A miniszter félrelép
Régen járhatott középfokú oktatási intézményben Magyar Bálint. No nem miniszterként, hanem átlagos szülőként. Esetleg álruhában, mint Mátyás király. Értem én, hogy akkora termettel, mint az övé, nem könnyű elrejtőzni, de vannak egy miniszternek beosztottjai is. Akiknek az lett volna a dolguk, hogy ne vigyék eleve kudarcra ítélt kalandokba a tárca első emberét.
Néhány hónappal ezelőtt, egy debreceni sajtótájékoztatón azt kérdeztem a minisztertől: miért gondolja, hogy 17- 18 éves fiatalok, akik közül sokan 2006 tavaszán már választani is fognak, úgy nevelhetők lennének az iskolai büfék előtt, mint a kisiskolások. Nem tartja-e furcsának, hogy az érettségiző diákok választhatnak: kire szavaznak, de helyettük a miniszter bácsi dönti majd el, ehetnek-e csokit?
Válaszféleként hallhattam egy fejtegetést arról, hogy elhízottak a magyar gyerekek, meg a szülők az iskolai büfék kínálatába jobban akartak beleszólni, mint abba, hogy milyen nyelvet tanuljon a gyerekük.
A válasz hallatán világossá volt, hogy a miniszter - finoman szólva ? nem tudja, miről beszél. Nem is oly régen egy országos napilap megbízásából körbejártam Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye legjobb gimnáziumait. Az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgákon legjobban szereplő száz gimnázium közül kb. egy tucat található a két megyében. Egyetlen helyen sem említették, hogy a szülők a büfék kínálatába akartak volna beleszólni, s azt is a tanári kar összetétele miatt adottságnak tekintették, hogy milyen nyelveket oktatnak az adott intézményben.
Arról a miniszternek már nem volt ideje értekezni, hogy a szülők milyen egyéb kéréseit vette ilyen fontosnak az oktatási tárca az elmúlt négy évben, de arra sem kaptam magyarázatot, hogy az egészséges táplálkozására nevelés folyamatát miért az életkoruk, kamasz mivoltuk miatt is lázadó tizenéveseknél kell elkezdeni. Ha az akciót az általános iskolákban indítanák, akkor érteném és helyeselném, de a középiskolások, ha kólát akarnak inni, megveszik a tanítás előtt. Vagy a szünetben kimennek az iskolákból. Cigizni, az udvarra, a kerítés résein és a kapun át ki az utcára. A közelben mindenütt van egy-egy üzlet, ahová a szünetben kényelmesen elmehetnek. Így az egész csoki és kólatilalom már felesleges. Mint a bűnügyi híradásokból tudjuk, s magunk is tapasztaljuk, az utcán nemcsak cigizni lehet, de vásárolni is. Például füves cigit, kábítószert, tablettákat.
Sikerült tehát egy miniszteri félrelépéssel egy eredménytelen látszatintézkedést hozni, aminek haszna sokkal kisebb lesz, mint a kára.
Hajdu István