H. Dezső úr nem televíziós személyiség, nem is politikus, de még csak nem is ismert sportoló. Nem repeszt háromszázzal a motorjával, és nem teszi a szépet valamelyik tévés szappanopera hősnőjének. H. Dezső nevét onnan lehet valamelyest ismerni, hogy jelenleg előzetes letartóztatását tölti. Azzal vádolják, hogy - több társával együtt - tavaly októberben ő verte agyon Olaszliszkán fényes nappal Szögi Lajos tiszavasvári tanárt.
Szabályosan meglincselték a háromgyermekes családapát, legalábbis a hivatalos iratokban többször is ez a kifejezés szerepel.
Most már tudjuk, hogy nem kellett volna H. Dezső elkövető urat lincselőnek nevezni. Azzal nincs gond, hogy a tanár úr agyonverésében – nincs még jogerős ítélet, tehát: a gyanú szerint – ő is tevőlegesen részt vett, ám azzal már sokkal több a probléma, hogy H. Dezső elkövető úrék tettét több helyen helytelenül lincselésnek nevezték. Ez azért helytelen, mert H. Dezső elkövető úr jogi képviselője szerint ez a kifejezés sérti védence személyiségi jogait, és hátrányosan befolyásolja a gyanúsított, valamint a romák megítélését.
Tessék a dolgokat a nevükön nevezni: ha a krumplileves krumplileves, akkor az agyonverés se legyen lincselés!
H. Dezső elkövető úr, jogi képviselője útján most százmillió forintos vagyoni kártérítést követel, valamint további egymilliárd forintot, amelyet közérdekű célra kíván fordítani. H. Dezső elkövető úr ügyvédje azzal érvel, hogy bár védence és társai a gyerekei szeme láttára agyonvertek egy férfit tavaly októberben Olaszliszkán, ami egyébiránt igen sajnálatos és helytelen, ám még ez a tett is eltörpül ahhoz képest, hogy H. Dezső elkövető úrnak most csorbulva lettek a személyiségi jogai: lincselőnek tartják, holott csak közönséges, mondhatni mezei tettleges, olyan, amilyenből tizenkettő egy tucat.
Tegyük hozzá: tényleg nem mindegy! Én speciel nagyon jól el tudom képzelni, mekkora erkölcsi kár érte H. Dezső elkövető urat, amiért sokan most azt gondolják róla, hogy lincselésben vett részt. Pedig nekik eszükbe sem jutott lincselni, ők egyszerűen agyonvertek egy embert, ami ugyan szomorú, meg nem is biztos, hogy optimális megoldás volt, de lincselésnek nevezni azért mégsem kellene.
Külön szerencse, hogy Szögi Lajos tanár úr személyiségi jogait, akit H. Dezsőék ezek szerint nem meglincseltek, csupán agyonvertek, semmiféle kár nem érte: a tiszavasvári tanár, ellentétben H. Dezső elkövető úrral, nem szorong, nem forgolódik éjszakánként álmatlanul. Szögi Lajosnak tavaly október 15-e óta már semmire sincs gondja, ami az ő esetében – s ezt H. Dezső elkövető úr védőjének a figyelmébe ajánlom – akár szerencsés fordulatnak is nevezhető. Szögi Lajosnak ugyanis, köszönhetően H. Dezső elkövető úrék áldásos tevékenységének, közel egy éve nem kell azzal foglalkoznia, hogy miből fizeti ki a közüzemi számlákat, nem kell izgulnia azon, hogy gyerekei milyen jegyeket hoznak haza az iskolából, de még arra sincs gondja, hogy évek múltán vajon megfelelő állást és párt találnak-e maguknak. Szögi Lajos – H. Dezső elkövető úr és társainak köszönhetően –tavaly október 15-e óta halott, az ő szempontjából tehát teljesen lényegtelen, hogy meglincselték-e vagy agyonverték?
Nem valószínű, hogy H. Dezső elkövető úr fejéből pattant ki a százmilliós és az egymilliárdos kártérítés ötlete, sokkal inkább a feltételezhető, hogy a tanult kolléga, a háromnevű ügyvéd úr találta ki. Hogy ezzel mi lehetett a célja, nem tudhatjuk. Nem vagyunk járatosak a jog útvesztőiben, ezért csak szerényen jegyezzük meg: nyilván maga az ügyvéd úr sem gondolta komolyan, hogy bármely magyar – vagy nemzetközi – bíróság megítéli a százmillió forintot H. Dezső elkövető úr számára. (Nem beszélve az egymilliárd forintos közérdekű célra fordítandó összegről, amellyel H. Dezső elkövető úr a halmozottan hátrányos roma gyerekek oktatási programjait kívánja finanszírozni.)
Jobb híján egy másik vonulat vetődik fel az emberben, jelesül az, hogy a háromnevű ügyvéd úr jogi egyetemet végzett ember. Hogy milyen eredménnyel abszolválta a vizsgákat, nem tudhatjuk, de nem is nagyon érdekes. Bizonyára kiválóan ismeri a törvényeket és paragrafusokat - legalábbis azok betűit bizonyosan. Hogy a szellemével mennyire van tisztában, azzal kapcsolatban azért lehetnek sejtéseink: ha a jogi egyetemeken tanítanak morált, akkor a háromnevű ügyvéd úr vagy hiányzott ezekről az órákról, vagy ott volt, de szunyókált.
Lincselés helyett agyonverésről álmodott.
Föld S. Péter