Az ötödszöri kormányzásra készülő Netanjahu

A Háárec szakértője, Ansel Pfefer szerint Netanjahu rutinosan, könyörtelen és briliáns kampánnyal tört az élre, előre tudta és megakadályozta riválisainak szinte minden lépését, s politikai boszorkánykonyhájának közelébe sem juthat senki a mai Izraelben.

A kormányfői hivatalért már ötödször ringbe szálló Benjámin Netanjahu 1949-ben, a frissen megalakult Izraelben született, s Jeruzsálemben járt általános iskolába. Később történész édesapja egy amerikai egyetemen kapott állást, így középiskolai tanulmányait már az Egyesült Államokban folytatta.

Hazatért katonai szolgálatára, s a közvetlenül a vezérkari főnök alá tartozó különleges kommandóban harcolt bátyja, Joni nyomdokain, aki ennek az egységnek egyik legnevezetesebb akciójában, az entebbei túszmentésben vesztette életét.

Amerikában a rangos Massachusetts Institute of Technology (MIT) egyetemen szerzett diplomát, és egy bostoni vállalatnál helyezkedett el gazdasági tanácsadóként. Bátyja halála fordulatot hozott életébe, terrorellenes intézetet alapított, konferenciákat szervezett és könyvet írt a terrorizmusról.

Első válása után, a hetvenes évek végén Jeruzsálembe költözött, ahol egy bútorgyártó cégnél helyezkedett el kereskedelmi vezetőként. Móse Arensz, a Likud amerikai származású politikusa "felfedezte", s amikor amerikai nagykövetté nevezték ki, 1982-ben magával vitte Washingtonba követségi titkárként az angolul anyanyelvi szinten beszélő, tehetséges fiatalt.

Netanjahu gyorsan felívelő politikai karrierje 1984-ben, Izrael ENSZ-nagyköveti állásával kezdődött. 1988-ben visszatért Jeruzsálembe, és 1993-ban, miután pártja Jichák Samír irányítása alatt alulmaradt Jichák Rabinnal szemben a választásokon, a vesztes Likud párt élére állt.

Rabin meggyilkolása után, 1995-ben a választásokon meglepetésre hajszállal legyőzte Simon Pereszt, és az ország első, már Izrael Államban született miniszterelnöke lett. Győzelmében szerepet játszott, hogy a Hamász terrormerényletei miatt a közvélemény egyre inkább megkérdőjelezte a palesztinokkal két évvel korábban megkötött oslói egyezményt.

1999-ben Ehud Barak saját eszközeivel, rövid kampányszlogenek sulykolásával győzte le Netanjahut, aki ezután két évre visszavonult a politikától. Ariel Saron 2002-ben, a Barak bukása utáni első kormányában külügyminiszterré, majd egy év múlva pénzügyminiszterré nevezte ki.

A Likud 2005-ben a gázai kivonulás miatt kettészakadt, Saron vezetésével egy részük megalakította a Kadima pártot, míg másik részük Netanjahu vezetésével ellenzékbe vonult.

Noha a Kadimát vezető Ehud Olmert miniszterelnök korrupciós ügyek miatti visszavonulását követően, pártja 2009-ben még megnyerte következő választásokat, Cipi Livni pártelnök a Netanjahu által létrehozott ellenzéki blokk miatt nem tudott kormányt alakítani, és így ismét a Likud vezetésével alakulhatott meg az új koalíció, Benjámin Netanjahu második kormánya.

A következő, 2013-as, majd 2015-ös választásokon a Likud Netanjahu vezetésével rendre a legnagyobb pártként alakíthatott kormányt. Legutóbbi kabinetje, amelyben a jobboldali és a vallásos pártok mellett a Mindannyian (Kulánu) nevű centrista párt is részt vett, Izrael valaha volt "legjobboldalibb" kormánya volt.

Netanjahu tavaly novemberben előrehozott választásokat jelentett be a 2019 novemberében esedékes voksolás helyett. Sietségével azt próbálta megakadályozni, hogy a legfőbb ügyész még a választások előtt nyilvánosságra hozza az esetleges vádemelést 2016-ban felszínre került korrupciós ügyeiben.

Az általában rendkívül lassan döntésre jutó Aviháj Mandelblitt államügyész azonban ezúttal gyorsan dolgozott, és már márciusban bejelentette, hogy ha nyárra várható meghallgatásán nem tudja meggyőzni az ellenkezőjéről, akkor három korrupciós ügyben is benyújtja a kormányfő ellen a vádiratot hűtlen kezelés és csalás, illetve vesztegetés miatt.

A kampány időszakában újabb pénzügyi szabálytalanságok gyanúja került felszínre a tengeralattjárók korrupt közbeszerzési ügye nyomán, amelyben már több, Netanjahu legközelebbi munkatársait gyanúsító vádirat is elkészült az ügyészségen.

Az izraeli médiában jelenleg az a legfőbb kérdés, hogy Netanjahunak újraválasztása esetén sikerül-e megszavaztatnia a kormányfő jogi immunitását biztosító, a helyi sajtóban "francia törvényként" emlegetett szabályozást, amely megakadályozná a mindenkori kormányfő elleni bírósági eljárásokat.

Benjámin Netanjahu számára létfontosságú kérdés, hogy győzzön a választásokon, mert miniszterelnökként a nyomásgyakorlás számos eszköze áll rendelkezésére korrupciós ügyeiben, míg a jogi szakértők szerint egyszerű állampolgárként egy hosszas jogi folyamat végeztével, nagy valószínűséggel börtönbüntetésre ítélhetik.