"Egy évszázaddal ezelőtt a híres orosz impresszárió, Szergej Gyagilev forradalmasította a balettet azzal, hogy meghívta korának legtehetségesebb festőit és zenészeit, hogy járuljanak hozzá az előadásaihoz. Az a benyomásom, hogy a jelen koreográfusai figyelmen kívül hagyják az egyéb művészeti ágakat, nem érzik szükségét, hogy a más területeken velük egyenrangú művészek közreműködésével mutassák be alkotásaikat.
Biztos vagyok abban, hogy a közönség értékelné, ha más művészeti ágakat is bevonnának a táncelőadásokba, kezdve a klasszikus művészetekkel: festészet, szobrászat, színház, zene, költészet, építészet, valamint a művészet modernebb formái, mint a fényképészet, mozi, multimédia, fényjátékok és hangjátékok. Engedjék meg, hogy javasoljam a koreográfia gazdagítását a humán tudományokkal is (történelem, irodalom, filozófia és nyelvészet). Személy szerint különösen élvezném a történetmesélés, a harcművészetek és - ezt nagyon komolyan gondolom - a konyhaművészet bevonását is.
Nincs ebben semmi új, a régi görögök az összes fentit egyesítették a szimpóziumaikban. 25 évszázad után visszatérhetünk ahhoz az elképzeléshez, hogy egy teljes előadás annyi művészetet egyesít, amennyi csak lehetséges.
Ebben az évben a Nemzetközi Tánctanács (CID) egy testvérszervezettel egyesíti erőit a Tánc Napja megünneplésére. A Nemzetközi Képzőművészeti Szövetség, az IAA/AIAP egy nem-kormányzati szervezet, melynek irodái a mieink mellett találhatóak az UNESCO-nál. Közös célunk, hogy kombináljuk a táncot a festészettel, rajzzal, szobrászattal valamint a vizuális művészetek kreatív alkotásainak egyéb formáival.
Hálás köszönet a mexikói Rosa-Maria Burillo asszonynak, az IAA/AIAP Világelnökének, aki országok tucatjaiból mozgósított művészeket, indítványozva, hogy olyan közös eseményeken működjenek együtt a koreográfusokkal, táncosokkal és tánctanárokkal, mint az előadások, kiállítások, rendezvények, terápiás kezelések és (miért ne?) bankettek!
Alkis Raftis
A Nemzetközi Tánc Tanács (CID) Elnöke
UNESCO, Párizs"