Dr. Szili Katalin házelnök védnökségével, szakértők és 15 civil szervezet képviselői tanácskoztak 2007. április 21-én, szombaton, a Kossuth Klubban. A résztvevők egyetértettek abban, hogy:
- A rendszerváltással a nyugdíjas-korúak biztonsága is megrendült. A kilencvenes években a nyugdíjak valorizálásánál, illetve kiszámításánál nem vették figyelembe, hogy a korábbi évtizedekben a bérek nem tartalmazták azokat az árakban és természetbeni juttatásokban megjelenő támogatásokat, amelyek a rendszerváltás után rohamosan csökkentek.
- A nyugdíjak az elmúlt másfél évtizedben rohamosan differenciálódtak, ezért is a nyugdíjasok mintegy kétharmada elszegényedik a nyugdíjas lét során. A nyugdíjak közötti egyre nagyobb különbség okai: 1. az utóbbi években kedvezőbbé váltak a nyugdíjak kiszámításnak szabályai; 2. a nyugdíjplafon nőtt, a nyugdíjszámításnál a degresszió csökkent; 3. az összes nyugdíj esetében azonos százalékos emelés növeli az abszolút különbségeket.
- Nagy a veszélye, hogy a következő nemzedékek többszázezres, akár milliós tömege nem fog nyugdíjhoz, vagy a megélhetését biztosító nyugellátáshoz jutni. Többségük nem önhibájából kerül ilyen helyzetbe (nincs elegendő munkahely, a munkáltatók nem, vagy csak minimális nyugdíjjárulékot fizetnek utánuk, a 45 év felettiek hátrányos helyzetbe kerültek). Az öngondoskodás liberális elvének megfelelő önbiztosítás megfizetésére e rétegek képtelenek.
- Ezért a tőkefedezeti nyugdíjrendszer bevezetése nem reális.
A nyugdíjas és nyugdíjas korú szegénység csökkentése érdekében a civil szervezetek:
- támogatják egyes tudományos körök és szakértők javaslatát a hárompilléres nyugellátásra, amelynek elemei a következők: 1) egységes, fokozatosan kialakított állampolgári jogú alap-nyugdíj, vagy -ellátás; 2) munkaalapú és szolidáris társadalombiztosítás; 3) kiegészítő önkéntes magánbiztosítás.
- Követelik a nyugdíjak igazságosabbá és arányosabbá tételét, tehát a szegénység csökkentése érdekében a magas és az alacsony nyugdíjak közötti távolság mérséklését.
- Erősíteni kell a szolidaritási elvet, de a jogosultságot és a befizetéseket is figyelembe kell venni. A nyugdíjak növekedése az átlagbérével legyen arányos, de tükrözze a nyugdíjasok fogyasztói kosarának áralakulását is! Nem elég az őszi, becsült nyugdíjkorrekció, mert – mint 2006-ban is történt –, tévedni lehet az éves folyamatok becslésében.
- Üdvözlik a rokkantnyugdíjasok munkaerőpiaci rehabilitálásának kezdeményezését, de ragaszkodnak munkaerőpiaci integrálásukhoz és utógondozásukhoz.
- Kiemelten fontosnak tartják a nyugdíjasok lelki gondozását.
A civil szervezetek pozitívan értékelik az Idősügyi Tanács létét és a hazai nyugdíjasok helyzetének javítását szolgáló intézkedéseket (korrekciós program, közlekedési könnyítések, stb.). Kérik, hogy a nyugdíjrendszer átalakításának folyamatába fokozottan vonják be a civilek szakértőit!
Kiadó: Attac Magyarország Egyesület