérés, értékelés eredményeit, figyelembe véve a tanulók egyéni fejlődését, és az egyes osztályok teljesítményét. Az értékelés alapján meg kell határozni azokat az intézkedéseket, amelyek biztosítják a közoktatási intézmény szakmai célok megvalósítását. A nevelőtestület és a szülői szervezet (közösség) értékelését, és a javasolt intézkedéseket meg kell küldeni a fenntartónak. A fenntartónak az értékelést és a javasolt intézkedést a honlapján, honlap hiányában, a helyben szokásos módon nyilvánosságra kell hoznia [Kt. 40. § (11) bek.].

 

            A teljesítmény elismerésének rendszere

 

            A teljesítmény értékelés rendszere lehetőséget biztosít ahhoz, hogy a munkáltatói intézkedések során megfelelő hangsúlyt kapjon az elért teljesítmény. A közoktatásról szóló törvény 118. §-ának (10) bekezdése alapján az intézmény vezetője kereset-kiegészítéssel ismerheti el a meghatározott munkateljesítmény elérését, az átlagon felüli munkavégzést. A kiemelt munkavégzésért járó kereset-kiegészítés szólhat egy alkalomra, illetve meghatározott időre.

 

Ez a juttatási forma alkalmassá tehető arra, hogy elismerje a vezetői feladatokat ellátóknál, illetve a pedagógus-munkakörben foglalkoztatottaknál a teljesítmény értékelés eredményeit. Indokolt ezért előírni, hogy a kereset-kiegészítés megállapításánál az említett eredményeket a munkáltatónak kötelezően figyelembe kell vennie.

 

            A közoktatás intézmény-rendszerének átalakulása, átalakítása az elmúlt években megkezdődött és napjainkban is tartó folyamat. A kistérségi társulások megjelenése és más önkormányzati társulások létrejötte azzal a következménnyel járhat, hogy a helyi önkormányzatok a korábban önállóan fenntartott és működtetett intézményeket közös fenntartásba veszik. Nem elképzelhetetlen az sem, hogy a gyermeklétszám, illetve a tanulói létszám csökkenése miatt sor kerülhet az adott intézményekben indítható óvodai csoportok, iskolai osztályok számának csökkentésére, adott esetben meghatározott intézmények megszüntetésére. Az intézményszervezés együtt járhat azzal is, hogy meghatározott településen, meghatározott intézményi körben csökken a foglalkoztatható pedagógusok létszáma. A munkáltatói döntések meghozatalánál elengedhetetlen, hogy azok kerüljenek előnyösebb helyzetbe, akik a többiekhez viszonyítva jobb teljesítményt nyújtanak. A közoktatásról szóló tö